Aludva a Nagykanizsa elleni bajnokira

Szerző: 1910.hu | 2026-07-26 14:00:00

Imre Róbert meccsértékelése az 1910.hu - A DVTK szurkolók otthona facebook oldalról.


Imre Róbert meccsértékelése az 1910.hu - A DVTK szurkolók otthona facebook oldalról.



- Meglehetősen ellentétes érzésekkel zártam a szezonnyitót. Ha valakinek, nekünk aztán van fogalmunk arról, mik az elvárások az NB2-re: bárhogyan is, de behúzni az aktuális bajnokit, feljutni és elfelejteni az egész szezont afféle szükséges rosszként. Most, hogy begyűjtöttük az első 3 pontot, mégis lehet bennünk hiányérzet. Tudtuk, hogy új csapat épül és vannak nehézségek, mégis bíztunk benne, hogy az újonc Nagykanizsát gólokkal verjük, megmutatva, hogy a teljes mezőnyt tekintve a mi lábainkban van a legtöbb NB1-es bajnoki.

- Ehhez képest az első percekben a hazaiak domináltak, talán őket jobban doppingolta a sikeres kezdés lehetősége, régóta vártak a feljutásra a másodosztályba. Mi, bár idővel mezőnyfölénybe kerültünk, látványosan szenvedtünk a labdakihozatalokkal, Holdampf igyekezett kisegíteni a védőket (sőt, Bényei és érdekes módon ritkábban még Molnár Gabi is), mégsem volt olyan jó helyen nála a labda, mint tavaly Vallejonál vagy Esitinél. Ebből egyenesen következtek a többségében céltalan ívelgetések, amit elvétve tudott megtartani Borvető vagy Babinszky. Kissé aggasztó, hogy a földön nem jöttek a mélységi indítások (ebben talán segítségünkre lehetett volna Galántai), ahogyan a beadásoknak és átlövéseknek is híján voltunk, nem igazán volt, aki biztosítsa a szélességet. Rendszer-szinten a második félidőre sem javult a helyzet, annak ellenére sem, hogy Takács nyilvánvalóan kérte a csapatát a homály ívelések befejezésére. Szerencsére érkeztek azonban egyéni villanások.

- A szezonnyitó podcastben azt mondtam, többek között Babinszkytól várom, hogy az egyik közönségkedvenc legyen, leginkább ő volt agilis a felkészülés alatt, de még így is tartottam tőle, hogy nem lesz ott az első bajnoki kezdőben, főleg az Újpest és Kassa meccsek után. Szerencsénkre felesleges volt aggódni, ott volt a kezdő sípszótól és ügyesen kihasznált egy kisebb védelmi megingást. Hozzá hasonlóan góllal kezdett Molnár Gábor is, akinek a leigazolásánál egyértelműen több volt a negatív, mint a bizakodó hang. Ha kellően motivált, NB1-es védelmek megbontására is képes, nem hogy arra, hogy a különbséget jelentse másodosztályú ellenfelekkel szemben. Előbb egy szép átlövéssel szerzett nekünk vezetést, majd szögletből adott gólpasszt, nehéz lenne nem őt választani a mérkőzés emberének. Annak a Borvetőnek osztott ki asszisztot, aki a találatáig rejtőzködött a pályán, igaz, az elképzeléstelen labdás játéknak a center mindig ki lesz szolgáltatva.

- Egyelőre nehéz lenne megmondani, hogy fog kinézni a játékunk, az első forduló után azonban déja vu-m van: Kondás Elemér alatt beszéltünk sokszor arról, hogy ebben a mezőnyben egyel mindig többet lőve, egyéni villanásokkal szépen hozhatjuk a pontokat. Egy befejezésekben és előkészítésben is használható, mindkét szélen bevethető támadóval (Könyves – Babinszky), egy jó felépítésű centerrel (Horváth Z. – Borvető) valamint Molnár Gáborral még a kissé ötlettelen támadójáték ellenére is számíthatunk az eredményességre.

- A középpályánk egyelőre meglehetősen súlytalan volt, a meddő mezőnyfölényt bár tudtuk tartani, végig az volt az érzésem, a gyors átmeneteket (főleg a balhátvédünk mögötti területet célozva) nem tudjuk meggátolni, test a test elleni párharcokban többnyire elnyomnak minket és a vonalakat áttörő passzok sem érkeztek. Holdampffal és Bényeivel maradt rutin a csapatrészben, de erősebb riválisokkal szemben nem biztos, hogy elbírjuk majd a pálya közepén (labda nélkül) az emberhátrányt. Még mindig 4-4-2-t védekeztünk ugyanis, Molnár többnyire kevéssel Borvető mögött helyezkedett. Ladával főleg 4-2-4-t láthattunk, a két középső középpályásunkra általában 3, volt, hogy 4 kanizsai játékos jutott, nem csoda, hogy a földön nehezen tudtunk építkezni, csapatkapitányunk ahogy labdát kapott, már a nyakában lihegett egy hazai középpályás, így jó ideig az ívelésekben, vagy az azokat követő második labdák felszedésében bíztunk, kevés sikerrel.

