Banner

Interjú a kisebbségi tulajdonossal

Szerző: dfcwolf | 2015-10-28 06:11:00

Nemrég megjelent egy riport a DVTK többségi tulajdonosával a klub hivatalos oldalán. Sajnos nekünk nem volt lehetőségünk kérdéseket intézni hozzá, pedig nagyon régen szeretnénk egy interjút. Akkor jött az ötlet, hogy beszéljünk a kisebbségi tulajdonossal. Dr. Kiss János alpolgármester válaszolt a kérdéseinkre.

Rögtön az elején beszéljünk a stadionról, hiszen ez érdekli a legjobban a szurkolókat. Azt látjuk, hogy máshol elindulnak az építkezések és plusz pénzek bukkannak fel, nálunk pedig újabb csúszásról szólnak a hírek. Mi a helyzet a stadionunkkal?

Lényegében azt lehet mondani, hogy az a cél, miszerint 2017 nyarára készen legyen a stadion, nem változott. Ez továbbra is áll, valamint az is áll, hogy 2016 tavaszán el kell készülni az MVSC pályának. Ebben a tekintetben nincs változás, az anyagi fedezet rendelkezésre áll, a tervek ugyanazok, amik le lettek egyeztetve a szurkolókkal.

Miért van újabb csúszás a projectben?

Amit biztosan nehezen fogadnak el a szurkolók, az az, hogy lassan haladnak a dolgok, ám ennek az az oka, hogy számos jogi kérdést kellett megoldani a stadion építésével kapcsolatban. Azt szokták mondani, hogy megépíteni már rövidebb idő egy stadiont, mint az összes jogi előkészítést elvégezni. Csak egy példa erre a napos oldal, ami átkerül az MVSC pályára, azaz tulajdonképpen az állam tulajdonából megy az állam tulajdonába. Ám az is egy hosszadalmas, bürokratikus levelezést igényel az állami rendszerekben, hogy az egyik állami szereplő engedje meg, hogy egy másik állami szereplőhöz átkerülhessen, ugyanolyan sportfunkcióban maradva. És számos ilyen történet volt. Ezen rengeteg jogász dolgozott, nagyon sok munkaórát. Most már úgy tűnik, hogy minden papírmunka megvan, az a terv, hogy vagy még novemberben, vagy legkésőbb december elején kiírják a kivitelezési közbeszerzést.

Az eredeti terv úgy szólt, hogy szeptember, október környékén megkezdődnek a munkálatok az MVSC pályán.

Akkor még az volt a szándék, hogy ott egy vetett füves technológiával kell a pályafelújítást megvalósítani, és ahhoz az kellett volna, hogy szeptember-októberben elinduljon a munka. Úgy tűnik azonban, lesz arra forrás, hogy meg lehessen oldani gyeptéglás verzióval, innentől kezdve ez nem volt annyira időkényszeres, másrészt addig nem lehetett indítani, amíg a jogászok meg nem találták a megoldást arra, hogy a napos oldal hogy tud átkerülni az egyik állami cégből a másik állami cégbe.

Az a hír járja, hogy tavasszal még a stadionban játszik a csapat…

Biztosan nem, mert ha a saját stadionjában játszana a Diósgyőr tavasszal, akkor nem tudna az új stadion 2017 nyarára elkészülni. Legkésőbb 2016 áprilisában költözni kell ahhoz, hogy 2017 nyarára elkészülhessen az új stadion. Hiszen - bár van azért már stadionépítési rutin Magyarországon is -legalább 14-15 hónapot szánni kell az építkezésre.

Akkor ez egy dominó elv és csak az első dominónak kell elborulnia, ami elindítja a folyamatot? Mikor jelenhetnek meg a munkagépek az MVSC pályánál? Mikor láthatják a szurkolók azt, hogy végre elindult valami?

Azt gondolom, hogy ez 2016 elején el kell indulni a gépeknek, és három hónap alatt el is kell készülni az ottani fejlesztésnek. Az építkezés sebességétől függ, hogy hány meccset játszunk tavasszal esetleg máshol, és hány meccset az MVSC pályán.

