Úgy tűnik, reklámblokkolót használsz :(
A weboldal üzemeltetését hirdetésekből tudjuk finanszírozni. Kérünk támogass minket azzal, hogy engedélyezed a reklámokat.
Sopron Basket 
Elfelejtett generációk
Szerző: Vass László | 2019-06-24 21:41:00Aligha kell bizonyítanom, hogy a labdarúgás nem öncélú játszadozás, fontos szerepe van a nézők e sport irányú igényeinek kielégítésében, s ezáltal természetes törekvés a labdarúgással foglalkozó vezetők és játékosok részéről, hogy a nézettségüket egyre inkább növeljék és magas szinten tartsák, hiszen a labdarúgó stadionok elengedhetetlen tartozéka a szurkolók serege, azok terjedelme egyben a labdarúgás minőségi jellemzője is.
A későbbiekben ki fog tűnni, hogy miért is folyamodom ennek taglalására, oly módon, hogy a Diósgyőr három generációjának a nézettségi adatait összehasonlítom egymással úgy, hogy a generációk három egymás után következő szezonjában benne legyen a legsikeresebb is.
/Az adatok az Észak-magyarország és Népsport korabeli tudósítói által becsült adatok a hazai mérkőzésekről, de összehasonlításra kifogástalanul alkalmasak./
E három generáció: ötvenes évek – hatvanas évek – hetvenes évek / aranycsapat / játékosai.
ÖTVENES generáció:
1957/58 idény, átlagos nézőszám: 16.100 néző/mérkőzés
1958/59 idény, átlagos nézőszám: 13.300 néző/mérkőzés
1959/60 idény, átlagos nézőszám: 16.800 néző/mérkőzés
/megj: néhány mérk. adatai nem szerepelnek, hiszen az Észak-magyarország korabeli számában a nézői adatokra vonatkozóan a – táblás ház -,nézők sűrű tömege-, soha nem látott tömeg jellemzések szerepelnek, így a fenti nézői adatok csak magasabbak lehetnek /
Játékosok nevei: Tóth, Hódi, Werner, Szigeti, Kakuszi, Paulás, Jakobi, Török, Solymosi, Iván, Csányi, Kiss, Papp, Pál, Fekete, Matisz, Dobó és Kovács I. néven szereplő fiatal tehetség, akinek a kvalitásait Albertéhez hasonlították, aki egyetlen élő tagja a korabeli csapatnak!
Dobó Zoltán, aki 1952-ben a jobbosszekötők rangsorában Hidegkúti Nándor mögött a 2. helyen végzett
A fotón az 1959/60-as bajnokságban vidék legjobbja címet elérő DVTK
Szigeti Oszkár harcol az ellenfél támadóival, háttérben Werner
Szigeti Oszkár az ötvenes-hatvanas évek diósgyőri labdarúgásának
egyik legmeghatározóbb alakja volt
A DVTK két játékosa az ifjúsági válogatott edzőtáborában:
középen Solymosi Ernő, jobbra Kovács Mustos István
Csapatkép 1957-ből
1959:09.20. DVTK-BVSC, csíkos mezben balról jobbra Pál, Kiss és Csányi
Kovács Mustos "Jobbösszekötő" István tehetségét Albert Flóriánéhoz
hasonlították az ötvenes évek végén
HATVANAS generáció:
1966-os év, átlagos nézőszám: 15.400 néző/mérkőzés
1967-es év, átlagos nézőszám: 16.000 néző/mérkőzés
1968-as év, átlagos nézőszám: 17.300 néző/mérkőzés
Játékosok nevei : Tamás, Kovács II. Pál, Szigeti, Gál, Szucsányi, Hajas, Szigeti, Salamon, Ruttkai, Horváth, Szurgent, Sikora, Vass, Kovács I. István, Várkonyi, Veréb, Herr, Bakos, Pócsik, Oláh J., Werner, Szamek, Deák, Szitka.
