Aludva a Debrecen elleni bajnokira

Imre Róbert meccsértékelése az 1910.hu - A DVTK szurkolók otthona facebook oldalról.

- Előzetesen számíthattunk rá, hogy kevés gólos találkozó lesz, mivel a Debrecen stílusa hasonló a miénkhez, a stabil védekezés az alap és az fekszik nekik, ha kevesebbet birtokolják a labdát. Ebből kifolyólag én is azt vártam, hogy a Keita – Esiti páros legalább egyike kikerül a kezdőből Bényei, Croizet vagy Roguljic előnyére. Valóban hiányoztak, izomsérülés miatt, de azt gondoltam, ez a lényegen nem igazán fog változtatni, és hazai pályán megpróbáljuk magunkhoz ragadni a kezdeményezést.

A Loki ehhez képest megrázta magát és dominált, ami számunkra bizakodásra adott okot, végre hazai pályán is lehetőségünk lett volna kihasználni a kontráinkat, az egyetlen igazi fegyverünket. Sajnos Radenkovic sem számított egy bátrabb Debrecenre, ezért nem az idegenben gyors átmeneteket hatékonyan végrehajtó csapatát küldte pályára a védekezésben a balszélen besegítő Sajbánnal, középen Acolatséval és a vonalak mellett neki asszisztáló Babossal. Ha Saponjic kezd (általában itthon) már sejthetjük, hogy Radenkovic pozíciós játékból kidolgozott helyzetekben reménykedik, a szerb ugyanis másra egyáltalán nem használható. Mi viszont nem tudjuk ezt játszani.

- A meccset követő sajtótájékoztatón megkérdeztem a vezetőedzőtől, szerinte mi az oka annak, hogy idegenben lényegesen hatékonyabbak vagyunk, mint hazai pályán (a mögöttünk hagyott két idegenbeli találkozón 6 gólt szereztünk, a legutóbbi két hazain viszont csak 1-et). A válasza nem volt meglepő, azt mondta, idegenben több területünk van, amit ki tudunk használni. A tegnapi, kifejezetten gyengére sikerülő bajnoki után érdekesen veheti ki magát, viszont az lehet az érzésünk, hogy kontrákban ott vagyunk az NB1 leghatékonyabb csapatai között, de meglehetősen ritkán tudjuk ezt kihasználni. Az előrelépésünk kulcsa, hogy megtaláljuk a módját annak, hogy Diósgyőrben is reaktív focit játsszunk, odaadva a labdát a mindenkori ellenfélnek, nem Saponjiccsal, hanem Acolatséval a csatár posztján. Lehet, hogy ez a játék nem lenne közönségcsalogató, viszont lényegesen hatékonyabb lenne, mint amivel tegnap próbálkoztunk, és ami mindössze EGY kaput eltaláló lövéshez segítette hozzá Eltonékat.

- Hazai pályán csak a Nyíregyháza és mi nem tudtunk még idén bajnokit nyerni, négy meccsen négy döntetlennél 5-5 szerzett és kapott gólnál járunk. Beszédes, hogy a rúgott góljaink közül 3 átmenetből, egy-egy pedig büntetőből és egy kapu előtti kavarodásból született. Ebből kifolyólag felmerül a kérdés: vajon bent lehet maradni stabilan az NB1-ben, ha érdemi támadásokat csak az idegenbeli találkozókon tudunk vezetni?

Ugyanitt valószínűleg választ kaptunk a kissé megcsappant nézőszámra is, mert a labdarúgás elsősorban szórakoztatóipari „termék”, egy kapuralövés / bajnoki pedig nem sokakat szórakoztat.

- A számok alapján fölénk nőtt a Loki: labdabirtoklásban (37 %-63 %), lövésekben (10-13), passzok számában (302-522) és a támadóharmadba eljuttatott labdák számában is (41-55). Egy fontosabb mutatóban sikerült „nyernünk”, már-már szokás szerint a párharcok sikerességében (57 %-43 %). Hazai pályán mindössze 0,68-as xG-t dolgoztunk ki, szemben a vendégek 0,95-ével, mindkettő gyenge teljesítmény.

- Hogy valami pozitívumot is mondjunk, a védekezésünk biztatóan összeállt az elmúlt hetekben. Labda nélkül többnyire 4-4-2-t játszottunk, a két támadó közül Roguljic vette fel Yougát, Saponjicnak pedig a labdás embert kellett volna nyomás alá helyeznie, bár amilyen meggyőződéssel „rohamozott”, pontosan annyi esélye volt érdemben megzavarni a labdakihozatalokat, mint nekem a lelátóról.