Azt hallottuk, hogy az MVSC-nek nincs meg a TAO pénze, ami szükséges ahhoz, hogy elinduljon a beruházás …

Az MVSC pálya több forrásból kerül finanszírozásra. Egyrészt van egy kormányhatározat, ami a fedezet nagy részét biztosítja az MVSC pálya rendbe tételére, másrészt van egy 100 millió forintos tétel, ami egy MLSZ-es TAO forrást takar. Az MLSZ-es szál is rendben van, az MLSZ meghozta a határozatot, ki is adta az MVSC részére.

Leisztinger Tamásnak volt egy nyilatkozata nemrégiben, amelyben kitért arra, hogy lehet, hogy egy hónapban csak kétszer fogják használni a stadiont, mert nem tudni még, hogy lesz üzemeltetve a stadion. Hallhatnánk arról, milyen lehetőségek lesznek az üzemeltetésre?

A tulajdonviszonyokból kell kiindulni. Mi végig úgy gondoltuk helyesnek, hogy az új stadion közösségi tulajdonban legyen. Azért akartuk ezt, hogy a stadiont ne érinthesse semmiféle üzleti kockázat. Ne egy olyan vagyontárgy legyen, amire bankhitelt lehet felvenni, vagy jelzálogjogot lehet bejegyeztetni. Mert Magyarországon volt már arra példa, emlékezzünk csak a Stadler stadionra, hogy egy korszerű stadionra pár év alatt rákerült egy nagy rozsdás lakat. Szóval a stadion közösségi tulajdonban lesz, az üzemeltetéssel kapcsolatos döntést pedig az államnak kell majd meghoznia.

A különböző nyilatkozatok alapján a szurkolók úgy érzik, hogy a két tulajdonos között van némi feszültség. Jól érzik ezt?

Nem feszültségről beszélnék, hanem inkább arról, hogy vannak nézetkülönbségek a két tulajdonos között, ha a fejlődési irányokat vizsgáljuk. Mi abból indulunk ki, hogy a DVTK alapvetően városi csapat és alapvetően megyei csapat. Látjuk, hogy a klub menedzsmentje más irányba indult el. Az, hogy a DVTK megjelenik Salgótarjánban, megjelenik Egerben, ezt mi filozófiailag nem tudjuk támogatni. Azt mondjuk, hogy ezt a csapatot miskolci, diósgyőri vasgyári munkások, nem pedig a tarjáni bányászok vagy az egri borászok alapították. Lehet, hogy üzletileg értelmezhető, hogy a DVTK név feltűnjön Salgótarjánban és feltűnjön Egerben, de mi azt mondjuk, hogy nem lehet minden döntést üzleti alapokra helyezni. Szerintünk nem csak üzleti alapok léteznek a világban. Ezek a lépések mintha azt mutatnák, hogy a múltat, a hagyományokat nem tiszteli a klub. Ennek a klubnak a múltja és a hagyományai itt vannak Miskolcon és itt vannak a megyében. Lehet, hogy Budapestről nézve ez egy értelmezhetetlen emóció, ami bennünk van, hogy ezt a klubot mi itt szeretnénk látni az eredeti környezetében.

És amiben szintén különbözik a véleményünk, az a szakosztály modell. Önmagában az, hogy vannak a DVTK név alatt más szakosztályok is, az összeegyeztethető a DVTK hagyományaival, hiszen korábban is voltak a klubnak a labdarúgáson kívül is szakosztályai. De abban azért vitatkoznánk, hogy helyes-e a jelenlegi irányítási rendszer, mert azt gondoljuk, hogy az nem volt jellemző a klubra, hogy a szakosztályoknak nem vált külön az irányítása. Ezt vállalatvezetési szempontból nézve is kockázatosnak, és szokatlannak is tartjuk. Nem nagyon tudunk olyan példát, hogy személyi átfedések legyenek egy klubban a szakosztályok között. Mi azt mondjuk, hogy egy fenékkel elég egy lovat megülni. Ha valaki egy fenékkel sok lovat akar megülni, akkor ne csodálkozzon, hogy jön vereség itt, jön vereség ott, szerintünk az erőforrásokat úgy kell beosztani, hogy mindenhova elegendő jusson. És nem is a személyek a lényegesek ebben a történetben, hanem az elvek, a személyektől teljesen függetlenül.

