Átigazolási hírek, pletykák 2023 nyár

Ez szerintem elég komplex es az a legfőbb szempont, hogy az edző mit gondol a játékosról. Milyen a viszony kettejük között. Az edző milyen pedagógiai eszköztárral rendelkezik. Sőt, szerintem ez a legfontosabb. Ezért sem értettem, hogy ha pl x játékos összekülönbözik az edzővel miért kell rögtön eladni? Küldjék le a tarcsiba, hogy gondolkodjon egy kicsit vagy üljenek le a tulajjal hármasban és tegyék rendbe a dolgot. A játékost elzavarják az edző meg x meccs után ki van rúgva. Annyit értünk el vele, hogy a keret gyengült és mehet a lutri, hogy igazoljanak egy legalább olyan jó játékost megint.
Én is (meg szerintem mindenki, aki DVTK szurkoló) sokat töprengtem azon, hogy mi lehet az ilyen professzionális összeomlásnak az oka. A csapat mellett mostmár vannak sportpszichológusok is. Az sem mindegy, hogy a karrierjük mely szakaszában érkeznek hozzánk. Van egy pont, ahonnan nem valószínű, hogy vissza tudnak fordulni. Az is benne lehet ebben, hogy a játékosok úgy vannak kezelve, mint egy darab hús, teszik- veszik őket, mint használati tárgyakat- persze a free transfer az ő érdekeiket is védi és szolgálja, de a szakmai stáb és ő is tudja, hogy ha esetleg nem válik be, semmi gond, ki lehet cserélni egy másikra egy év vagy fél év múlva. Ő is talál magának egy másik csapatot.
Én legtöbbet az edző ill a szakmai stáb személyéhez kötök-ki miért tud máshol boldogulni, itt meg nem. Persze van olyan pszichológiai sötét lyuk, mint pl szegény Eppel Marcinál, aki-nem tudom van e ilyen-szerintem megvolt átkozva vagy nem tudom, de mentálisan szemmel láthatólag nagyon mélyen volt. Játékpercekkel lehetett segíteni, de nem élt vele. De ő kapott esélyt, többet is, mint egyesek, akiknek még esély sem adatott. Azt pl nem értem, hogy miért nem kap egy játékos esélyt, ha derekasan végigdolgozza a kerettel az edzést.
A másik szempont szerintem, ami miatt megcsukolhat a dolog az a reális elvárás a csapattal illetve az adott játékossal szemben-a vezetőség illetve a közönség irányából. Ha ideális a dolog, akkor ezek az elvárások szinkronban vannak, ha meg nem, akkor komoly baj van. Pl az idén ha megnézzük mit nyilatkozott az (ál)tulaj meg Bajúsz, abból mi jön le? Szinkronban vannak? A közönség meg az ezerfejű szörnyeteg mindig győzelmet akar-olvastam itt-ott, hogy sokan a tabella első felébe várják ezt a csapatot.
Én ilyenekre jutottam, kíváncsi lennék ti miként látjátok ezt.
A most (vagy úgy egyáltalán) elküldött játékosokról meg csak annyit, hogy én mindig sok sikert kívánok nekik és szorítok értük, ha itt nem ment, máshol sikerüljön. Sok kommentet olvasok itt, akik azért szorítanak, hogy máshol is bukjanak bele. Nem igazán értem, hogy miért? Nem mindig a játékos hibája, hogy el kellett mennie. Én mindig “játékos-párti” voltam!

Már volt és az előzménye is.

De ki és mikor mondott ilyet Kuznyecovnak?

Augusztus 24-én nevezték ki Kuznyecovot, Eppel játékpercei pedig így alakultak:



A 34. fordulótól pedig már keretben sem volt. Kuznyecov regnálása alatt 3-szor játszott 90 percet, 5 alkalommal volt fent többet, mint 60 perc.

Ezen tények alapján elmondhatjuk nyugodtan azt Eppelről, hogy minden volt ő csak, olyan játékos nem, akit előtérbe helyeztek volna.

A tények pedig továbbra is makacs és valós dolgok, ellenben a mindenféle költeményekkel.

A kérdéseket elvi síkon vetettem fel, de Pl Könyves biztosan szeretett itt lenni.

Nem védem az alábbi két játékost sem:
Oláh és Eperjesi, de kicsit fájó volt nézni, amikor Eper magyarkupa döntőt játszott a kövesddel, Oláh pedig húzóembere volt az nb1-es budafoknak, miközben mi vesződtünk. És, hogy ne védjem őket el is mondom, hogy Oláh-t például rühellem, és egyikük se tudott itt meghatározó emberré válni, máshol mégis érvényesültek.

Arra a kérdésre keresem a választ, hogy az ilyen emberek miért nem tudtak itt meghatározó, húzó szerepet betölteni? Nem volt jó a lakás? A várost nem szerették? A szurkolók szókimondó stílusa nem tetszett? Nagyképű váltak? A stadion atmoszférája rakott rájuk túl nagy nyomást?

Azért érdekel ez, mert amíg ilyen téren nem érünk el változást addig nem fogunk tudni soha egy szinttel feljebb lépni.