Medgyessy Dóra: Remélem, Laci a következő szezonban már enyhébb lesz velem

A négy év után újra bajnoki ezüstérmes Aluinvent DVTK irányítóját, az egyénileg is nagyszerű szezont produkáló Medgyessy Dórát a dvtk.eu kérte meg arra, hogy tekintsen vissza a mögöttünk hagyott 2108/2019-es idényre, valamint arra is kíváncsiak voltak, mivel tölti a következő heteket. A "Kimaxoltuk a szezont!" című interjúból idézünk:

Sportszakmai igazgatónk, Völgyi Péter extrának titulálta a közelmúltban véget ért szezont. Egyetértesz vele?
Valóban eltelt azóta néhány hét és leülepedtek bennem az események. Nagyon örülök, hogy így sikerült, én abszolút pozitívan gondolok vissza a szezonra. Kimaxoltuk belőle, amit lehetett, nem maradt bennünk semmilyen hiányérzet. Mindenképpen elégedett vagyok az elért eredményekkel, ez volt a realitás. A Sopron nagyon erős volt, őket nem lehetett megszorítani sem.

Bár a kosárlabda csapatjáték, de egyénileg is nagyszerű szezont zártál, és ezt Cziczás László vezetőedző is több fórumon hangoztatta. Ugyanakkor mégis úgy tűnt, a dörgedelmeiből neked jutott a legtöbb.
Nem egyszerű a mi kapcsolatunk Lacival, de nyilván azért is tudunk évek óta együtt dolgozni, mert mindketten megfelelően tudjuk ezt kezelni. Persze, sokszor rosszul esik a kritikája, de tisztában vagyok vele, ő mindig csak azért teszi ezt, hogy jobb legyen a csapatnak. Tudjuk, mindig azt a lovat ütik, amelyik húz, és addig jó, amíg foglalkoznak az emberrel. Én így nőttem fel, próbálom ezt a helyén kezelni. Ha én egy adott meccsen ritmust váltok és Laci ezzel fel tud tüzelni, az átragad a többiekre is. Emellett baráti a kapcsolatunk, meg is szoktuk ezt is beszélni, de remélem, a következő szezonban már enyhébb lesz velem.

A szezonzáró Újpest elleni mérkőzésen feltűntél a Diósgyőri Stadionban is. Milyen érzés volt a kapu mögött szurkolni a labdarúgók bennmaradásáért?
Aznap Budapesten vettem részt egy 3×3-as felkészülési tornán, ezért nagyon izgultam, hogy hazaérjek a futballisták mérkőzésére. Előzetesen hallottam, hogy telt házas meccs lesz, kár lett volna kihagyni. Tudni kell, hogy édesapám miskolci születésű, tehát az én diósgyőri igazolásom többet jelentett egy átlagos klubváltásnál. Kötődöm ehhez a klubhoz, és szerintem látszott a pályán is, hogy nemcsak magunkért, hanem a városért és a szurkolókért is küzdöttünk. Mindenképpen részese akartam hát lenni a futballmeccs kínálta élménynek. A párom és társasága rendszeresen szurkol a stadionban, és ha időm engedi, én is velük tartok. Szerintem természetes, hogy ha egy klubhoz tartozunk, drukkolunk egymásnak, és örülünk egymás sikereinek, sportágtól függetlenül.

Elolvasom a teljes interjút a dvtk.eu-n >>>>

forrás: dvtk.eu