Mondhatnék még példákat, hogy mi minden képzelünk másként, mint ahogy a tulajdonostársunk képzel. Ha rendszerváltás óta nézzük, akkor nagyon sok tulajdonosa volt ennek a klubnak. A tulajdonosok, ahogyan a játékosok is, jönnek-mennek. Szerencsére már a stadionok is jönnek-mennek, mert a régi stadionok mennek és újak jönnek helyettük, egyetlen szereplő örök a történetben, mégpedig a szurkoló. Ők nem mennek, ők itt vannak mindig Miskolcon és itt vannak a csapat mellett, és azt mondjuk, hogy ha valami örök, az a szurkoló. Akkor pedig a szurkolóknak joguk van ahhoz, hogy véleményt nyilvánítsanak az ügyekben és ez a véleménynyilvánítási jog nemcsak a stadionon belül illeti meg őket, hanem azon kívül is.

Olyan országokat vizsgáltunk, ahol jó a labdarúgás, hiszen ezekre lehet példaként tekinteni, hogy miként működnek azokban a szurkolói jogok. Ilyen szempontból a Bundesliga modell nagyon szimpatikus számunkra. Ott az a szabály, hogy a szurkolóknak a joga az, hogy a klubvezetést megválasszák. Tulajdonosok vannak persze, de a klub menedzsmentjét és a klub elnökét a szurkolók választják. Innentől kezdve az a menedzsment, az a vezetés a szurkolók felé is felelősséggel tartozik. De nemcsak a Bundesligában van így, a Real Madridnál és a Barcelonánál is hasonló rendszer működik. Nagy elnökválasztási kampány folyik, és a kampányban tett ígéretek alapján döntik el a szurkolók, melyik jelöltre bízzák a klub vezetését. És utána azok az ígéretek számon kérhetők azon a vezetőn.

Ez nagyon modern szemlélet, de hazánkban nincs erre példa.

Azzal tisztában vagyunk, hogy a magyar futballban jelen pillanatban ennek nincsenek meg a jogi feltételei, de azért azt gondoljuk, hogy a szurkolóktól nem kell félni, a szurkolói jogokat tiszteletben kell tartani és a szurkolókat egyre inkább be kellene vonni a döntésekbe, ehhez meg kell keresni a jogi megoldásokat. Miskolc az utóbbi években az élet sok területén volt kezdeményező szerepben, és ez olyan ügy, amibe szintén érdemes beleállni.

Az, hogy a szurkolók milyen fontosak a számunkra, jelzi az is, hogy sikerült eltöröltetni a kötelező szurkolói kártyát. Nagyon sokat tárgyaltunk az MLSZ-szel és végső soron az, ami történt, az konkrétan a mi, vagyis a városvezetés javaslata volt. Mi javasoltuk azt, hogy bízzák a klubokra annak eldöntését, hogy akarnak-e kötelező szurkolói kártyát vagy sem.

És még egy dolog, ami jellemzi a mi filozófiánkat a szurkolók irányába, az az, hogy nemcsak az MLSZ felé léptünk fel a szurkolói jogokért, hanem most már a városi támogatást is ahhoz kötjük, hogy a szurkolói média, ami a szurkolók felé egy fontos közvetítő kapocs, jelen lehessen a klub sajtótájékoztatóin. Elképzelhetetlennek tartottuk, hogy ne legyenek ott, hiszen hogyan jutnak úgy a szurkolók első kézből információhoz, ha nem tehetnek fel kérdéseket, vagy ha nem kaphatnak válaszokat.

