Aludva a Nyíregyháza elleni bajnokira

Imre Róbert értékelése az 1910.hu - A DVTK szurkolók otthona facebook oldalról.

- A Kazincbarcika elleni döntetlent követően azt írtam, két esélyünk van: vagy a kontrákra, vagy a pontrúgásokra építeni, mert máshoz nincs meg a keretünk. Szerencsére valóban ültek a gyors átmenetek, illetve betaláltunk szögletből és büntetőből is.

- Egy az egyben ugyanazt láttuk, amit a Radenkovic-csapattól tavaly ősszel. Öt nagy lehetőségünk volt, amelyből 4 gólt szereztünk, mivel mi vezettünk, ezért maradt területünk később a kinyíló nyíregyházi védelem mögött. Érdekes módon szinte minden mutatónk rosszabb volt, de a kapu előtt alig-alig hibáztunk, ami döntőnek bizonyult. Szabó Istvánék talán nem készültek fel ránk megfelelően, mert az egyetlen olyan játékelemben hagytak minket kibontakozni, amiben igazán hatékonyak tudunk lenni, ráadásul nem váltotta le a kapuban azt a Kovácsot, aki már Debrecenben is benézett egy átlövést, és ezúttal is gyenge napot fogott ki.

- A számokról: sokkal többet volt a labda a Nyíregyházánál (61 %-39 %, de ez nekünk fekszik), ugyanannyi lövésünk volt (13-13), lényegesen több passzuk (399 – 264) és jóval többször jutottak el a támadóharmadba nálunk (71-47), cserébe viszont mi nyertünk meg több párharcot (49% - 51%), és természetesen több gólt is szereztünk. Kicsivel felülrúgtuk az xG-t, 3,70-re szereztük a négy gólunkat, ez egy az egyben az őszi Diósgyőrt idézte. Nem lesz ez minden hétvégén így, de most élvezzük ki a pillanatot, nagy verést mértünk a legnagyobb riválisunkra a saját pályájukon.

- Mi volt a legfontosabb fordulópont? Az első gólunk, amelyre a szakértők azt mondták, tudatos szögletvariációt követően talált be Vallejo. A valóságban azonban szerencsénk volt, mert Roguljic pontrúgása előtt Edomwonyinak az ápolása miatt le kellett mennie, így a szögletre emberelőnybe kerültünk, és Antonovra két diósgyőri maradt, Acolatse és Vallejo. A spanyol középpályásra mutatott is a nyíregyházi balbekk, hogy vegye fel valaki, de nem maradt rá védekező játékos, így egyedül érkezhetett a hosszúra. Azért volt ez a kulcs, mert innentől a hazaiaknak kellett futnia az eredmény után, nekünk pedig megjöttek a lehetőségeink a gyors átmenetek vezetésére, amelyből később két alkalommal is betaláltunk. Teljesen más lett volna a játék képe, ha végig felállt védelmet kell feltörnünk, mert azzal szemben fájdalmasan ötlettelenek voltunk.

- Valamit tennünk kell annak érdekében, hogy ne maradjunk rendszeresen az öltözőben: kizárólag Senticen és Tamás Márkon múlt, hogy nem kerültünk hátrányba rögtön az első percben. Az ötödik fordulóra ez már a negyedik eset volt, hogy nem érkeztünk meg időben a meccsbe, Újpesten gól, az MTK és Kazincbarcika ellen büntető, ezúttal hatalmas kihagyott ziccer jött a kezdő sípszó utáni pillanatokban.

- A kezdőcsapatba visszakerült Karlo Sentic, és milyen jó döntés volt! 58 másodperc után bemutatott egy bravúrt egy közeli fejesnél, a második félidőben pedig Edomwonyi lövését védte kiváló reflexekkel, és a tovább csorgó labdát is megállította a gólvonal előtt. A kapott találatról nem tehetett, ez végre a régi Sentic volt, a tegnapi bajnoki egyik főszereplője!

