B A J N O K C S A P A T !

Az U12-es csapat az U13-as bajnokság II. osztályának keleti csoportjában szerepelt és szerezte meg utánpótlás csapataink egyetlen aranyérmét az idei bajnokságban

A DVTK U12-es utánpótlás csapata az egy évvel idősebbek, az U13-as bajnokság II. osztályának keleti csoportjában szerepelt és szerezte meg utánpótlás csapataink egyetlen aranyérmét az idei bajnokságban. Gratulálunk a bajnoki címhez!

A gárda edzői: Jordán András, Lasztóczi Péter valamint Szőke Barnabás kapusedző, de az első csapathoz való kerüléséig Vitelki Zoltán is edzette a csapatot.

Elsőként Jordán Andrást kértük fel arra, hogy értékelje a mögöttük álló évet, azt követően pedig a bajnokcsapat néhány tagja mesél az aranyéremhez vezető útról

„2012 nyarán vettük át a 2001-es korosztályt. Két hét állt a rendelkezésünkre, hogy a meglévő 45 játékosból kialakítsuk a 24+3 fős keretet, akivel a bajnokságban szerepelni akarunk. Nem volt egyszerű feladat, mert egy - két edzés után is látszott, hogy sok ügyes gyerek alkotja a csapatot, és nem kettő - három játékosról volt szó, hanem a keret közel felét tíz edzés után másik egyesülethez kellett irányítanunk.

Az ezt követő időszak viszont kiegyenesítette a kérdőjeleket, hiszen az edzéseken egy nagyon motivált, munkára vevő, fegyelmezett csapattal dolgozhattunk tovább. Vevők voltak az újra, minden utasítást igyekeztek betartani, jó mentalitással akaraterősen végezték a feladatokat. Több nyerő típusú játékossal rendelkezik ez a korosztály, akiket a közös munka során igyekeztünk rávenni, hogy ne csak saját magukra figyeljenek, hanem ha esetleg valamelyik társuk figyelme lankad, őt is rázzák fel, vigyék magukkal, mert csak csapatként lehetünk igazán sikeresek.

Nagy örömet jelentett nekünk edzőknek, amikor a csapat a mérkőzések során szép és eredményes focit mutatott be. Jók voltak a labdakihozatalok, működött a letámadás és megvolt a labdabirtoklási fölényünk is. Az örömünket sokszor beárnyékolta az a tény, hogy az MLSZ ennek a korosztálynak nem szervez kiemelt bajnokságot. Hiába játszottunk egy évvel idősebbek ellen, bizony az esetek nagy részében "izzadtságcsepp mentes" győzelmeket arattunk, ami nem segíti a játékosok fejlődését. Sajnos az igazi éles meccsterhelés (5-6 mérkőzés kivételével) hiányzott a bajnokságból.

Megítélésünk szerint a sikerek egyik nagyon fontos záloga, hogy a srácok egy igazi egységet alkotnak és nem csak a pályán csapattársként, hanem a hétköznapokban is barátként viszonyulnak egymáshoz.

Végezetül a játékosok egész éves munkája mellett szeretném megköszönni a szülők kitartását és áldozatkészségét is, hiszen nélkülük nagyban csökkenne a játékosaink esélye a későbbiekben a sikeres karrierhez. Mint szülő, megértem (mert mindenkinek a sajátja a legjobb és a legszebb, és ez így helyes) azokat, akik a több játéklehetőség reményében év közben máshova vitték játszani gyermeküket, vagy a keretből kimaradók szemében nem én voltam a legnépszerűbb ember, de a döntéseket, mint edző hoztam. Így a mérkőzésre nevezett keret kialakításában csak szakmai érvek jöhettek számításba.

A jövőre nézve sok sikert és kitartást kívánok játékosnak szülőnek egyaránt, mert még egy nagyon hosszú út kezdeti lépéseit tették csak meg a srácok. Meggyőződésem, hogy tehetségük alapján több játékossal fogunk találkozni magasabb korosztályokban, és ha rendelkeznek elég akaraterővel és kitartással, akkor akár .... !”

Juhos Dávid

„Tavaly nyáron, amikor Bandi bá és Zoli bá átvette a csapatot izgatottan vártam, hogy bekerülök-e a keretbe. Az edzéseket próbáltam mindig lelkiismeretesen végig csinálni, figyelni az edzők utasításaira, tanácsaira. Bandi bá védekező középpályásként adott hétről-hétre lehetőséget. Az edzések és a mérkőzések eléggé fárasztóak voltak, de megérte végig csinálni. Emlékszem, a bajnokság elején az Eger elleni meccsen az első félidőben nagyon gyengén játszottunk. Azt mondta akkor Bandi bá, hogy ha a villamosmegállóban kell majd edzenünk, akkor is edzeni fogunk a meccsek előtti napon. Mindenki nevetett, de azt mondta Bandi-bá: „urak, ez nem vicc volt!” Ezek után minden meccs előtt edzetünk, de nagyon megérte. Remélem, lesz még ilyen sikeres évünk.”