Ezek tehát az elvi különbségek, de megragadnék még egy dolgot, ami történetesen a labdarúgás fejlesztési irányait érinti Miskolcon. És ezzel visszakanyarodok oda, hogy mit keres a DVTK a megyén kívül. Mert nem csak a szurkolói jogokkal kapcsolatos kérdéseket tanulmányoztuk, sokat foglalkoztunk például azzal, hogyan fejlesztették Izlandon a labdarúgást, és itt pont a lakosságszám volt az, ami miatt Izland érdekes lett számunkra. Ugyanis egy 300.000–es ország el tudta érni azt, hogy felépítettek egy olyan labdarúgást, hogy a válogatottjuk egyenes ágon kvalifikálja magát az Európa bajnokságra. Nekünk itt van egy 700.000-es megye és ha egy 300.000-es országban ilyen jó csapatot lehet összeállítani, akkor egy 700.000-es megyében egy csodacsapatot lehetne építeni magyar viszonylatban, ha megfelelő struktúrával csináljuk. Az izlandi reformot 2002-ben hirdette meg az ottani szövetség, tehát nem kellett emberöltőknek eltelni, hogy a reformok eredményre vezessenek. Ennek az volt a lényege, hogy kell egy infrastrukturális fejlesztés, de a legfontosabb az edzőképzés. Infrastruktúra-fejlesztés Diósgyőrben is lesz, hiszen lesz új stadion, és folyik már egy akadémiai beruházás, de nem nagyon látjuk azt a törekvést, hogy a szellemi színvonalon emeljünk. Lesznek új pályák, lehet, hogy több gyerek lesz, de az infrastruktúra fejlesztése önmagában nem oldja meg a kérdést. Semmit nem hallunk arról, honnan fognak jönni az akadémiai edzők, hol fogják képezni a meglevő edzőinket, hol fogják megszerezni azt a tudást, aminek birtokában a gyerekeinkből jó futballistákat lehet nevelni. Az a tudás, amivel az edzőink most rendelkeznek kevés lesz - és ezzel természetesen nem a diósgyőri edzőtársadalmat akarom bántani -, hiszen az egész magyar focinak az a legnagyobb problémája, hogy nincs kitől tanulni Magyarországon. Amíg Magyarország a harmincas, negyvenes, ötvenes években ontotta a jobbnál jobb edzőket, akik oktatták a világot a labdarúgásra, addigra mára ez a tudás teljesen elveszett. Nem látom az országban és Diósgyőrben sem, hogy egyáltalán megfogalmazódna, kimondásra kerülne az, hogy sajnos itthon nincs kitől megtanulni ezt a szakmát. A magyar edzők egymást tanítgatják, ezzel nem fogunk előbbre menni, meg kell fogalmazni azt a programot, hogy ezen az új infrastruktúrán, ami fel fog épülni Diósgyőrben, ki lesz az a 10-20 edző és hol fogják megszerezni a kellő tudást, amivel megcsináljuk az izlandi csodát Miskolcon.

Mi lehetne a legjobb út a Diósgyőrnek?

Két út létezhet. Vagy azt mondjuk, hogy ide hozunk és megfizetünk Nyugat-európából edzőket, akik megtanítják majd ezt a 10-20 diósgyőri edzőt a szakmára, vagy azt mondjuk, hogy beíratjuk az edzőinket ötösével a legjobb nyugati iskolákba, hogy ott tanuljanak. Ezt az egész koncepciót ki kellene találni. Ezért is kanyarodnék vissza még egyszer arra, hogy hogyan is bánunk az erőforrásokkal, amikor azt mondtam, hogy szokatlan és kockázatos dolog, hogy több szakosztályt is ugyanazok a menedzserek visznek. Ez nem fog menni, és tiszteletben tartva az összes szakosztályt, de a DVTK elsősorban mégiscsak a labdarúgásról szól. Nem mondhatjuk, hogy a klub készen van, fel van építve és semmi dolgunk nincs ezzel kapcsolatban. Egy vezetői garnitúrának bőven elég egy szakosztályt felépíteni és tökéletesre menedzselni. Ha nincs időnk, meg erőnk kitalálni, hogy mi lesz az edzőképzéssel például, hogyan fog működni az a sok milliárd forint, amit itt elköltünk, akkor baj lesz, és ennek nem lesz jó üzenete. Ha azt fogják látni a szurkolók 10 év múlva, hogy itt elköltöttek 8 milliárdot a stadionra, 2 milliárdot az akadémiára, és belátható időn belül a fejlesztések nem hoznak sikereket, akkor azt fogják mondani, hogy mi a fenének költöttétek el ezt a rengeteg pénzt. Nagyon veszélyesnek tartom, hogy nincsenek teljesen végiggondolva a folyamatok, pedig az akadémiának nemsokára meg kell nyitni a kapuit.

