Mihajlovic: Tovább nyújtani a sorozatot

Branko Mihajlović nyáron érkezett Diósgyőrbe, és a csapattal együtt az ő teljesítménye is egyre javul. A Vidi ellen góllal, a Honvéd ellen jó játékkal vette ki a részét a győzelemből.

A DVTK - Honvéd mérkőzésre kiadott Gólörömben megjelent interjú aktualizált változatából idézünk, mely a dvtk.eu-n olvasható.

Kihagyhatatlan ilyenkor a kérdés, miért Magyarországot, miért a DVTK-t választottad?
Amikor képbe került a diósgyőri lehetőség, akkor a menedzserem elmondta, itt játszik az a Dušan Brković, akivel csapattársak voltunk a Teleoptik első csapatában (akkor képességei alapján azt hittem, hamarosan egy szerb élcsapatot erősít, végül még egy mérkőzést sem kapott, ami számomra érthetetlen). Mindig jobban szeretem az első kézből származó információkat, ezért beszéltem vele, és ezután teljes nyugalommal fogadtam el a DVTK ajánlatát. Tökéletesen igaza lett, amit a csapatról, az edzőről, a klubról elmondott, egyáltalán nem bántam meg a döntésem, és biztos vagyok benne, hogy ez a későbbiekben sem fog változni.

Számodra igazán különleges lehetett a Vidi elleni mérkőzés, hiszen egykori edződ, Marko Nikolić irányította az ellenfelet.
Igen, különleges mérkőzés volt, mint ahogy minden olyan meccs az, ahol egy élcsapat ellen lépünk pályára. Ilyenkor az ellenfél jobban kitámad, és több tér nyílik előttünk. Nagyon élveztem az összecsapást, nekünk minden összejött, persze őszintén azt is hozzá kell tenni, hogy a szerencse is mellénk állt.
Valóban dolgoztunk együtt egy rövid ideig a Rad Beogradnál, de akkor még fiatal játékosként önmagam felépítése volt az elsődleges célom, ezért másfél hónap után elmentem kölcsönbe a Lovćen csapatába. Azért, mert legutóbb ellenfélként találkoztunk, még mindig jó szakembernek tartom, és sok sikert kívánok neki a bajnoki címért vívott harcban Persze ahogy legutóbb, a következő mérkőzésen is mindent megteszek majd a gólszerzésért.

Mit éreztél a 4. percben Székesfehérvárott?
Ú, sokkszerűen ért, egyáltalán nem volt kellemes, de akár rosszabbul is folytatódhatott volna, mert további tiszta helyzeteket alakítottak ki. Utána azonban összekaptuk magunkat, mondtuk egymásnak a gyepen, hogy menjünk bátran, mert az egyenlítés teljesen megváltoztathatja a mérkőzés képét, onnan ismét a Vidin lesz a nyomás, nekik kell többet kockáztatniuk. És nem csak egyenlíteni tudtunk, hanem néhány perccel később Dejan Karan megszerezte a vezetést is. Talán a második fiam születése óta nem voltam olyan boldog, mint abban a pillanatban, csak ugráltam, mint egy gyerek. A vezetésünk birtokában önbizalommal telve zártuk le a területeket, az ellenfél csak ívelgetni tudott. Mindent megtettünk a sikerért, és a büntetőnél a szerencse is mellénk állt.
Akár hamarabb is lezárhattuk volna a meccset, nekem is megvolt a ziccerem, amikor Tomi (Tomislav Mazalović - a szerk.) tökéletes labdával ugratott ki. Nem mentségként mondom, de az egész meccsen rengeteget kellett visszazárni, majd előre menni, és elfáradtam a végére.

A gólod előtt viszont tökéletesen éltél a kínálkozó lehetőséggel.
Egész héten sokat dolgoztunk a hasonló helyzeten, edzés után többször kinn maradtunk, és Sergi (Serhii Shestakov - a szerk.) több tucatnyi labdát ívelt középre. Direkt kértem tőle, ha a hosszú oldalra mozgok, akkor a bal lábamra tegye, mert úgy könnyebb meglőni. És pont ugyanez történt a mérkőzésen, csak az volt a kérdés, eljut-e hozzám a labda Juhász feje fölött. Magam elé tettem a labdát, és tudtam, egyből lőni kell, mert kisodródtam. Jól találtam el, így sikerült egyenlíteni. A kapus lábát érintette a labda, de védeni nem tudott, így mondhatjuk, kellett egy kis szerencse, de anélkül a gólok fele nem születne meg.
Láttam, hogy a gól után reklamál a védő, és ugyan valóban hozzáértem, de fordított esetben ennél nagyobbakat sem szoktak soha lefújni. Néha a játékvezetők is szoktak tévedni, de ezúttal a felvételen is látszik, hogy tökéletes az ítélet.

Elolvasom a teljes interjút a dvtk.eu-n >>>>>>

forrás: dvtk.eu