- A védelem kapcsán ideig-óráig lehettünk optimisták, mondván ez gyakorlatilag egy NB1-es egység, nem lenne szabad, hogy problémát okozzon elfojtani az aktuális rivális veszélyes támadásait. Intő jel volt azonban az Újpest elleni edzőmeccs, ahol négyszer is csúnyán éltek a védelmünk közepén keletkező lyukakkal, ezekből két gólt szerezve. Ezúttal hasonló játékhelyzetből szereztek vezetést a kanizsaiak, Bárdos kilépett a labdás emberre, üresen hagyva az általa addig fogott támadót, akit a másodperc törtrésze alatt Szatmári sem tudott felvenni már ziccerben kilépve. A második hazai gólnál az utolsó percekben Bárdos egy ideig figyelt a későbbi hazai gólszerzőre, majd a beadás előtt mégis elengedte, aki így közelről Bánhegyi hálójába fejelt. Ha a Szatmári – Kecskés – Tamás – Bárdos belsővédő négyes közül legalább három ember egészséges, biztos, hogy ötvédős rendszerre állnék át. Nehezebben tudnának megkontrázni minket (márpedig arra számítok, hogy a meccsek többségén nálunk lesz többet a labda), ráadásul jó eséllyel kevésbé szenvednénk a labdakihozatalokkal is. Arról nem is beszélve, hogy akár Bárdos, akár Tamás kerül ki balra a vonal mellé, egyikük sem tudja érdemben támogatni a támadásokat, egy offenzív, beadásokban erős szélsővédőre (vagy ötvédős rendszerben inkább szárnyvédőre) márpedig nagy szükségünk lesz a felállt védelmek megbontásánál. Kár, hogy Lajcsik Vencel távozott. Ezen a téren a másik szélen sem volt jobb a helyzet, ahol a fiatal Kiss kezdett, főleg a nagy bedobásaival hívta fel magára a figyelmet. Támadásban ő sem sokat mutatott, a klub tájékoztatása szerint Szakos kisebb sérülés miatt hiányzott, de egyes pletykák szerint akár el is igazolhat. Tudom, hogy szükségünk van pénzre, de jelen helyzetünkben ő akár a különbséget is jelentheti…

- Ahogyan Bánhegyi Bogdán játéka is, a gólokról egyértelműen nem tehetett, kissé azonban érezhető a bizonytalanság, ha ki kell mozdulnia a vonalról. Somodi Bencével ezen is dolgoznak majd.

- Előzetesen azt gondoltam, a rutinos védelmünk kevés gólt fog kapni, a toldozott-foldozott támadósorunk pedig szenvedni fog, ehhez képest a négy nyári érkezőnk közül három is a kapuba talált, „cserébe” két gólt kaptunk az egyik újonctól. A tények kedvéért jegyezzük meg, a gólok mellé kapufáig is eljutottak, ráadásul nem kaptak meg egy büntetőt, ami sokkal inkább az volt, mint nem.

- Ha van alapja az egyik kedvenc futball-közhelyemnek, miszerint „ a támadók nyerik a meccset, a védők nyerik a bajnokságot”, úgy labda nélkül van még bőven munkája a szakmai stábnak. Persze, egy forduló után még nem várhatjuk el, hogy tökéletesen működjön a gépezet. Érdekes lesz látni, milyen tanulságokat von le Takács a tegnapi 90 percből, valamint hogy a Szentlőrinc elleni hazai bajnokin már több tudatosságot fedezhetünk-e fel a támadásainkban.

- Radenkovic után jó volt látni, hogy Takács mennyire együtt élt a játékkal, és végre kaptunk egy teljesen reális post-match értékelést is.



forrás: 1910.hu - A DVTK szurkolók otthona facebook oldal




És ezt olvastad már?
Hozzászólások

2026-07-26 14:31:54 Piros öves, Fanatikus tag

A végén, amikor 2:3 lett az eredmény, annyira jó volt látni, hogy Takács előre zavarta a játékosait.

Elöl vedekezzenek, elöl maradjanak.

Radoval döntetlen lett volna.

Nekem ennyi is elég volt a jó szájízhez. Na meg idegenben győzelem. Az NB2-ben sokat ér.

Mégsem

Loading...
Üzenet küldése...