Tehát ezek a nézetkülönbségek a tulajdonostársak között. Őszintén örülnénk annak, ha jobban bevonnának minket ezekbe a dolgokba, de nem szoktak minket ezekről az ügyekről megkérdezni.

A város partner lenne az edzőképzés kérdésében?

Olyan tekintetben biztos, hogy partnerek lennénk, hogy rendelkezésre bocsájtanánk a kapcsolatrendszerünket, az ötleteinket, hiszen próbáltuk feltérképezni, hogy milyen futballfejlesztési irányok lennének célra vezetőek. Természetesen, ebben partnerek lennénk. De alapvetően a klubnak kell ezt megszerveznie. Persze lehet, hogy egyszer csak az lesz a helyzet, hogy ha azt látjuk, hogy a klub ezt nem szervezi, és ebben a tekintetben nem lépünk előre, akkor lehet, hogy kénytelen lesz a város egy alternatív akadémiát indítani. Végső soron, az ott képzett gyerekek is a DVTK-ba kerülhetnek, de szerintünk az lenne a helyes, ha a DVTK akadémián belül lenne meg az a filozófia, ami az edzőképzés teljes megreformálásán alapszik. Enélkül nem fogunk előrébb lépni. Egy darabig lehet várni, de aztán bejön a városi felelősség, mert ha azt látjuk, hogy nincs változás, akkor meg kell nézni, hogy mit tudunk a saját águnkon csinálni. Nyilván, a városnak nem kell egy profi csapatot felépítenie, nem is lenne értelme a DVTK-val rivalizálni, de annak ad abszurdum lenne értelme, hogy kiépítsen egy másik akadémiai rendszert, aminek az alapja a teljesen megreformált edzőképzés.

Az érdekes, hogy a klub a megye határain kívül terjeszkedik, holott itt van a városban az MVSC és a Borsod Volán is, ami háttértár lehetne, mégsem keresik velük annyira a kapcsolatot. Felröppent a hír, hogy megszűnés fenyegeti a Volánt, lehet erről tudni valamit?

Azt tudom mondani, hogy az MVSC is, a Volán is keresi a helyét, nem látja a kapcsolódási pontokat. Nyilván, sem az MVSC, sem a Volán sem akar magának profi felnőtt csapatot, de ha van egyfajta elköteleződésük a futball iránt, akkor ők is azt szeretnék látni, hogy annak a munkának, amit ebbe belefektetettek, mi a kifutása. Ilyen értelemben, valóban azzal kellene kezdeni, az lenne az első lépés, hogy azzal a kevés, még működő egyesülettel fel kellene venni a kapcsolatot. Ha lenne képzési rendszer, akkor azt kellene mondani, hogy ez a mi rendszerünk és ezt a rendszert átadjuk nektek. Mondhatná a DVTK, hogy nálunk ennyi pálya van, ennyi gyerek fér el, nálunk telt ház van, de a többiek is hadd fejlődjenek, itt van a mi edzőképzési módszerünk. Ez lenne a normális. Így a Volánban, vagy az MVSC-ben focizó gyerek előtt is lenne vízió, hogy miért is jár ő tulajdonképpen edzésre. Mert ha jól csinálja, akkor egyszer csak bekopogtat majd a DVTK és azt fogja mondani, hogy menjen oda játszani.

A város örül annak, hogy egyre több szakosztály jelenik meg a DVTK égisze alatt?

