Úgy tűnik, reklámblokkolót használsz :(
A weboldal üzemeltetését hirdetésekből tudjuk finanszírozni. Kérünk támogass minket azzal, hogy engedélyezed a reklámokat.
Portugália 
A DVTK magyar válogatott játékosainak története
Szerző: Vámos Henrik | 2025-09-06 16:20:00Vámos Henrik összeállítása.
Szeptember 6.-án megkezdi a VB-selejtezőket a magyar válogatott is. Az első fordulóban az ír nemzeti csapathoz látogatnak a meggy-pirosak, három nappal később pedig Portugália gigászai ellen tud bizonyítani a csapat a Puskás Ferenc Stadionban. Sajnos az őszi keretbe Marco Rossi nem hívott be DVTK-játékost, a történelem során azonban 20 diósgyőri is pályára lépett a nemzeti tizenegyben, az 1970-es évek végén pedig egy rövid időszak erejéig az olimpiai válogatott lelkét a Diósgyőr adta. Most az ő történetük következik.
A magyar válogatott 1901-es alapításától kezdve létezésének első négy évtizedében többnyire a fővárosi csapatok játékosait részesítette előnyben. Példa gyanánt, az 1938-as Világbajnokságon ezüstérmet szerző magyar válogatott 22 fős keretéből húsz játékost az FTC-UTE-MTK hármas adott, a két kivételt a Szegeden játszó Pálinkás József, illetve a Marseille csapatában vitézkedő Kohut Vilmos jelentette. A ’30-as, illetve ’40-es évek hozták el az igazi változást a vidéki csapatok szempontjából: 1934-ben a debreceni Bocskay FC az első olyan bronzérmes lett a ligában, amely nem fővárosi volt, tíz évvel később pedig a Nagyváradi AC diadaljával megszületett az első vidéki magyar bajnok, illetve az ötödik a BTC, FTC, MTK, illetve UTE bajnokicímei után.
A DVTK 1940-ben a történelem során először kivívta a feljutást az élvonalba, a klub első NB1-es szezonjában 16 gólt szerző, a házi gólkirálycímet elhódító játékos, Berecz István pedig 1941 tavaszán meghívót kapott a válogatottba. A miskolciak első válogatott játékosa a Belgrádban rendezett, Jugoszlávok elleni 1-1-es barátságos mérkőzésen lépett pályára, bő egy évvel később pedig a DVTK-ban hat évet lehúzó Füzér Jánosnak is megadatott ez a lehetőség, a horvátok (1-1) ellen. Irónikus, hogy 1941 tavaszán a Diósgyőr első bajnoki győzelmét szerezte meg az Üllői Úton Füzér kései találatával (0-1), egy évvel később pedig éppen a kilencedik kerületben vívta élete egyetlen válogatott mérkőzését a temesvári csatár.
A következő évtizedekben is elenyésző volt a diósgyőri válogatott játékosok száma. 1947-ben Károlyi József az első diósgyőri – szó szerint, hiszen a vasgyár közelében található Zimmermann utcában született – hálóőr lett, aki a nemzeti tizenegyben védett. Ez a találkozó a jugoszlávok elleni 3-2-es hazai Balkán-kupa győzelem volt, amelyen Puskás Ferenc saját kapujába is betalált, három perccel a “jó” kapuba szerzett gólja után. Ezt követően legközelebb 1955-ben állt fel a magyar válogatott DVTK játékossal a soraiban, akkor Dudás Zoltán volt a szerencsés, aki a csehszlovákok elleni, győztes Európa-kupa találkozóból vette ki a részét. 1958-ban az ’50-es, illetve ’60-as évekbeli DVTK egyik legnagyobb alakja, Szigeti Oszkár is meghívót kapott a válogatottba, de a meggy-piros kaland számára is csak egy találkozó erejéig tartott.
Magyarország-Csehszlovákia:
Magyarország-Jugoszlávia:
1960-ban Solymosi Ernő a hatodik DVTK-játékos lett, aki pályára lépett a nemzeti tizenegyben, amit további hat jelenés követett. Sajnálatos módon az 1960/61-es idényt a piros-fehér csapat az utolsó helyen zárta, és búcsúzott az élvonaltól, ami egyben Solymosi távozását is jelentette. Ettől függetlenül a Wales elleni barátságos mérkőzésen az első diósgyőri játékos lett, aki betalált a magyar válogatott színeiben, amit mindjárt a 3-2-re megnyert találkozó első percében megtett:
Hat évvel később Tamás Gyula személyében egy újabb brilliáns kapust adott a DVTK a válogatottnak: a piros-fehéreknél három éven át védő hálóőr a Jugoszlávia elleni barátságos mérkőzésen az első diósgyőri kapus lett, aki kapott gól nélkül (1-0) hozott le egy mérkőzést a válogatottban.
Egy hónappal később a dánok szemét is kivédte a kapus a 2-0-s idegenbeli diadalon, utolsó válogatott meccsén DVTK játékosként pedig az írek 4-0-s földbe döngölésénél védte a kaput – azt hiszem, egy ilyen eredménnyel pénteken is kiegyeznénk. A Diósgyőr hálóőreként nyolc mérkőzést kapott Tamás, a mérlege 7 kapott gól, és 3 clean sheet.