Karlo Sentic 4 védést (2 kifejezetten nagyot), Kecskés Ákos 5 tisztázást, 1 blokkolt lövést és 2 labdaszerzést, Tamás Márk pedig 6 felszabadítást és 2-2 blokkolt lövést és szerelést tett a közösbe. A két középhátvédünk összesen 8 párharcot vívott meg, ezek közül 7-et sikerrel, ráadásul csak 5 passzt szórtak el. Egy közeli Bárány-fejes és az első félidő végén egy kapufa volt igazán veszélyes, jól állták a sarat. Demeter Milánt többször megégette hol Bárány, hol Kocsis, a 4 felszabadítása és 1 blokkja mellé a három párharcából egyet sem nyert, sárga lap birtokában indokolt volt a cseréje. Gera Dani 3 alkalommal tisztázott és 4 párharcot nyert a hétből, egy pontos indítása volt, amiből Babos került helyzetbe.

- A középpályáról egyértelműen Alex Vallejo emelkedett ki, 3 szerelés mellett volt egy kulcs blokkja, de ezúttal (is) elsősorban a mélységi irányító szerepkörét domborította ki: nyolcból hat indítása is pontos volt, 88 %-ban emberhez passzolt és valamennyi párharcából sikerrel jött ki (4/4). Bényei Ágoston is az aktívabbak közé tartozott 4/7 sikeres párharccal és 3 kulcspasszal, Ante Roguljic viszont labdával kevesebbet avatkozott játékba. Érdekes volt látni, hogy sokszor hívta volna előrébb a társakat, miközben Radenkovic ennek az ellenkezőjét mutatta a játékosainak. Roguljic végül sikeres beadás, kulcspassz nélkül, egy kaput nem talált lövéssel jött le 56 perc játék után.

Vagy az ötlettelenség miatt járattuk ennyit a labdát, vagy azért, hogy kicsalogassuk a vendégeket és megnyíljanak mögöttük a területek, amiket Acolatse vagy Babos megfuthat. Ha utóbbi, azzal valószínűleg az aktuális rivális is tisztában van, és nyilván nem lövik lábon magukat azzal, hogy megteszik nekünk ezt a szívességet. Összesen egy mélységi indításunk sült, Gera ugratta ki Babost aki a debreceni kapus kezébe lőtt, illetve egy kontránk szintén Bence révén, amelynek a végén Acolatse nem talált kaput. Kissé kétségbeejtő látni, hogy az alapvetően stabil középpályánk a helyzetek kialakítására akkor is erősen korlátozottan képes, ha nem csak a „verőemberek” vannak a pályán, hanem Croizet, Roguljic vagy Bényei is.

- A támadósorban ezúttal nem jött egy jó, vagy akár elfogadható teljesítmény sem, Babos két lövéséből egy kaput talált és egy kontrát majdnem jól vitt végig, Acolatse három lövéséből egyik sem ment kapura, Saponjic pedig (bár 4/4 párharcot vívott meg sikerrel és 5 alkalommal tisztázott a saját kapunk előtt) beadás, indítás, kulcspassz és kapuralövés nélkül zárta a neki jutó 56 percet. Nem véletlen, hogy a szurkolók jelentős része falra mászik a „védekezésben hasznos csatár” kifejezéstől. Továbbra is elképzelhetőnek tartom, hogy Saponjic használható center lenne egy pozíciós játékból helyzetekig jutó csapatban, de a jelenlegi Diósgyőr nem ilyen, és valószínűleg belátható időn belül nem is lesz az, ebben az esetben pedig egy ilyen stílusú csatárt felesleges a pályán tartani.

- Vladimir Radenkovic cseréi közül kettőt emelnék ki: azt jól ismerte fel, hogy Demetert le kell hoznia a szünetben, mert egyrészt nem bír Kocsissal, másrészt benne van egy második sárga, Szakos ráadásul jól állt be, mindkét párharcát megnyerte és jegyzett egy kulcspasszt is. Az Acolatse – Holdampf cserét ezzel ellentétben nem értettem, a csapatkapitány pályára küldése bár védhető döntés, hazai pályán döntetlen állásnál eszem ágában sem lenne lehozni Elton Acolatsét, kivéve, ha megsérült, főleg nem egy elsősorban védekezésben hasznos középpályásra cserélve. A vezetőedző azt mondta a meccs után, azért került erre sor, mert az Acolatse – Croizet páros nem működött. Ez közel 4 hét alatt nem derült ki az edzéseken?

- A ferencvárosi 1 pont akkor lett volna igazán értékes, ha azt követően meg tudjuk nyerni a hazai bajnokinkat. Mivel erre nem került sor, továbbra is nyeretlenek vagyunk Miskolcon, mindössze 2 ponttal megelőzve a már kieső helyen álló Nyíregyházát. A következő fordulóban a hatodik helyezett Kisvárdához látogatunk, akik újoncként egyelőre a harmadik legkevesebb gólt kapták a mezőnyben.

Tovább az 1910.hu - A DVTK szurkolók otthona facebook oldalra >>>>>>>

forrás: 1910.hu - A DVTK szurkolók otthona facebook oldal