A magyar válogatott sikere elfedi a magyar futball problémáit

Sajtófigyelő - bunteto.com

A címben szereplő mondat Pátkai Máté szájából hangzott el. Pátkai az NB I-ben az MTK-val, a Győrrel és a Vidivel, az NB II-ben pedig a Vasassal lett bajnok, a fehérváriakkal a Magyar Kupát is megnyerte. A magyar válogatottban 23-szor lépett pályára, a 2020-as Európa-bajnokság selejtezőjében két gólt is szerzett. Télen a Vasas játékosaként súlyos sérülést szenvedett, nyáron pedig nem hosszabbítottak vele szerződést Angyalföldön, és bár szinte teljesen felépült, szeptember közepén abbahagyta a rehabilitációt, mert amikor látta, hogy nem fog kapni olyan lehetőséget, amilyet szeretne, úgy döntött, nem folytatja a labdarúgást.

A bunteto.com-on "Egyetértek Esterházy Mátyással, a magyar válogatott sikere elfedi a magyar futball problémáit" címmel jelent meg interjú Pátkaival. Az egykori válogatott labdarúgó a magyar foci főbb problémáit a következetlenségben, az őszinteség hiányában látja, és meggyőződése, hogy sok klubalkalmazott azért nem akar változást, mert tudja, szakmailag nem menne át a rostán. Az egykori védekező középpályás reméli, a Labdarúgó Módszertani Központ szakmai tanácsadójának kinevezett Szalai Ádámot nem „nyírja ki” rövid úton a közeg.

Az interjúból idézünk.

Az MTK agárdi akadémiáján kevesebb volt az életről összetettebben gondolkodó, a karriert tudatosan tervező srác?

Ez nem csak akkor volt így, úgy gondolom, a mostani akadémisták között is hasonló a trend. Nekem 13-14 évesen már megvolt a célom, profi labdarúgó akartam lenni, és ennek rendeltem alá az életemet. Sok fiatal futballistának ugyanez a célja, de nagyon keveset tesz érte, azt gondolja, magától teljesül a terv. Ide kapcsolódik

szerintem az MLSZ által megalkotott fiatalszabály, amely lehetőséget kínál a 21 éven aluli játékosoknak. Egyetértek azokkal, akik károsnak tartják: ne azért adjunk lehetőséget egy fiatalnak, mert kötelező vagy pénz jár érte, hanem azért, mert tehetséges, mert megérett a felnőtt futballra.

Amikor bekerültem a tartalékok közül a felnőttcsapat kezdőjébe, azt annak köszönhettem, hogy jól teljesítettem. Kellett persze hozzá az első csapatot sújtó sérüléshullám is, de magas szintű teljesítmény nélkül nem kaptam volna meg az esélyt sem.

Azért érdekes, amit a tudatos karriertervezés hiányáról mondasz – mégpedig az egyik legjobb hazai akadémia kapcsán –, mert a külföldi csapatoktól, külföldi akadémiákról hazatérő fiatal magyarok közül többen is azt mesélik, hogy a csapattársaik számukra megdöbbentően profin, céltudatosan, hatalmas pluszmunkával készültek a mindennapokban.

Igen, mert valószínűleg az ottani srácok pontosan tudják, hogy megfelelő munkamorál nélkül esélyük sincs az első csapat közelébe kerülni. Ráadásul sok helyen nem létezik fiatalszabály. Itthon, ha egy fiatal kicsit tehetségesebb a társainál, hátradőlhet, úgyis be kell majd tennie őt az edzőnek, hiszen a csapat pénzt kap a játékpercei után. Ezek a játékpercek ingyen járnak, amelyért nem kell keményen megdolgozni. Aztán eltelik egy év, a futballista már nem 21 éven aluli, nem jár pénz a játékperceiért, és sokan mennek is a süllyesztőbe. Ennek így nincs sok értelme, helytelen, mesterséges beavatkozás.

Korábban többször kritikusan fogalmaztál a hazai futballképzésről. A korszak legjobb magyar műhelyébe jártál, hiteles a véleményed: hiányolsz valamit utólag Agárdról?