Ez mindenkinek a maga joga, tehát, hogyha valaki azt gondolja, hogy számára jobb az élet akkor, ha a DVTK brand alatt működik, akkor működjön úgy, ebbe nem gondolnánk, hogy bele kellene szólnunk és nem is akarunk ebbe beleszólni. Egy sportegyesület egy civil szervezet, megvan a maga autonómiája, ha ő úgy gondolja, hogy megváltoztatja a nevét, mert jobban jár, ha a DVTK név alatt fut, szíve joga ezt a döntést meghozni. Ilyen értelemben ezt mi nem akarjuk se gerjeszteni, se akadályozni. Nem lenne sportszerű, ha mi ebbe beleszólnánk. Amikor a jégkorongozók bekapcsolódtak a DVTK brandhez, akkor is csak azt mondtuk, hogy arra azért vigyáznánk a DVTK brandnek a jogtulajdonosa helyében, hogy csak azokat engedjem be, akik már bizonyítottak is, és a DVTK márkát, hagyományt ne koptassam el mindenféle szinteken, mindenféle csapatokkal. Aki letett valamit az asztalra, és azt gondoljuk, hogy a Jegesmedvék letettek már valamit, azzal minden rendben van, az ő teljesítményük a DVTK márkához méltó.

Visszatérve a klub és a város kapcsolatára, a szurkolók azt gondolnák, hogy az 51-49%-os tulajdonosi arány mellett azért a városnak van beleszólása a labdarúgó csapat működésébe. Van beleszólása bármibe is?

Nincs. Itt a gazdasági élet kőkemény szabályai diktálnak, a csapattal kapcsolatban mindent a többségi tulajdonos dönt el. A város a maga részéről finanszíroz, azzal a résszel, ami rá esik egy korábbi megállapodás alapján. Azt azért hozzáteszem, hogy ez Magyarországon kiemelkedő mértékű finanszírozás.

Mennyit áldoz a Diósgyőrre a város?

Ha azt is nézem, hogy a stadion fenntartása is pénzbe kerül, tehát ha nem csak a direkt pénzügyi támogatást veszem figyelembe, hanem a stadion üzemeltetését is, akkor évente kb. 150 millió forintot költünk a csapatra.

A direkt támogatás az valamilyen címzett támogatás, vagy megkapja a klub és arra költi, amire akarja?

Egy részét kifejezetten az utánpótlásra kell költeni.

Ellenőrzi ezt a város?

Persze, ezt minden hónapban megküldi a klub. A folyósításnak mindig feltétele, hogy az előző havi támogatásról az elszámolás megérkezzen.

Előfordul, hogy extraforrást kell mozgósítani a klub felé?

Igen, tavaly például a nemzetközi kupaszereplésre tekintettel plusz 150 millió forintot adtunk a klubnak. Ez egyszeri támogatás volt, amivel elismerte a várost azt a teljesítményt, amit a csapat nyújtott, és egyidejűleg biztosítottuk a megfelelő felkészülést a kupára. Az Európa Liga szereplésünk magyar viszonylatban szerencsére elég jól is sikerült.

Azt tudjuk, hogy éves szinten milyen összegből gazdálkodik a klub?

Tudjuk, mert végül is ez egy nyilvános adat. Tavaly nagyságrendileg 1 milliárd forint környékén költött a klub.

Hogy látja a város? Hosszú távra tervezi a DVTK működtetését Leisztinger Tamás? Mi lenne, ha egyszer csak azt mondaná, hogy már nem akar részt venni a miskolci fociban?

A szavaiból az tűnik ki számomra, hogy hosszú távra tervez, nem érzem azt, hogy ez egy rövid távú kaland lenne a részéről. És most vissza is kanyarodnék egy kicsit ahhoz a kérdéshez, hogy milyen a mi kapcsolatunk a többségi tulajdonossal. Mi azt mondjuk, hogy aki Miskolcon, vagy bárhol Magyarországon a futballba pénzt tesz, azt respektálni kell, akkor is, ha vannak véleménykülönbségek közöttünk a fejlesztési irányokban, a szakosztály-politikában, vagy a szurkolói kapcsolatokban. Nem akarnánk olyan politikát felvenni, hogy mivel mi máshogy gondolkodunk a világ bizonyos dolgairól, akkor innentől kezdve nem tekintjük érdemnek a miskolci sportbefektetéseket, ez nem vágna egybe a futball érdekeivel.