- A védelem összetételét látva kezdetben sokan a fejüket fogták, de legnagyobb örömünkre a fiúk jócskán ránk cáfoltak. Az igazat megvallva feküdt nekünk a hazaiak stílusa, ahelyett, hogy az alapvetően nem kifejezetten gyors belső védőinket a földön próbálták volna megverni párharcokkal vagy mélységi indításokkal, inkább ívelésekkel és beadásokkal keresték – többnyire - Edomwonyit, Kecskés és Tamás gyengepontjai pedig így nem jöttek elő. Az egyetlen kivétel a kapott gólunk volt, a gyors átmenetekkel szemben továbbra is tehetetlenek vagyunk. Abszolút pozitívum volt azonban Kecskés Ákos játéka, adós is volt már nekünk egy igazán kiemelkedő teljesítménnyel, 7 felszabadítás, 2 blokkolt lövés, 3 szerelés, 9/12 győztes párharc került a neve mellé, Bright szinte levegőt sem kapott mellette. Tamás Márk kevesebb dicséretet kapott, holott társához hasonlóan hatalmas munkát végzett, az első percben a gólvonalról mentett, majd összességében 9 alkalommal szabadított fel a kapunk előtt, 2-2 labdaszerzés és blokkolt lövés mellett, a párharcokat pedig tanárian vívta 8/9-es mutatóval. Egy alkalommal utolsó emberként szerelte bravúrosan Edomwonyit még 1-0-nál, nagyon fontos közbelépés volt.

A védelem szélein már felemás volt a helyzet, Gera Dániel már-már régi önmagát idézte harcosságával, kiharcolt egy büntetőt, 3 felszabadítást tett a közösbe, sőt, egy lövést blokkolt is. Érezhető volt, hogy csapatkapitányként maximálisan átérezte a találkozó súlyát, egy falon is átment volna ha kell, jövő héten lehet innen folytatni! Sajnos hasonló pozitívumok nem mondhatók el Demeter Milánról, aki ezúttal is gyenge napot fogott ki, bár volt egy kulcspassza, a négyből egyik párharcát sem nyerte meg, kicsivel több rutinnal pedig talán levédekezhette volna az egyenlítés előtt Edomwonyit. 12 labdát veszített el, bizonytalansága a hazaiaknak is feltűnt, többször próbálkoztak az ő oldalán, valószínűleg ezért is érkezett erre a szélre a félidőben Májer Milán. Demeternek muszáj előre lépnie, mert fiatal-ajánlás ide vagy oda, Bokros a visszatérésével akár ki is szoríthatja a kezdőből majd. Jelenleg sajnos azt kell mondanunk, nem megoldott a balbekk poszt Diósgyőrben.

- A középpályára nagy szerencsénkre visszatért Anderson Esiti és szállította a szokásos, domináns és labdabiztos játékát. Érdekes módon láthatóan hátrébb helyezkedett, mint Vallejo, és lényegesen pontosabban is passzolt, mint spanyol társa (96 % - 62 %, Alextől ez kivételesen alacsony szám), illetve jóval több párharcot is vállalt (6/16 és 3/ 4). Szabályosan alig tudták elválasztani a labdától, bármilyen sérülése volt, ezentúl úgy vigyázzunk rá, mint a bennmaradásunk egyik, ha nem a legfontosabb zálogára. Vallejo ezúttal elhagyta a klasszikus mélységi irányító szerepkörét, az indításai sem ültek (3/14, bár nem tett jót neki, hogy kizárólag Acolatsét volt esélye futtatni három hazai védő között), viszont kiosztott egy kulcspasszt és szerzett egy bravúros gólt egy szögletet követően. Ante Roguljic nyerte a középpályásaink közül a legtöbb párharcot (8/11), jegyezte a legtöbb kulcspasszt (2) és az ő hosszúra ívelt szögletét lőtte a hazai kapuba Vallejo, így azt hiszem, ezúttal vele is elégedettek lehetünk, főleg, hogy a védekezésből is kivette a részét. Igaz, a legnagyobb kihagyott helyzetünk is Roguljic nevéhez fűződik az első félidő derekán.