Igen. Amikor a szüleinkkel körbevittek bennünket az akadémián, mindent megmutattak, elmondták az akadémia filozófiáját, vagyis azt, hogy itt a játékosok egyéni képzésére fognak összpontosítani. Elkezdtük a munkát, és egy év leforgása alatt egyetlen posztspecifikus edzésünk volt az akadémián. Ez lenne az egyéni fókuszú képzés? Az egész képzési rendszerből ezt hiányolom a legjobban.

12-13 éves kortól már illene elkezdeni felmérni, hogy a testméret, a fejelő és a cselező készségek, a szerelések, a párharcok alapján ki milyen poszton vethető be, és el kell kezdeni a posztspecifikus tréningeket.

Éveken át hallgattuk Magyarországon, hogy nincs olyan szélső védőnk, szárnyvédőnk, akit be lehetne vetni a válogatottban. Most azt látjuk, hogy Loic Nego és Kerkez Milos játszik a nemzeti csapatban, akiknek nincs sok közük a magyar képzési rendszerhez. Fel kell tennünk magunknak a kérdést, hogy miért nem tudtunk ezekre a posztokra megfelelő játéktudású magyar fiatalokat képezni?

Felolvasok egy idézetet a három évvel ezelőtti telexes interjúdból. „Sok mindent láttam eddig. Részben ennek is köszönhető, nem szeretnék szerepet vállalni a futballban, ha majd abbahagyom. A gazdasági témákat jobban szeretem.” Részleteznéd mi az a sok minden, ami miatt az idei visszavonulásod után távol tartod magad a futballtól?

Az őszinteség hiánya, a következetlenség.

Klubszinten, az edzők részéről?

Klubszinten is, akár a legfelső szinten is.

Nem szeretik Magyarországon a kritikát. Nem a fröcsögésre gondolok, hanem az észérvekre, amelyekkel a tulajdonost, a szertárost, a masszőrt meg lehet győzni arról, hogy változtasson a hozzáállásán, a munkáján a klub érdekében. A szikráját nem látom, hogy ebben lehetne változást elérni, pedig az anyagi helyzet, az infrastruktúra, az emberállomány meglenne hozzá. A változások egy részéhez nem is pénz kellene, elég lenne valamivel több odaadás, odafigyelés, szervezettség, tervezés.

Melyik például az a klub Magyarországon, amelyik az igazolásokban, az utánpótlás-nevelési filozófiában három-öt évre tervez? A Vasasnál, a Vidinél is olyan viselkedésű, hozzáállású fiatalokat láttam, ami azt mondatja velem: így nem fog tudni fejlődni a magyar foci.

Esterházy Mátyás legutóbbi nyilatkozatával értek egyet: a magyar válogatott sikere elfedi a magyar futball problémáit. Én is nagyon boldog vagyok, hogy sikeres, jó csapat a magyar válogatott, ott szurkolok a fiúknak a tévé előtt, de ettől még klubszinten nem történnek változások. Itthon sok olyan ember akad, aki ellenérdekelt a magyar futball fejlődésében.

Mire gondolsz pontosan?

Arra, hogy ha újdonságok, illetve új elvárások jelennének meg a kluboknál, kiderülne, hogy egy csomó munkatárs nem menne át a rostán. Nem tudnának változtatni, alkalmazkodni, kiderülne, hogy mennyi tudás hiányzik a rendszerből. Ezért a magyar foci nagy része ellenáll a változásnak.

Azt tapasztaltad, hogy sok alacsony tudású ember dolgozik a kluboknál?

Igen, nagyon sok ilyen edző, stábtag, klubvezető akad.

Ne hallgassuk el, hogy a játékosok között is rengeteg a kényelmes típus, aki nem szeretne tovább fejlődni, magasabb szinten dolgozni. Amíg ez a sok ember jelen van a magyar fociban, tapodtat sem fogunk előrelépni.

Sok-sok Szalai Ádámra, Hajnal Tomira lenne szükség, hogy elinduljon valamilyen szemléletbeli változás. És persze egységes, változást igénylő akaratra.

Tovább a bunteto.com-ra a teljes interjúra >>>>>>

forrás: bunteto.com