Hova vizionálná a klubot 5 év múlva?

Azt nem tudom megmondani, van-e esély arra, hogy a jelenlegi pénzügyi státuszból - hiszen a költségvetésünket Magyarországon három klub, az FTC, a Videoton és a Debrecen biztosan megelőzi - fel lehet-e vinni a klubot a dobogóra. De azt gondolom, lehet, hogy nem is az 5 éves, hanem inkább a 10-12 éves távlat az érdekes. Öt múlva lehet, hogy éppen ezüstérmesek vagy bronzérmesek leszünk, de ha nem jó a rendszerünk, akkor onnan egyik pillanatról a másikra le lehet esni. Én nyugodtabb lennék, ha 5 évig csak negyedikek, ötödikek vagy hatodikok lennénk, de közben látnám azt, hogy 10 év múlva, vagy 12 év múlva mi leszünk a legjobbak, mert a miénk lesz a legjobban működő rendszer, ami az edzőképzést, és a játékos-képzést illeti. Az egész magyar futball küzd azzal a problémával, hogy nincs kitalálva az edzőképzésnek és a játékos-képzésnek a rendszere, és aki a magyar futballban a leghamarabb megtalálja ehhez a megfelelő utat, az olyan helyzeti előnybe tud kerülni, amivel azt is kompenzálni tudja egyébként, hogy nem az ő büdzséje a legerősebb. Ha jó játékosokat tudunk képezni és betenni a csapatba, akkor nem leszünk rákényszerülve arra, hogy roadshow szerűen végigjárjuk a szponzorokat, hogy ki ad pénzt Mister X leigazolására. Hosszútávon az fogja megnyerni a versenyt, aki a leghamarabb felismeri, hogy a magyar fociban nincsenek meg a megfelelő szakemberek. Ha vannak olyan ábrándjaink, hogy egyszer mi legyünk a bajnokcsapat, akkor csak ezt az utat lehet járni szerintem. Azt azért nehezen tudom elképzelni, hogy mi legyünk a legnagyobb költségvetésű klub Magyarországon és csak pusztán költségvetési alapon majd bajnokságot nyerjünk. Az nem fog menni.

A miskolci szurkolóknak bizonyosan nem az kell, hogy összeigazoljunk 11 játékost, akik majd megnyerik a bajnokságot. Itt sokkal erősebb a helyi kötődés az emberekben országos viszonylatban. Sokkal jobban díjaznák, ha saját erőből tudnánk sikereket elérni.

A külföldiekre én egy dologban támaszkodnék, arra a szakmai tudásra, ami nekik megvan. Ha külföldinek kell fizetni pénzt, akkor nem a külföldi játékosoknak fizetném, hanem azt mondanám, hogy ezt a pénzt költsük el arra, hogy külföldön képezzük az edzőinket, vagy hozzunk ide a külföldi edzőket, akik a diósgyőri edzőket elkezdik tanítani. A papírt itthon is meg lehet szerezni, de nem azért kell a külföldi edző által hozott tudás, hogy papírt állítsanak ki 10-20 diósgyőri utánpótlás edzőnek, hanem azért hogy valóban elinduljon a szakmai fejlődés.

Mi az oka annak, hogy a borsodi cégek nem nagyon akarják támogatni a DVTK-t?

Ennek az okai véleményem szerint elsősorban a múltban, 1990 és 2010 közötti időszakban keresendők. Ebben az időszakban gyakran olyan tulajdonosok és vállalatvezetők tűntek fel a magyar futballban, akikről később kiderült, hogy mindenre jók voltak, csak arra nem, hogy a szponzorokat behozzák a futball környékére. A szponzoráció Nyugat-európában is úgy működik, hogy akárkit nem szponzorálnak, mert a szponzor osztozik a támogatott futballklub sorsában. A szponzor azért támogat, mert azt gondolja, hogy ha a futballklub csillaga emelkedik, akkor az övé is emelkedik. De hogyha valami probléma van, akkor a klub erkölcsi hanyatlásával a szponzor is együtt hanyatlik. Annál rosszabb üzlet nincsen, amikor a pénzemért azt kapom, hogy az én népszerűségem is csökken, mert összemosnak azzal a futballklubbal, akit szponzoráltam. Erre a legeklatánsabb példa a magyar futballban a Győr esete, hiszen abban a pillanatban, mikor kiderült a gondok, az AUDI azonnal levetette a logót a csapat mezéről.

