DVTK: Itt az ideje a számvetésnek

Sajtófigyelő - miskolcadhatott.hu

16 év számokban: 1 semmitmondó Ligakupa-győzelem

A foci nagy problémája, hogy szemben a gazdasági adatokkal, a társadalmi problémákkal és hasonló világi dolgokkal, van egy egészen egzakt adat, amin keresztül mérhetővé válik a teljesítmény: a bajnokságban és kupában elért helyezések, esetleg – bár ilyet félve írok le, mert csak mélyíti a sebet – a megnyert kupák száma. Egy-egy meccsen lehet egy csapatnak pechje, még a világverőnek gondolt klubok is egészen meglepő pillanatokban tudtak botlani előzetesen sokkal gyengébbnek gondolt alakulatokkal szemben, de ezek a nagyképet csak ritkán torzítják el. Tehát ha rendben mennek a dolgok, akkor előbb-utóbb már nincs az a kudarcsorozat, ami a jó szereplés útjába tud állni. És akkor le is írnám a leginkább egzakt mérőszámot: az elmúlt 16 évben a DVTK semmit nem nyert, és összesen egy alkalommal, 2014-ben járt legalább a közelében annak, hogy bármit is nyerjen. Akkor emlékezetes módon a Magyar Kupa döntőjébe jutottunk. Már hallom a felhördülést, hogy de ugyanabban az évben megnyertük a Ligakupát, de lehűtenék mindenkit: annak a sorozatnak az értékéről nem is az mond el a legtöbbet, hogy azóta már be is szántották, hanem az, hogy még a mindig lelkes szervezett szurkolói csoportok sem tartották annyira, hogy kimenjenek a megtekinteni a nagy menetelést egy olyan kiírásban, amit túlnyomó részt a sportfogadási maffia igényeinek kielégítésére hozott létre az Magyar Labdarúgó Szövetség.

Az, hogy bajnokságot nem sikerült nyerni, nyilván nem meglepetés: oda olyan klubok jutnak el, amik legalább egy, de inkább két szezonon keresztül tudatosan építkeztek, alakítgatták a keretüket, és valamiféle – szigorúan magyar szinten értendő – minőségi szakmai munka folyt. Az, hogy a Fradi, a Nemzeti Együttműködés Rendszerének kiemelt klubja leuralta az NB I-et, magától értetődik, mint ahogy az anyagi lehetőségek miatt a Felcsút – mindannyiunk szerencséjére megnyert kupákban még meg nem mutatkozott – erős szereplése is borítékolható ebben a környezetben, a 2010-es évek első felében pedig még a Videoton is a közvetlen elithez tudott tartozni. Nézzük a maradékot tehát! A Budapest Honvédnak 2017-ben még ebben a torz rendszerben is kijött egy bajnoki cím, főleg a saját nevelésű játékosok és pár nagyszerű igazolás teljesítményére építve. A 2010 óta tartó időszakban egy bajnokságot tudott még nyerni a Győri ETO – róluk még lesz szó – és a 2000-es évek nagy sikereit még egyetlen alkalommal amolyan utórezgésként megismétlő DVSC.

Még a Kisvárdának és a Kecskemétnek is sikerült az, ami a Diósgyőrnek nem

Miskolcon valószínűleg már egy dobogós hely is utcabált okozna, úgyhogy ennek fényében érdemes nézni, kiknek sikerült a 2010 óta rendezett első teljes bajnokság óta odaérni a második vagy a harmadik helyre: a Videoton öt, a Fradi és a Felcsút négy alkalommal hozta ezt össze. A Paks és a Debrecen háromszor, a Győr kétszer, majd jönnek az igazán fájó adatok: a Honvéd mellett általában az NB I. és az NB II. között liftező MTK, a klubtörténet egyik legsötétebb időszakát élő Újpest, a Vasas, sőt, még a Kecskemét és a Kisvárda is összehozott 16 év alatt vagy egy dobogós szereplést.

Az ETO a csődből hamarabb jutott el oda, ami Diósgyőrben csak álom

Győrben – esetleg Győrött? Soha nem tudom ezt – idén a bajnokságért megy a csapat, nyáron pedig kicsin múlt, hogy nem jutnak be a Konferencia Liga csoportkörébe. Ez azért is fontos adat, mert az ETO nemcsak később jutott vissza az NB I-be, mint a Diósgyőr, de az elmúlt 16 évben megélt egy teljes csődöt is, amikor a pénzért felelt aktuális káder, Tarsoly Csaba vállalkozásairól derültek ki kellemetlen dolgok. Az ETO a harmadosztályt is megjárta ebben a 16 évben tehát, az évek során kissé elhasználódott stadionja felét most sem használhatja. Miközben Miskolcon türelmet kérnek, Győrben két szezon alatt bajnokesélyes csapatot építettek, ami természetesen a kupában is áll még. Bizonyára nem volt akkora pechjük, mint a DVTK-nak ugyebár.

Az akadémia teljes csődje

Lenne még mire büszkének lenni ennek ellenére is Miskolcon: kiemelt állami futball akadémiaként a DVTK a teljes borsodi régió egyetlen valamirevaló egyesülete, döbbenetes mennyiségű fiatal focista áll papíron a rendelkezésére. Ehhez képest a klub a saját univerzumán belül sem volt képest játékosokat nevelni 16 évig. Az akadémia teljesítményét 2024-ben a Mit Miskolc Adhatott blog nagyon decensen összeszedte, az összkép azóta sem módosult sokat. A Nemzeti Sportügynökség fiatalpercekkel és az MLSZ magyar játékosokkal kapcsolatos elvárásai miatt mostanra valamit javult a helyzet papíron, de nem lehet nem észrevenni, hogy a diósgyőri mikrokozmoszon túl azonnal elbuknak a játékosaink. Az akadémia legnagyobb sikere ugyebár az a Szűcs Kornél, akinek ifjú focistanként majdnem leépítette a Diósgyőr a karrierjét, hogy aztán már játékpercek nélkül engedjük el Kecskemétre. Ott kiderült, mégis tud focizni, és egy angol kör után jelenleg a szerb bajnokságban focizik, a DVTK egy forintot sem látott belőle. Kiemelt akadémiaként Szűcs az egyetlen játékos, aki miskolci nevelésként egyáltalán a felnőtt válogatott közelébe jutott 16 év alatt. Az ifjú diósgyőri játékosok az esetek nagy részében csendben szokták felbontani a nagy dérrel-dúrral beharangozott profi szerződéseiket, hogy aztán valamelyik NB3 vármegyei csapatban teljesedjenek ki.

ELOLVASOM A TELJES CIKKET>>>