Eljött a vége

Vártam már nagyon, hogy vége legyen ennek a vesszőfutásnak, ami az utóbbi meccseinket jellemzi és szombat este kialszanak a fények egy időre. Megpihenhet a csapat, a stáb és a szurkolók is, mindenkire ráfér egy kis szusszanás, feltöltődés.

Az utóbbi hetekben én is megnyilvánultam sokszor durvábban, elhamarkodottan, de aludtam párat az eseményekre és már csak a jót nézem. Azt nézem, hogy bármi is lesz a vége, annyiban mindenképpen előreléptünk, hogy nem mi reszketünk az utolsó fordulóktól és nem kell attól tartanunk, hogy kieshetünk. Ez előrelépés? Az elmúlt évekhez képest mindenképpen! Ha egy klasszikust idéznék, akkor azt mondanám, hogy kis lépés nekünk, de nagy lépés a Diósgyőrnek.

Ha őszintén magunkba nézünk, akkor szerintem mindenki látja, hogy volt azért szerencsénk is ebben a szezonban és amikor nagyon mentünk és elől álltunk, akkor talán erőn felül teljesítettünk. De ha úgy nézünk a jövőre, mint egy lépcsősorra, akkor az első lépést mindenképpen megtettük. Ahogy elmondtam a Semleges Térfélben is, ez a lépés akkor lesz igazán értékes, ha jövőre tudunk újra lépni egyet. Ha nyáron komolyan igazolunk és akkor már nem csak a kiesés elől menekülünk meg biztosan, de stabilan a középmezőny elején tudunk lenni.

Annyira sűrű a mezőny, hogy még bármi lehet. Megjósolni is nehéz, hol fogunk végezni, de mindenképpen a vonal felett. A Kaposvár kiesett és még valaki csatlakozik hozzájuk. Az elmúlt napok történései miatt remélem, hogy a Loki lesz az! Rájuk fér, hogy megmerítkezzenek az NB2-ben.

A Kisvárda még kieshet és emiatt nekik nagyon fontos lesz a pontszerzés ellenünk. A mi csapatunknál sok a sérült és a fiatal védelmünk azért képes a hibákra, ezért érzem veszélyben a győzelmünket. De úgysem az eredmény miatt járunk meccsre.

Szombaton jó idő lesz. Olcsó lesz a jegy. Jól fog esni a sör. Ha minden jól megy, sokan leszünk az olcsó jegy miatt. Bent maradtunk. Ott lesznek a haverok. Szurkolnak majd az ultrák. Lesz hangulat. Utolsó meccs a szezonban.

Mi kell még? Szerintem semmi. Csak élvezni kell azt a 90 percet. Úgyis 90 perc az élet, ez az ami minket éltet…