Tamás Gyula véd bravúrral
Az apró termetű Hódi Zoltán magabiztosan húzza le a labdát a Solymosi és Szigeti szorításában felugró Albert Flórián elől az 1960-ban lejátszott Népstadopnban lejátszott FTC-DVTK mérkőzésen
A két jó barát : Kovács Pál és Horváth András
Sikora (Girnyó) Ferenc bal lába lövésre lendül
A sorfalban balról jobbra Kovács Pál, Gál Béla, Salamon József, Hajas Imre /csk /,
jobbra Mathesz Imre, a háttérben Sáfrány István
HETVENES generáció:
1976/77 -es év, átlagos nézőszám: 8.400 néző/mérkőzés
1977/78-as év, átlagos nézőszám: 10.300 néző/mérkőzés
1978/79 -es év, átlagos nézőszám: 9.800 néző/mérkőzés
A játékosok neveit nem tartom szükségesnek felsorolni, hiszen a média és a klubvezetés jóvoltából és a korabeli játékosok közreműködésével azt már mindenki kívülről tudja, de azt én is megerősíthetem, hogy a fenti csapatok közül ők voltak a legegységesebbek, és legjobban összetartóak, még akkor is, amikor befejezték az aktív pályafutásukat, mindig találtak egy egy támogatót és média képviselőt, hogy a kerek évfordulókon együtt emlékezhessenek, ez évtizedeken keresztül azt a látszatot keltette, hogy csak ők jelentik és képviselik a Diósgyőr múltját, természetesen illusztris képviselők, de nem egyedüliek.
A fentiekkel azt akartam érzékeltetni, nem méltányos elhanyagolni azon játékosok teljesítményét sem, akik a fentiek szerint nagyobb tömegeket tudtak megmozgatni, különösen akkor, ha népi szólás szerint diósgyőrinek születni kell, vélhetően a mai diósgyőri szurkolók többsége éppen őseik, ismerőseik példája okán váltak diósgyőri szurkolóvá.
Engem többen megkerestek – többek között volt játékostársaim hozzátartozói is - akik méltánytalannak tartották, hogy a diósgyőri labdarúgás múltjából teljesen kizárták az ötvenes-hatvanas évek játékosait és hallattassam szavam ez ügyben. Ennek ideje most jött el, elsősorban ezzel tartozom volt játékostársaim emlékének, másrészt a jelenlegi klubvezetés másodosztályú veteránokká degradált bennünket olyan formában, hogy az „aranycsapat” tagjaival szemben hátrányosan és otrombán sértően megkülönböztet bennünket a tiszteletjegyek vonatkozásában.
Nem célom szánalmat ébreszteni magunk körül, egyáltalán nem szorulunk rá, de emberi és sportolói magatartásunkkal és jellemünkkel ez összeegyeztethetetlen, hiszen mindnyájan mi csak adtunk a diósgyőri közösségnek, úgy is, mint játékos és úgy is, mint valamilyen szintű vezető, vagy a labdarúgó szakosztály munkáját önzetlenül segítő vezetőségi tag.
Hát igen, az a véleményem, hogy a nézői létszám és érdeklődés egyenes arányban van a mindenkori labdarúgás minőségével, a benne meglévő izgalmak és érdekességek felszínre kerülésével és a helyi reális esélyek meglétével abban az esetben is, ha neves, jegyzett ellenfeleket fogadunk a stadionunkban.
Ennek igazolására engedtessék meg nekem, hogy felsoroljam a honi labdarúgás elitjének néhény képviselőjét, - a teljesség igénye nélkül - akikkel meg kellett küzdeniük a diósgyőri játékosoknak, s akiknek személye plusz vonzerőt jelentett a nézők körében.
Ötvenes évek: Grosics, Mátrai, Sipos, Sárosi, Bozsik, Berendi Kotász, Sándor, Hidegkuti, Tichy, Bundzsák, Fenyvesi, Budai stb.
Hatvanas évek: Szentmihályi, Gelei, Mátrai, Mészöly, Sipos, Bene, Varga, Albert, Farkas, Rákosi, Fenyvesi, Mathesz, Tichy, Ihász, Szepesi, Juhász,,Szűcs, Fazekas, Dunai II, Zámbó, stb.
Hetvenes évek: Gujdár, Török, Kocsis, Zombori, Kereki, Nyilasi, Törőcsik, Pintér, Váradi, Martos, Bálint, Rab, Pusztai, Nagy L, Tóth A, stb.
Sajnos, az életkor igen fontos szerepet játszik abban, hogy valaki reálisan tudja értékelni a minőségi különbségeket, ebben mi ötvenes és hatvanas évek labdarúgói valószínűleg vesztésre állunk, de azért még voltunk, voltak Szigeti Oszkár és Hajas Imre csapatkapitányaink, Horváth András örökös diósgyőri gólrekorderünk, és intelligens Gál Bélánk és van Kovács II. Palink, valamint vannak Sikora Ferenc és Kovács I. István ős diósgyőri labdarúgóink.
