Szabó István: Akár rövid távon is eredményes csapat lehetünk

Szabó Istvánnal, az Aluinvent DVTK technikai vezetőjével a dvtk.eu készített interjút. István már hosszú évek óta dolgozik a klubnál. A szürke hétköznapokon ő végzi az elengedhetetlen háttérmunkát, majd a mérkőzéseken kézbe veszi a mikrofont. Néha a meccs után is. Az elmúlt években sok történettel gazdagodott, most elmeséli nekünk a legjobbakat.

A dvtk.eu-n megjelent interjúból idézünk:

Mióta része a kosárlabda az életednek?

Kosárlabdával a '90-es évek közepe óta foglalkozom. A DKSK férfi csapatnál kezdtem 1995-ben, majd a Tiszaújvárosi Phoenixnél folytattam. Eközben a DKSK szpíkere voltam a miskolci sportcsarnokban, illetve játékot is vezettem. 2001-től főállású munkatársként dolgozom a diósgyőri női kosárlabdában, melyet megszakított egy négy éves fővárosi kitérő. Miután 2008-ban Budapestre költöztem a felnőtt válogatott technikai vezetőjeként maradtam a sportágnál, az évek alatt három Európa-bajnokság, a lettországi, a magyar-román és a cseh rendezésű döntőkön voltam a magyar válogatott mellett. 2012-ben kaptam egy megkeresést Szabó Tamás ügyvezetőtől, azóta vagyok az Aluinvent DVTK technikai vezetője, így 15 évet töltöttem el a diósgyőri női kosárlabdázás dolgozójaként.

Melyik volt a legkiemelkedőbb eredmény, amit elért a csapat, és a részese lehettél?

Egyértelműen a 2016-os Magyar Kupa-győzelem. Abban a szezonban nem csak a hazai, hanem az Európa Kupában is jól szerepeltünk, 12 mérkőzésből 11-et megnyertünk. A csapat azt kérte tőlem, hogy énekeljem el a Born to be wild című dalt a sorozatban 10. siker után. Nagyon kedves emlék számomra, hogy egy-egy megnyert meccs után énekelhettem a csapat és a szurkolók előtt, amit amúgy is nagyon szerettem, már csak a Vain Parrots zenekar miatt is, melynek énekese lehettem.

Biztosan sok mindent átéltél az évek során, melyiket történetet szoktad a barátoknak emlegetni?

A legszürreálisabb élményem a régi DKSK-s korszakhoz fűződik. Vologdában játszottunk 2003-ban az Európa Kupában, és útközben orosz "üzletemberekkel" találkoztunk egy fogadóban, akik leültettek bennünket az asztalukhoz. Egy-két vodka után sem akartak minket továbbengedni, és a fegyvereiket mutogatták, így kénytelenek voltunk tovább inni velük. Mondanom sem kell, mindenki jól elázott, de legalább némi másnaposságon túl más bajunk nem esett.

Mit vársz a hamarosan induló szezonban?

Fiatal társaság jött össze a DVTK-nál, akikben a szakemberek sok pozitívumot látnak, akár rövid távon is eredményes csapat válhat belőlük. A legtöbbjük már kapott meghívót a felnőtt válogatott keretébe, vagy komoly szerepet játszottak az utánpótlás válogatottakban. Földi Attila vezetőedzőt személy szerint gyerekkorától ismerem, hiszen édesapja, Földi Sándor irányította a DKSK-t a 2000-es évek közepén. Kétségkívül egy nagyon elhivatott fiatalember, aki jól passzol ehhez a társasághoz, hiszen rendelkezik hasonló tapasztalatokkal.
De nem csak egy-két évre kell előre tekinteni, hanem a távolabbi jövőt is építeni kell, világos és átlátható stratégia mentén. Az a legfontosabb, hogy a kosárlabda iránt érdeklődő, vagy már kosárlabdázó gyerekek szeressék a DVTK. Az, hogy a későbbiekben profi játékosként, vagy tanulmányaik befejeztével jól képzett szakemberként, szurkolóként vagy szponzorként, esetleg bármilyen egyéb formában támogassák a női kosárlabdát Miskolcon. Emellett a kölcsönös tisztelet létrehozása az, amit kifejezetten fontosnak gondolok.. A játékosok, az edzők, a szurkolók, a támogatók és minden egyes közreműködő irányában, hiszen a megadott tisztelettel sokkal többet lehet elérni, mint ha vélt vagy valós erőnket használva tolnánk át mindent az embereken. Többek között a körülmények javításával is megpróbáljuk elérni mindezeket, amiben hatalmas előrelépést jelent az épülő multifunkciós sportcsarnok.

Tovább a dvtk.eu-ra a teljes interjúra >>>>>>>

forrás: dvtk.eu