Újpestiek és diósgyőriek együtt nyújtottak segítő kezet

Szerző: Jáborcsik András | 2016-07-25 20:00:00

Szombaton kora délután Horváth Emesének, a Polgár Alapítvány mentorának és Borsche Gábornak, az UTE Baráti Kör elnökének a társaságában Megyaszón járt az amigeleken.hu Lakatos Laciéknál.

Mint bizonyára köztudott a diósgyőri szurkolók körében, Lacinak néhány hónapja ideiglenesen fel kellett hagynia a labdarúgással, mert a bal felkarjában egy rosszindulatú daganatot diagnosztizáltak. Azóta már túl van egy sikeres műtéten, melynek során a daganat mellett a bicepszének egy részét is el kellett távolítani. Az elmúlt héten tudta le a 3. kemoterápiás kezelést, de vár még rá 3 további kezelés.


Látogatásunk célja az volt, hogy átadjuk Lacinak az UTE Baráti Kör és az amigeleken.hu közös támogatását, amelyet a január végén megrendezett I. Bánka-Rakaczki Emléktorna bevételéből nyújtottunk ifjú labdarúgónknak. A támogatás összege 180.000 Ft, amely reményeink szerint nagyban hozzá fog járulni ahhoz, hogy Laci mielőbb meggyógyuljon és visszatérjen a pályára. Gábor egy ajándékkal is kedveskedett Lacinak. A meglepetés egy, az Újpest labdarúgói által dedikált labda volt, amellyel a lilák képviselője nagy-nagy örömet szerzett neki, hiszen elmondása szerint a DVTK mellett az Újpest a kedvenc magyar csapata.


Az UTE Baráti Kör és az amigeleken.hu kapcsolata immár 2 éves múltra tekint vissza. Az újpestiek 2014 augusztusában rendezték meg a „Táncolj Törő” tornát, amelyet az egykori legendás újpesti csatár, Törőcsik András gyógykezelésének támogatása céljából szerveztek Gáborék. A tornára az UTE-DVTK bajnoki meccs napján került sor, és amelyre egyedüli idegen csapatként az amigeleken.hu csapata kapott meghívást. A lilák meghívását a 2015 januárjában megrendezett I. Rakaczki Bence Emléknapon viszonoztuk, melyen az UTE Baráti Kör csapata mellett 20 diósgyőri szurkolói csapat vett részt.


Nem sokkal ezt követően az UTE Baráti Kör elnöke keresett meg minket azzal az elképzelésével, hogy egyesítsük erőinket, fogjunk össze és a jövőben közösen rendezzünk jótékonysági tornát. Így kezdtünk neki az I. Bánka-Rakaczki Emléktorna szervezésének. A tornával egyrészt emléket szerettünk volna állítani 2, nagyon fiatalon elhunyt labdarúgónak, az újpesti Bánka Kristófnak valamint Rakaczki Bencének. Kristóf 2006-ban, 24 éves korában hunyt el szívroham következtében. Családja és nevelőegyesülete máig ápolja emlékét, alapítványt hozott létre, amelynek többek között célja, hogy tehetséges, fiatal labdarúgók, sportolók továbbtanulását, képzését, nyelvtanulását támogassa. A segítő szándékon túlmenően szeretnénk erősíteni a magyar csapatok szurkolótáborai közötti kapcsolatot is, hogy békében férjen meg egymás mellett a piros, a lila, a zöld, a kék és a többi szín is. Láttátok volna a döbbenetet a rendőrök arcán, mikor a stadionhoz visszaérkezve megálltunk az autóval a vendégszektor bejáratánál. A rend őrei nem nagyon tudtak mit kezdeni a helyzettel, hogy egy autóban ül a piros meg a lila :)

A tornára 2016. január 23-án került sor Budapesten, a Vasas Fáy utcai csarnokában. A közös megemlékezésen a szervezők csapatai mellett 6 szurkolói együttes (MTK, FTC, Vasas, Debrecen, Szombathely és Pena Madridista Hungara) vett részt, de a programot utánpótlás meccsek és egy UTE Öregfiúk-Színészválogatott mérkőzés is színesítette. A torna sikerén felbuzdulva elhatároztuk, hogy a II. Bánka-Rakaczki Emléktornát Miskolcon rendezzük meg 2017. elején.