Végezetül a tiszteletemet fejezem ki minden diósgyőri játékos felé, akik akár kevés ideig is ezen tiszteletre méltó klub sikereiért küzdöttek, a népes szurkolótáborunknak szívből kívánom, hogy nagyobb sikerekben legyen részük annál, mint amit mi tudtunk nyújtani nagyszámú szurkolóinknak, megérdemelnék !
Miskolc, 2019. június 24.
Vass László
a hatvanas évek veterán diósgyőri labdarúgója.
A szerző 1965 és 1973 között 203 bajnoki mérkőzést játszott a DVTK színeiben és 34 alkalommal talált be az ellenfelek hálójába.
1965. május 9.-én mutatkozott be a csapatban a városi rivális, MVSC elleni meccsen, melyet 1-0 arányban nyert meg a Nagy György által irányított DVTK. Vass László alacsony súlypontú, gyors, higanymozgású játékos volt, mindkét szélen játszott, de jobban szerette az őrületbe kergetni az ellenfeleket a bal oldalon. Visszavonulását követően szakmájának szentelte az életét, de emellett két alkalommal is szerepet vállalt a labdarúgó csapat szakosztályvezetésében.
És ezt olvastad már?
Néhai (2006-ban elhunyt) 46-os évjáratú édesapám nehéz sorsa miatt csak az MB3-ig jutott, ám a 60-as éves bányászcsapatai kőkemények voltak, sokat mesélt róla.
Olyan kemény edzők voltak mint amiről Salamon Józsi mesélt mikor kiment görögbe és összetalálkozott a legendával, Lóránt Gyulával.
Összefosták néha magukat a pályán, az edzők úgy hajtották őket.
Volt pl. olyan, hogy edzésen az oldal kapufák mellé fél méterre ácsoltak még egy lécet, nem voltak kapusok, és csak a 16-oson kívülről lehetett lőni a kétszer 50cm-es részre.
Lőttek is éles az meccseken őrült sok kapufát ám az edző ennek jobban örült mintha a kapusba lőtték volna a labdákat, amitől megőrült pálya szélén és büntetett!
Sok ilyen sztorim van és ez csak MB3 volt, ahová váltóműszakban (!) bányákban dolgozók jártak edzésre és meccsre (az volt az ajándék, a meccsnapi szabadnap).
És ha már Wass Albert :
"Valahányszor valaki jót cselekszik ezen a világon: egy (...) pillangó száll föl a levegőbe, s viszi a hírt a Jóistennek."
A Legendák életútját bemutató sorozatunk keretében volt szerencsém találkozni többek között Dobó Zoli bácsival, Csányi Józseffel és Hódi Zoltánnal is. Mindannyian megemlítették a beszélgetés során, hogy méltatlan módon kezeli őket a klubvezetés, ami nagy bánatot okozott nekik. Mindannyian szóvá tették, hogy teljesen megfeledkeztek róluk, mintha nem is léteznének. Pedig akkoriban még szó sem volt tiszteletbérlet vs VIP hely témáról.
De megkérdezhetnék például Sikora Ferencet, vagy Kovács Mustost, de Vass Lászlót is, hogy mikor jártak utoljára meccsen a stadionavatót kivéve?
Meggyőződésem, hogy ezt az írást nem a tiszteletbérletes megkülönböztetés motiválta Vass Lászlóban, az csak a jéghegy csúcsa volt, a probléma gyökere tulajdonképpen már évtizedes probléma.
Nem véletlenül választotta Vass László címnek az "Elfelejtett generációk"-at és az sem volt véletlen, hogy a Csányi Józsi bácsi pályafutását bemutató 4 részes sorozatunknak is az "Egy elfeledett legenda" volt a címe.
Azt gondolom, hogy a probléma megoldása a klubvezetés kezében van és bízom benne, hogy nem pár öregember sértődöttségének fogja fel az írást. Helyén kellene kezelni az értékeinket, meg kellene becsülni őket!
"A múlt (...) szerves és elválaszthatatlan része a jelennek, mint ahogy a jelen sem egyéb, mint a jövendő kezdete."
Wass Albert
Azért kéne az a múzeum, előbb-utóbb össze lehetne szedni az értékes relikviákat és be lehetne mutatni őket.
Persze úgy elég nehéz, hogy add ide ingyen. Áldozni kéne rá, de nem olyan túl sokat. Csak ehhez más mentalitású, diósgyőri szívű klubvezetés kellene. Régóta mondom, pl. egy Vidi vagy DVSC múltja is sokkal szerényebb mint a miénk, bajnoki címek ide vagy oda....