A következő tíz évben ismét elkerülték az MLSZ behívó-levelei az Acélvárost, 1979-ben azonban jött a diósgyőri invázió. 1978 szeptemberében a DVTK csapatát több, mint 240 bajnoki mérkőzésen képviselő Tatár György is bemutatkozott a válogatottban a Finnország elleni idegenbeli EB-selejtezőn (2-1), az évtized végéig pedig rendszeresen kapott meghívót. ’79 márciusában Kutasi László csatlakozott hozzá, az NDK elleni 3-0-s diadalon – ahol Tatár eredményes volt – mindketten a pályán voltak, néhány hónappal később pedig a történelme legmagasabb helyezését elérő, bajnoki bronzérmet elhódító Szabó Géza-féle DVTK felkeltette Lakat Károly szövetségi kapitány figyelmét. 1979 májusában Tatár György lett az első DVTK játékos, aki tétmérkőzésen gólt rúgott a válogatottban, az ősszel pedig hozzá, és Kutasihoz további három diósgyőri csatlakozott.
Az 1979. szeptember 12.-én megrendezett Magyarország-Csehszlovákia mérkőzésen nem kevesebb, mint öt DVTK-játékos képviselte a meggy-pirosakat: Kutasi, Tatár, Szántó, Salamon és Borostyán egyaránt pályán volt, utóbbi három egyenesen aznap debütált. A Nyíregyházán (igen, ott) megrendezett barátságos mérkőzést 2-1-re nyerte a magyar válogatott Tatár, illetve Kuti góljával.
Az 1980-as olimpiai keret egyértelműen a Diósgyőr köré épült, hiszen a selejtezősorozatban összesen kilenc DVTK-játékos kapott lehetőséget. A románok elleni első fordulós diadalon hat diósgyőri lépett pályára a visszavágón, amit 2-0-s hátrányból várt a magyar válogatott. A Diósgyőrben megrendezett találkozón végül a piros-fehér-zöld tudott diadalmaskodni: Fekete, Borostyán, és Kiss László góljával 3-0 arányban megnyerte a találkozót, és továbbjutott a magyar válogatott. A selejtező csoportkörében Lengyelország, illetve Csehszlovákia várta a magyarokat. Habár első mérkőzését 1-0-ra elbukta a válogatott Wroclawban, két héttel később a Vasgyári Stadion tömött lelátói előtt 2-0 arányban sikerült kozmetikázni a vereséget kilenc DVTK-játékossal a pályán. Itthon a csehszlovákokat is sikerült legyőzni (3-0), ám a prágai visszavágón a hazaiak örülhettek (3-2), így a magyar válogatott lemaradt az 1980-as Olimpiáról.
Tatár összesen 11 mérkőzésen öt gólt szerzett a válogatottban, míg Kutasi 6, Szántó 8, Borostyán 5, Salamon pedig 3 találkozón lépett pályára.
Szabó Géza így emlékezett vissza a Diósgyőri Aranycsapatra:
“Az UEFA-kupa szereplés mellett az olimpiai válogatott diósgyőri mérkőzései jelentették számunkra a csúcspontot ebben az időszakban. Lakat Károly a DVTK-ra építette csapatát, döntésében a fiúk jó formája mellett az is közrejátszott, hogy az olimpiai együttesben csak azok a labdarúgók szerepelhettek, akik világbajnokságon nem vettek részt, így az argentin vb-t megjárt futballistákra nem számíthatott a szakember. Kézenfekvő volt az is, hogy a hazai meccseket Diósgyőrben rendezzék, hiszen – talán nem túlzás, amit mondok – valóságos futball-láz volt a városban, garantált volt a telt ház. Felejthetetlen élmény, ahogy a nemzeti színű zászlókat lobogtató szurkolók együtt éneklik a Himnuszt a játékosokkal.”
Ahogyan ez a DVTK illusztris történelmében lenni szokott, a napsütést a szél és hó váltotta fel, és megint elrepült két teljes évtized újabb diósgyőri válogatott debütáns nélkül. 1998-ban Egressy Gábornak sikerült megtörnie az átkot, aki a Miskolcon töltött fél éve alatt ötször is meghívót kapott a válogatottba az 1998-99-es szezonban, többek között arra a magyar-román találkozóra, ahol Hrutka János azt a bizonyos bombát lőtte a Népstadionban.
A 21. század első tizenkét éve sem volt fényesebb a DVTK számára válogatott szempontból, egészen 2012 szeptemberéig kellett várni az újabb piros-fehér játékosra a nemzeti tizenegyben. Akkor Elek Ákos töltötte be ezt a szerepet, amikor az Andorra elleni 5-0-s VB-selejtezőn Hajnal Tamást váltotta a 75. percben. Kínába igazolásáig további 12 válogatott mérkőzésen lépett pályára az ózdi születésű középpályás, a 2016-os Európa-bajnokságon pedig az első DVTK-játékos lett, aki világversenyen képviselte a piros-fehéreket. Összesen 17 alkalommal szerepelt az A-válogatottban, ami a Diósgyőr történelmének legmagasabb számú magyar válogatottsággal rendelkező játékosává teszi.
A 2014 és 2017 közötti időszakban Futács Márkó háromszor, Kádár Tamás tizenháromszor, Ugrai Roland pedig öt alkalommal bizonyíthatott a nemzeti tizenegyben, utóbbi az első DVTK játékos lett Tatár György óta, aki betalált a válogatottban. Erre 2017 októberében volt képes, amikor a Svájc elleni 5-2-es vereség 89. Percében gólt szerzett.
2024 októberében hat év után került ismét be DVTK-játékos a válogatott keretbe, amikor Gera Dániel álma az őszi remeklését követően végre teljesült. Azóta Dani négy mérkőzésen öltötte magára a meggy-pirosat, és reméljük, hogy a közeljövőben ez a szám tovább fog nőni.
Te melyik jelenlegi DVTK-játékosnak örülnél a válogatottban?
Szerinted kijutunk a VB-re?
Ott leszel a Portugálok ellen?
Írd meg kommentben.
És ezt olvastad már?
Még nem érkezett hozzászólás!