A magyar futball az elmúlt évtizedekben szép lassan elásta magát szakmailag, a kilencvenes évektől 2010-ig pedig morális értelemben is. Lehet, hogy nem mindenhol pontosak az évszámaim, de 1990-től nagyon rossz folyamatok indultak a magyar futballban a morál tekintetében. A szakmai zuhanás mellé bejött egy morális zuhanás is. Ezek után, ha én lennék egy vállalatnak az az embere, aki a szponzorációval foglalkozik, én is félnék attól, hogy tudok-e garanciákat szerezni egy futball klub vonatkozásában, hogy nem történik semmi olyasmi, ami negatívan érinti a szponzort.

Az, hogy a Borsodi Sörgyár a közelmúltban be tudott jönni a szponzorok közé, abban nyilván benne volt az, hogy immár olyan tulajdonosi struktúrát látott a klubnál, amit nem ítélt kockázatosnak.

Vannak tervek új sportlétesítményekre a városban?

A sportlétesítményekkel kapcsolatban óvatos politikát kell folytatni. Látjuk, hogy nagyjából 5 milliárdba kerül egy korszerű, szép 5000-es csarnok. Az mindig csábító, hogy legyen egy városnak egy ilyen csarnoka, azért is, mert ha Magyarország rendez valamilyen sportágban EB-t vagy VB-t, akkor be lehet jelentkezni rendezőnek. Sajnos, a miskolci sportcsarnokkal már nem lehet bejelentkezni, mert ma Magyarországon jó néhány korszerűbb csarnok van nála.

Az egy dolog, hogy meg kell szerezni a forrást egy ilyen csarnok felépítéséhez, de utána fenn is kell tartani azt, ami nagyon sokba kerül. Akkor lehet egy ilyen csarnokban gondolkodni szerintem, ha vannak a háttérben olyan csapatok, amelyek ezeket a csarnokokat rendszeresen meg tudják tölteni és a város is olyan állapotban van, hogy megéri ott koncertet, kiállítást szervezni, mert lesz néző. Vizsgáljuk tehát ezt a kérdést, mert természetesen szeretnénk mi is, hogy legyen, de nagyon alaposan elő akarjuk készíteni. Lehet hallani híreket arról, hogy mennyi veszteséget termel egyik-másik multifunkcionális csarnok, tehát folyamatosan analizálni kell a piacot és meg kell szerezni minden tudást és tapasztalatot annak érdekében, hogy milyen csarnokban érdemes gondolkodni. Kérdés, hogy elég-e egy kosárlabda és egy jégkorong csapat, vagy még kell hozzá egy harmadik csapat is. Ha kijutunk a szlovák jégkorong ligába, akkor lehet, hogy egy Miskolc-Kassa derbin egy 5000-es csarnok is kicsi lehet. Ezeket az adatokat még gyűjtjük és elemezzük, és hogyha odáig el tudunk jutni, hogy össze tudunk rakni egy üzleti tervet arra, hogy a csarnok el tudja magát tartani, akkor kell szerezünk rá állami forrást, hiszen 5 milliárdot nem tudnak kiszakítani a magyar városok a saját büdzséjükből. Nem akarunk úgy odamenni a kormányhoz, hogy kérünk 5 milliárd forintot üzleti terv nélkül, előtte szépen fel kell építeni a projektet, és ha úgy látjuk, hogy megérett a helyzet a finanszírozhatóság tekintetében, akkor lépünk.

Tehát ez cél és téma, de nem akarunk úgy beleugrani a vízbe, hogy kitörjük a nyakunkat.

Köszönjük a válaszokat.

fotó:boon.hu

És ezt olvastad már?
Banner

Ez egy archivált cikk, így nincs lehetőség hozzászólás írására.