Rajongani tudtunk egy Váczi Béláért, Máriásiért, Vitelkiért, Horváth Tiborért, Tisza Tibiért, Adzsojevért, Granátért. Függetlenül attól, hogy mennyire volt sikeres a csapat, vagy éppen mennyire nem. Ez az egyik legnagyobb ereje a Diósgyőri közegnek.
Elnézést a sok-sok "tárgyi pontatlanságomért", ami leginkább Szávai Péter esetlében lehet "bántó", mert Ő tényleg NEM DISSZIDÁLT--Makay-val és Sztáni-val ellentétben. Viszont annyi igaz, hogy Ő, Szávai is ifi válogatott volt ABBAN A BIZONYOS NAGY NEMZEDÉKI IFIVÁLOGATOTTBAN, AMELY A PUSKÁSÉKAT "KÖVETTE VOLNA"--HA ITTHON MARADNAK.
Szávai ugyan valóban itthon maradt, de többekkel együtt "föláldozta" a futballista karriert a mérnöki hivatásért.
Több, a futballhoz tőlem jobban értő állitja: ennek a "követő ifinemzedéknek az eltávozása volt a LEGNAGYOBB ÉRVÁGÁS a MAGYAR FUTBALL számára--akkoriban legalábbis. És nem is annyira Puskás, Czibor, Kocsis kinnmaradása, hisz ők '56-ban már amúgy is leszálló ágban voltak. Egyrészt. Másrészt abból a "NAGY IFIVÁLOGATOTTBÓL" sem ment el mindeki, pl. Ihász, Mathesz vagy a kapus Landi is itthon maradtak vagy "hazaszállingóztak", és hát új "aranycsapat"--Göröcs-csel, Albert-tel--csak félig-meddig jött létre,az is csak kicsit később. Hiszen páldául az '58-as, svédországi VB-n "csúnyán leszerepeltünk"--épp Wales ellen, akiket 'most, az utóbbi napokban megvertünk 1:0-ra. Pedig akkor Grosics, Bozsik, Hidegkuti is kint voltak a svédországi VB-n oszt' mégiscsak nem jutottunk tovább a 4 csapatos csoprtküzdelmekből....
Szeretettel üdvözöllek és a legjobbakat kivánom: "s"
Üdv: Kökesz
Én szivesen olvasnám Kovács Mustos Pisti hozzászólását.
"Hová tünt Kovács Mustos István"???
Köszönet Vass Lacinak a tartalmas,szépen összeszedett irásáért.Jó kis képek vannak feltéve az oldalon.Meginditó volt látni egy Pixit,egy Mustost,egy Horváth Bandit,egy Salamon Józsit,egy Oláh Józsit,Bakos Gyurit.(volt szerencsém mindenkit személyesen is ismerni)
A Slózi összeállitásához ha szabadna szerény ismereteimmel kiegésziteni:
1,Portörő-ről annyi maradt meg bennem,hogy óriási felszabaditó fejesei voltak.Képes volt a félpályát átfejelni.
2,Perecsi Tibike-óriási jó focista volt-nem hiába vitte el a Fradi. (én úgy tudom Sátoraljaújhelyi volt
5,Polényi
7,Homródi Vili: sokáig vacilált a foci és a tenisz között.A testvére is teniszezett.Leigazolta a "Leninváros"-ma Tiszaújváros.Ott is hagyta abba a focit és a Szabadidő központ és strand vezetője volt.
15,Szávai Péter. a Stadionnal szemközti utca végén lakott.Az édesanyja a vasgyári fiú súliban tanitott. Én nem hallottam Rőla,hogy akkora spiller lett volna mint a Makay vagy a Stani.Nem disszidált a Bánya Ipari Technikumban érettségizett(a bátyámmal egy osztályban) majd Bányaszakon diplomázott a miskolci egyetemen.Persze lehet én másik Szávairól irok mint Te-de akiről irok Ö is focizott a DVTK ifiben.Azt hiszem Kovács Mustos Pisti tudna segiteni hisz Ő ismerte az összes általad leirt focistát.
A tablóképről még megemliteném Oláh Józsit aki egy hihetettlen gyors játékos volt majd az MVSC-be igazolt és nagyon fiatalon halt meg. A beceneve Ricsivolt Little Richard után.
Bakos Gyuri bal fedezetet játszott-Preiner Karcsi bá kedvence volt-majd szintén Tiszaújvárosba igazolt.
Talán én sem voltam annyira érdektelen.
Micsoda emberek, micsoda történetek!
< 1 23 4 5 >