- Az tudott volt, hogy Ivan Saponjicra ezúttal nem számíthat majd a stáb, és jó eséllyel Sajbán Máté pótolja, a gyakorlatban azonban inkább Elton Acolatse lett előre tolva a csatár helyére, akit Babos Bence jobbról, Sajbán balról támogatott. A letámadásaik első szándékból nem vezettek túl sok labdaszerzéshez, azonban a nyíregyházi belsővédőket többször is vaktában előrevágott indításokba hajszolták Edomwonyi irányába, amik általában azonnal jöttek is vissza Kecskés vagy Tamás fejéről. A három támadó közül Sajbán végezte a legkevésbé látványos munkát, viszont kardinális elem volt, hogy visszazárt és besegített Demeternek a védekezésben. Acolatse lubickolt, mert újra volt előtte terület, már az első félidő végén betalálhatott volna, majd a másodikban egymás után verte meg Kovácsrétit és Evangelout, hogy gólt rúgasson Babossal. Később belőtt és kihagyott egy büntetőt, majd egy lövését követően újra a kapuba talált Babos. A holland ráadásul többször is begörcsölt, így extrán dicséretes a teljesítménye, hatalmasat küzdött. Babos talán az egyetlen olyan Kovács-igazolás a fiatalok közül, aki eddig egyértelműen jó döntésnek bizonyul. Két meccsen már három gólt szerzett úgy, hogy tegnap sokáig szinte észre sem vettem, hogy egyáltalán a pályán van, majd kétszer beköszönt. Mindig jókor volt jó helyen, hogy ezt a kivételes játékintelligencia vagy a szerencse hozza, az idő eldönti, mindenesetre úgy tűnik, ő kiválóan használható, ha a későbbiekben is az átmenetekre építünk majd. Sőt, az első büntetőnket is az ő beadásából ítélte meg a VAR.

- Holdampf Gergő és Bényei Ágoston is a hajrában álltak be, és a harcosságuknak köszönhetően szereztünk egy-egy gólt: Ágo szépen szerzett labdát és indította Acolatsét a harmadik találatunk előtt, az utolsónál pedig Holdampf indult meg a saját fejeséből, okosan szólt Eltonnak, hogy engedje el őt mert lesen van, így Babos megadta a kegyelemdöfést az ekkor már haza szállingózó nyíregyháziaknak. A középpályán biztos, hogy lesz harc a csapatba kerülésért!

- A vezéregyéniségeink karakteréről sok mindent elmondott két szituáció. Egy alkalommal Kovács eltalálta Edomwonyi fejét, a legelső játékos pedig, aki odarohant hozzá, megnézni, hogy jól van-e, Gera Dani volt. A negyedik találatunknál Holdampf Gergő ahelyett, hogy ment volna ünnepelni, gondolkodás nélkül a földre került Acolatséhoz sietett, mindkét esetet szívmelengető volt látni.

- Bár egész héten hallottuk a nyíregyházi szurkolóktól, hogy „a Debrecen-verés után jön a diótörés”, nekünk vigyáznunk kell, hogy a szép győzelem ellenére is két lábbal maradjunk a földön. Ez a négyes ugyanis nem változtat a tényen, hogy egyéni villanásokból nyertük meg a keleti rangadót, és továbbra is ad hoc támadásokat viszünk végig. Bizakodásra adhat okot, hogy végre elmozdultunk a kieső helyről, a válogatott szünet előtti utolsó bajnokin pedig a Puskás Akadémiát fogadjuk majd Diósgyőrben.

Köszönöm a képet Kovács Istvánnak!

Tovább az 1910.hu - A DVTK szurkolók otthona facebook oldalra >>>>>>>