Isten éltessen Szancsó!

Ma ünnepli 60. születésnapját a DVTK Aranycsapatának jobbhátvédje, Szántó Gábor.

Szancsó a MÉMTE csapatában bontogatta a szárnyait, ott figyeltek fel rá a Hejőcsaba vezetői, akik 1975-ben leigazolták. Olyannyira jól ment neki a játék, hogy egy év múltán már a DVTK vezetésének a figyelmét is felkeltette és le is igazolták a vasgyári együtteshez.

146 élvonalbeli meccsen öltötte magára a piros-fehér szerelést, bemutatkozására az 1976. szeptember 4.-én hazai pályán a Tatabánya ellen lejátszott mérkőzésen került sor. Ekkor mindössze 18 és fél éves volt még csak, Szabó Géza mégis bátran küldte csatába a fiatal hátvédet. Már az első szezonban 19 meccset játszott végig, a bajnokság végén úgy jellemezte őt a szakmai vezetés, hogy „Az újonc Szántó nagyon fiatalon felvillantotta tehetségét és hamar a csapat gerincéhez tartozott.” Edzésmunkáját, szorgalmát dicsérte, hogy az NB1-es csapatok között a pesti lóversenypályán meghirdetett a Borostyán-Fekete-Oláh-Tatár-Feledi-Szántó hatos nyerte meg.

Tagja volt az 1977-es Magyar Népköztársasági Kupa győztes csapatnak, amely izgalmas négyes döntőben, az utolsó meccsen a Vasas elleni győzelemmel szerezte meg a kupagyőzelmet általános megrökönyödést okozva, hiszen a teljes hazai sportsajtó a fővárosiak győzelmét jósolta.

Ezt követően szinte kirobbanthatatlan lett a kezdőcsapatból, a soron következő négy bajnoki évben csaknem valamennyi mérkőzésen úgy kezdődött a csapat összeállítása, hogy Veréb, Szántó, Salamon, Váradi, Kutasi … Az 1977/78-as bajnokságtól kezdődően sorrendben 33, 31, 29 illetve 32 bajnoki találkozón lépett pályára.

Oszlopos tagja volt a DVTK történetének legjobb bajnoki eredményét elért 78/79-es csapatnak.

Tudására, szorgalmára a korosztályos válogatottak kapitányai is felfigyeltek, ennek köszönhetően egyaránt tíz-tíz mérkőzésen lépett pályára az ifjúsági és az utánpótlás válogatottakban.

Szántó Gabi hatszoros olimpiai válogatottsággal rendelkezik, az 1980-as moszkvai olimpia előtt valamennyi selejtezőn, a románok, a lengyelek és a csehszlovákok ellen is pályára lépett és rendkívül megbízható teljesítményt nyújtott. A képen az álló sor bal szélén látható.

A felnőtt válogatottsággal tizenkét alkalommal is megmutathatta tehetségét, debütálására 1979. szeptember 12-én, Nyíregyházán került sor Bene Ferenc búcsúmeccsén. Érdekesség, hogy a találkozón nem kevesebb, mint öt diósgyőri is a kezdőben kapott helyet. Szántó mellett Salamon és Borostyán is első válogatott meccsét játszotta, rajtuk kívül a már korábban bemutatkozott Tatár és Kutasi is ott volt kezdőben. Diósgyőri játékosként nyolc válogatottság áll a neve mellett.

1980-ban megszerezte a csapattal a második Magyar Kupa győzelmét is, miután Veszprémben ragyogó játékkal múlták felül a Vasast és hódították el újra a serleget. A képen a középső sor bal szélén látható.

Diósgyőri búcsúmeccsét 1981. június 17.-én játszotta hazai pályán a Győr ellen, ezt követően harmadszor is megküzdött a csapat a kupadöntőben, de a Szegeden lejátszott döntő ezúttal az angyalföldiek sikerét hozta.

Mint válogatott játékosért, szinte naponta kilincseltek a kérők. Öt csapattól is volt ajánlata, a Fradin kívül nagy erőkkel hívta az Újpest, ahol éppen ifiedzője, Temesvári Miklós volt a tréner, de hívta többek között a Debrecen is. Szancsó a Ferencvárost választotta.

Az 1981/82-es bajnokságban tehát a Ferencváros játékosa lett, ahol további 136 NB1-es meccset tudhat maga mögött. A zöld-fehérektől további négy válogatott behívót kapott, ennek köszönhetően összesen tizenkét válogatottsággal büszkélkedhet. Hatalmas balszerencséjére nem utazhatott a spanyolországi világbajnokságra, mert küzdelemsorozatra készülődő válogatott utolsó edzőmeccsén megsérült.

1987-ben Svédországba, az IF Elfsborg csapatához szerződött. Érdekesség, hogy akkoriban rajta kívül mindössze egy profi játékosa volt a svéd csapatnak, a többiek munka mellett fociztak. Egy interjúban így emlékezett vissza életének erre a szakaszára: "1987 tavaszán itt túrázott egy svéd csapat, akivel játszottunk. Ott látott meg egy Svédországban élő magyar menedzser, aki kiajánlott az akkor a kiesés elől menekülő Elfsborg csapatához. Emlékszem, sérülten utaztam ki próbajátékra, edzés után rohantam a szállodába jegelni a lábam, hogy másnap újra jó legyen. Jó lett, leigazoltak, egész szép summát fizettek értem a Fradinak. Ez volt az az üzlet, ahol mindenki jól járt. Én is, hiszen a családommal együtt mehettem ki Svédországba és töltöttem ki ott a két és fél éves szerződésemet."

Az Elfsborg után Németországba költöztek, ahol egy harmadosztályú csapatban, a VfL Herzlake-ben ugyancsak két és fél évet töltött el, itt fejezte be aktív pályafutását.

Boldog születésnapot, Szancsó! Sok ilyen játékosra lenne szüksége a magyar labdarúgásnak, mint Te voltál!

A Képes Sport című hetilap "Ön tizenegye" pályázatának eredménye 1981-ben:

Diósgyőri válogatottak: Szántó, Salamon, Kutasi, Oláh és Tatár / A Mundialra készólő magyar válogatott (jobb szélen alulról a második Szántó)