Úgy tűnik, reklámblokkolót használsz :(
A weboldal üzemeltetését hirdetésekből tudjuk finanszírozni. Kérünk támogass minket azzal, hogy engedélyezed a reklámokat.
DVTK 
DVTK HUNTHERM - Basket Landes 70-77
Szerző: amigeleken.hu | 2025-12-10 14:00:00Euroliga második csoportkör, 2025/2026-os szezon, 1. forduló
Női Kosárlabda Euroliga, F csoport, második csoportkör 1. forduló
DVTK HUNTHERM - Basket Landes 70-77 (13-14, 22-27, 9-17, 26-19)
Miskolc, DVTK Aréna, 2000 néző. Játékvezetők: Yasmina Alcaraz (spanyol), Ozlem Yalman (török), Megalkis - Konstantinos Marinakis (görög).
DVTK: Aho N. 6, Takács 7/3, Lelik 14, Ginzo 7, Westbeld 8. Csere: Toman 8/3, Miklós 8/6, Smuda 12, Aho T. Vezetőedző: Völgyi Péter.
Basket Landes: Droguet 9, Bussiere 5/3, Djekoundade 6/3, Lacan 17/6, Musa 18. Csere: Massey 7/3, Wojta 8, Ewodo 4, Pardon 1, Macquet 2. Vezetőedző: Julie Barennes.
A mérkőzés részletes statisztikája ide kattintva tekinthető meg.
Lelik Réka: - Gratulálok az ellenfélnek, mert teljesen megérdemelten győztek. Én pedig nagyon sajnálom, hiszen jó esélyünk lett volna hazai pályán legyőzni ezt a csapatot. Tudtuk róluk, hogy mennek a támadólepattanóért, mint az állat, és ezt ugyanúgy hagytuk nekik. Nem tudtuk felvenni ezt a keménységet, és a harmadik negyedben megint jött egy kis rövidzárlat. Azt gondolom, hogy a végén tudtunk egy kicsit kozmetikázni, de az nem lehet, hogy ha megbeszélünk egy dolgot, akkor azt az egy dolgot nem tudjuk végrehajtani.
Völgyi Péter: - Dühös vagyok, mert úgy kezdtük el hazai pályán ezt a mérkőzést, ahogy nem szabad. Rögtön olyan előnyt adtunk a francia ellenfelünknek, amely birtokában ők már nyugodtan tudtak kosárlabdázni. Óriási energiákat raktunk bele abba, hogy utolérjük őket, rövid időre még a vezetést is átvettük. De sajnos onnantól kezdve, hogy a lepattanóban ők domináltak, nem volt esélyünk megnyerni a mérkőzést. Emiatt csalódott vagyok, hiszen ez volt a legfontosabb információ, ami az öltözőben nem egyszer, nem kétszer, hanem sokszor elhangzott. Tény és való, hogy erről beszélni és a pályán megcsinálni két különböző dolog. Úgyhogy azon vagyunk, hogy ezen a dolgon tudjunk javítani, mert kulcsfontosságú a lepattanóharc — akár megnyerjük a mérkőzést, akár ahhoz, hogy a saját játékunkat tudjuk játszani.
És ezt olvastad már?
Arról a kemény játékról azért inkább a szabálytalan, durva játék jut eszembe, amit egyre inkább elengedtek a bíráskodás terén...utálom is rendesen. Sürgősen vissza kellene térni a tudtommal érvényben lévő alapszabályokhoz a testi kontaktokat illetően, ha verekedést akarok nézni, akkor muay thai-t, vagy kung fu-t nézek...
Mondani kellett volna a főninek,ha elenged holnap jobb kedvel dolgozol:) A bajnoki döntőre vegyél ki szabit:)
Azért Péter válasza is megér egy misét, amikor a sajtótájékoztató végén a gyenge lepattanózás okairól kérdezték... Ott tart, hogy lábmunka, meg akarat...
Ez sajnos évek óta így van, nem csak itt, hanem magyar "betegség". Erről morgolódtam pár hete másik topicban éppen. Ennek fokozása, mikor azok után amit írtál is, lecseszik a magas embert, vagy le is cserélik. Na, nálam ott szokott első körben az egyébként is gyenge lábakon álló szakmai tisztelet meginogni...
Majd nézzétek vissza Bella mozgását! Csípőből is zárja kifelé... Kizárja a nagyot és a kicsik veszik le-el a labdát! Ha pedig egyedül hagytuk, senki nincs a környékén, aki segítene neki! Itt konkrétan már nem látom azt a csapat kohéziót és mindenféle legyűrő akaratot, amit csak a Puffin adhatott!
Ez számomra is rejtély. Pedig nem tűnik agysebészetnek. Megfigyeltem a Győrt ellenünk. Nem volt épkézláb centerük, egy sereg fiatal játékossal álltak ki, de gyönyörűen zártak ki, és kevesebbel bukták a lepattanózást ellenünk, mint mi ma.
Lepattanókat szedni kell, nincs mese, már tavaly is látszott, hogy nem kerek a történet, de volt egy KC, aki zseniális volt ebben a műfajban is. Center nélkül pedig nem lehet ezt a játékot játszani, annak ellenére, hogy Bella egyre jobb lesz szerencsére.
Még van nagyjából egy hónap a pécsi meccsig, addig ki kell találni valamit, nehogy megégessük magunkat.
Sokadjára nem tudtunk felnőni a feladathoz... Egy szenvedés az egész. Erőltetjük azt a játékot, ami már második éve nem megy. Nincs alternatíva. Miközben már a védekezésünk is felpuhult. A lepattanókért meg úgy megyünk, mint az álomkórosak. A többségen csak-csak látom az akarást, a küzdést, de azt is, hogy igazából már ők sem hiszik el, hogy ennél többre is képesek lennének. Pedig...