Megyaszóra elkísért minket Horváth Emese is, aki immár 4 éve segíti mentorként Laci mindennapjait és szinte a Lakatos család tagjának számít, annyira szereti és támogatja mindenben mentorálltját és annak családját. Emese annak a „Polgár Alapítvány az esélyekért„ alapítvány munkatársa, amelyet Polgár András üzletember hozott létre azzal a céllal, hogy magánvagyonából hatalmas összeggel támogassa a hátrányos helyzetű romagyerekek tehetségének fejlesztését, esélyteremtését. Az alapítvány „Futball tehetség program”-jában, amely 5 évvel ezelőtt indult, több száz települést, iskolát, cigány nemzetiségi önkormányzatot, civil szervezetet szólítottak meg. 1100 gyerek jelentkezett a válogatókra, közel kétszáz olyan ígéretes tehetséget táboroztattak, akik még soha nem hagyták el a szülői házat. Az új módszerrel kiválasztott, eddig szegregált körülmények között élő, 10-12 éves tehetségeket olyan helyekre mobilizálták (iskolába, egyesületbe), ahol a tehetségüknek leginkább megfelelő szolgáltatást kaphatják. Segítségükkel (ösztöndíj, mentor) harmincnégy fiatal nyert felvételt vezető utánpótlás csapatokba, futballakadémiákra.


Így került Laci még gyerekként 12 éves korában Miskolcra, ahol a selyemréti Petőfi kollégiumban kapott elhelyezést és előbb a dél-kiliáni általános iskolába járt, majd Miskolcon folytatta középiskolai tanulmányait is. Emese kezdettől fogva mindenben támogatta Lacit, ami többek között az iskolával, a kollégiummal, a családdal és a DVTK-val való kapcsolattartásban mutatkozott meg. A vele és a Lacival folytatott beszélgetésünkből egyértelműen kiderült, hogy Emese segítsége nélkül Lacinak esélye sem lett volna arra, hogy ilyen szép eredményeket érjen el a labdarúgásban, hiszen amellett, hogy még csak decemberben töltötte be 16. születésnapját, stabil tagja lett a DVTK U19-es csapatának, többszörös utánpótlás válogatott lett, sőt 15 és fél évesen megkapta élete első profi szerződését is a DVTK-tól.


A meseszerű történet azonban – egyelőre – megszakadt. Laci ugyanis néhány hónappal ezelőtt egy csomót érzékelt a bal felkarjában és ezzel párhuzamos azt érezte, hogy már nem tudja olyan dinamikával végezni az edzésmunkát, mint előtte, a sprintjeit sem tudta ugyanazzal az intenzitással lefutni. Érezte, hogy valami nincs rendben, hiszen az akaratereje, az elszántsága mit sem lankadt, mégsem jöttek a gólok, nem tudta az elvégzendő munkát olyan intenzitással végezni, mint ahogy szerette volna. Mára túl van a sikeres műtéten és vár még rá 3 kemoterápiás kezelés, de eltökélt vágya, hogy az év végén erőnléti edző segítségével elkezdje az erőnléti edzéséket, hogy minél előbb visszanyerje az edzések elkezdéséhez szükséges erőállapotot. Szavai annyi elszántságot, eltökéltséget fejeztek ki, ami bizonyossá tette számunkra, hogy ez így is lesz és rövidesen az edzőteremben fogunk vele találkozni.

Az emberi élet kiszámíthatatlanságát és kegyetlenségét mi sem bizonyítja jobban, hogy Laci nem sokkal azután volt kénytelen felhagyni a labdarúgással, hogy megkapta élete első profi szerződését, illetve már menedzserénél voltak azok repülőjegyek, amelyekkel Olaszországba utazott volna próbajátékra. 2014 szeptemberében Laci a DVTK U16-os csapatának tagjaként részt vett a Bolognában megrendezett II. Weisz Árpád Nemzetközi Tornán, amelyen előbb a házigazda Bologna felett diadalmaskodtak fiataljaink 2-1 arányban, majd a döntőben hatalmas meglepetésre a Milan gárdáját győzték le 1-0-ra. Mindhárom gólunkat Lakatos Laci szerezte, így nem csoda, hogy játékával felkeltette az olasz csapatok érdeklődését.


A mai beszélgetés során Laci elmondta nekünk, hogy benne mindig hatalmas győzni akarás munkálkodik. Az olasz torna előtt sokan megmosolyogták azt a kijelentését, hogy ő haza szeretné hozni a kupát Bolognából, amit játékával és góljaival bizonyított is és valóra is váltotta álmát. Ugyanígy beszélt nekünk betegségéről és a gyógyulásról. Olyan elszántság és eltökéltség sugárzott a szavaiból, ami nem igazán jellemző a mai fiatalokra. Laci egy annyira pozitív személyiség, hogy magával tudja ragadni a környezetét is. Kitartásával, hozzáállásával igazi példakép lehet minden fiatal számára. Érzi is a felelősségét, tökéletesen tisztában van vele, hogy az ő életútja példa lehet sok-sok roma fiatal számára.

Miközben visszafelé autóztunk Miskolcra, Gáborral teljesen egyetértettünk abban, hogy az a támogatás, amit mi vittünk Lacinak és a családjának, elenyésző ahhoz a sok-sok pozitív gondolathoz, életérzéshez képest, amit tőle kaptunk mi!


Várunk vissza a pályára, Laci!



Támogatom az amigeleken.hu oldal munkáját 500 forinttal:
És ezt olvastad már?

Ez egy archivált cikk, így nincs lehetőség hozzászólás írására.