Forrai Zoltán

„Voltak nagyon pörgős mérkőzéseink, olykor nehezen lendültünk játékba, ám a végére mindig megpróbáltuk a legjobbat kihozni magunkból. Volt, amikor 10 góllal győztünk, de számomra mégsem ezek a mérkőzések a legemlékezetesebbek. Májusban, a 24. fordulóban döntetlent játszottunk a Mezőkövesd otthonában. Szerintem ez volt az év mérkőzése! Örülök, hogy a mi csapatunk nyerte meg a bajnokságot. 2006- óta focizom együtt a fiúkkal és tudom, hogy mi együtt vagyunk egy CSAPAT! Bandi bának és Peti bának köszönöm, hogy felkészített minket és mindet megtettek a fejlődésünk érdekében!”

Farkas Marcell

„Kíváncsisággal és várakozással telve várta csapatunk új edzőinkkel a bajnokságot, mivel egyrészt ez volt az első igazi bajnoki idényünk és ráadásul egy évvel nagyobb ellenfelek is voltak a csapatokban. A pálya mérete a két 16-os között volt és a 7x2 m-es kapu ugyan „egy kissé” túlméretezett volt a mi magasságunkhoz képest, de így legalább sok gólt lehetett lőni, viszont jól is kellett védekezni. Kicsit döcögősen indult az őszi szezon (1 döntetlen, 1 vereség), de utána zsinórban jöttek a győzelmek. Összeszokott a csapat, mindenki megtalálta a megfelelő posztját. Az őszi szezon számomra legemlékezetesebb mérkőzése az addig veretlen Mezőkövesd elleni 5-2 arányú győzelmünk, illetve a nyíregyházi csapat kiütéses, 9-1 arányú legyőzése. A téli szünet után a tavaszi szezon ismét nehezebben indult. A Mezőkövesd csapatával voltunk szoros versenyben a bajnoki címért, amit végül is sikerült megszereznünk. Az utolsó fordulóig versenyben voltam a gólkirályi címért, amiről sajnos 2 góllal lecsúsztam, de így is büszke vagyok a 37 találatomra. Büszke vagyok a csapatunkra, hogy mi lettünk az aranyérmesek.”

Bánhegyi Donát

„Idén indultunk először igazi bajnokságban, rögtön sikerült is megnyernünk. Pedig nehéz volt, mert az egy évvel idősebbek bajnokságában indultunk és az ellenfeleknél sokszor tőlünk sokkal magasabb, erősebb srácok játszottak. Ráadásul a Diósgyőr ellen mindenki meg akarta mutatni, így nehéz dolgunk volt. Nekünk, kapusoknak az okozott gondot, hogy nagykapura játszottunk, és ha a játékosok jól eltalálják a labdát, akkor esélyünk sincs elérni. Ezt még kell szoknunk. A legkedvesebb meccsem a nyíregyházi volt, mert előtte kikaptunk 4-3-ra, így rendesen visszavágtunk nekik, az ottani 9-1-el. Remélem, jövőre is sikerül jól szerepelnünk és HAJRÁ DIÓSGYŐR!”

Schmidt Ákos

„Én azt gondolom erről a bajnokságról, hogy még ha nem is ez a legerősebb bajnokság, akkor sem volt könnyű dolgunk, mert minden mérkőzés nehéz valamiért. Egyrészt azért, mert mi egy évvel fiatalabbak voltunk, mint a többi csapat, másrészt pedig azért, mert voltak kemény és kellemetlen ellenfeleink, akik megpróbáltak az utunkba állni, de még ők sem tudtak megállítani minket. És persze voltak könnyebb kihívásaink is. De mint minden mérkőzésben, ezekben is akadtak nehézségeink. Az ilyen meccsekben az volt a kihívás, hogy minél több gólt érjünk el a kevésbé erős csapatok ellen. Legtöbbször ezzel is sikerült megbirkóznunk, így bajnokcsapatként ünnepelhettünk a sorozat végén. Igazi csapattá fejlődtünk, tudtunk egymás sikereinek is örülni. Személy szerint néhány mérkőzés után csalódottan jöttem le a pályáról a teljesítményem miatt, mert néha úgy éreztem, hogy nem tudtam eleget hozzátenni a csapat teljesítményéhez. Voltak viszont nagyon emlékezetes pillanatok is, például a Nyíregyháza elleni mérkőzés, amelyen három gólt sikerült szereznem.”

A bajnokcsapat tagjai: Balázsi Dániel, Bánhegyi Donát, Bódi Máté, Csatloczky István, Csávás Bence, Farkas Marcell, Forrai Zoltán, Földvári Ádám, Galambosi Gergő, Gácsi Péter, Gondol Bodó, Gondos Adrián, Gönczi Sándor, Heresz Máté, Juhos Dávid, Kállai Kevin, Lehóczki Balázs, Pető Gergő, Sass Marcell Tibor, Schmidt Ákos, Sebestyén Gergő, Szász Bence, Szűcs Kornél, Vereckei Zalán.

Szép volt fiúk! Bízunk a sikeres folytatásban!

Az U12-es csapat életét a www.dvtk2001.eu oldalon követhetik nyomon az érdeklődők!