Úgy tűnik, reklámblokkolót használsz :(
A weboldal üzemeltetését hirdetésekből tudjuk finanszírozni. Kérünk támogass minket azzal, hogy engedélyezed a reklámokat.
A weboldal üzemeltetését hirdetésekből tudjuk finanszírozni. Kérünk támogass minket azzal, hogy engedélyezed a reklámokat.
OTP Bank Liga 27. forduló
Hét forduló van vissza és egy újabb igazán nagy lehetőség a felzárkózásra. Sajnos, ez a keserves számolgatás már tart egy ideje. A csapat utolsó, ezt mindannyian tudjuk, a helyzet meglehetősen nehéz – hogy finoman fogalmazzak – viszont nem reménytelen. Sorsdöntő meccs előtt állunk, és ez akkor is igaz, ha annyiszor ellőttük már ezt a kijelentést, mint a vízbe áztatott hurkapálcikát a céllövöldében, ami a legértékesebb fröccsöntött vackot tartja. Tulajváltás, edzőváltások, komplett keretváltás, ami egy tehetetlen vergődéssé vált, mert nem tudott megjönni a csodaként várt hirtelen felemelkedés, noha pontok számában jobban állunk, mint Feczkóval.
Néztem a válogatott meccseket, volt foci, volt kiért szorítani, de valahogy nem tudtam a saját nyomorult sorsunktól elvonatkoztatni. Volt bennem valami melankólikus érdektelenségféle, valami elnyomott, zsibbasztó, szomorú egyhangúság, ami tudat alatt dolgozott a háttérben. Nekem nem jött jól ez a szünet, minél előbb választ akartam a kérdéseimre, kételyeimre, hogy a rémmel miként vívjuk majd meg a végső csatát, ki kerül ki győztesen. Erre újabb hetek telnek el, fokozva a stresszt és a bizonytalanságot a jövővel kapcsolatban. Számolgatjuk a hátralévő meccseket már jó ideje és mindig az éppen aktuális meccsnapon emlegetjük, hogy: ”ha most nem nyerünk, kiestünk”. Aztán nem nyertünk, de jött egy újabb forduló, és mi újra mantráltuk az önámító mondatot, mint a bolond pereces, csak mi kicsit ritkábban, három naponta, hetente ismételtük.
Most viszont azt érzem belül, ez a mondat ebben a bajnoki idényben utoljára hagyja el az ajkamat. Utoljára, mert bár a matematikai esély megmarad egy esetleges vereség ellenére is, érzem, a hitem el fog szállni, és nagy valószínűséggel ezzel együtt a racionális esély is a bentmaradásra.
Hihetetlenül fontos meccs ez a mai, és ennek megfelelően napok óta újra a régi izgalmi állapotot tapasztalom magamon. Én csak bízni tudok abban, hogy a csapat tagjai és a stáb is hasonlóképpen érez és mindenki úgy fog menni, küzdeni ma, mintha az élete múlna rajta. A Budafok jó eséllyel holnap nem szerez pontot, és a győzelmünkkel ebben az esetben három csapat is 26 ponton állna, onnan pedig tényleg bármi lehet, mert a pszichés előny nálunk lenne. Újra a saját kezünkbe vehetnénk a sorsunkat a maradék hat döntőre. Ilyen csata lesz a mai, és én remélem, hogy a csendes napok után tele lesz estére a kommentfal a szebbnél-szebb dicsérő szavakkal, mondatokkal, ami a mai játékot és a játékosok teljesítményét, de legfőképpen az elért eredményt méltatja.
OTP Bank Liga 27. forduló
Zalaegerszeg, ZTE Aréna, zárt kapuk mögött. Játékvezető: Vad II István (Szalai Balázs, Szécsényi István; Solymosi Péter, Szilasi Szabolcs).
ZTE: Demjén - Lesjak, Kálnoki Kis, Bobál D., Bedi - Sanković, Favorov - Szánthó R., Tajti M., Könyves - Futács. Vezetőedző: Waltner Róbert.
DVTK: Malenica - Polgár, Milović, Soldo - Grgić, Max, Márkvárt, Marin - Grozav, Dražić, Suljić. Vezetőedző: Zoran Zekić.
Csere: Max helyett Molnár G., Suljić helyett Vaněček és Soldo helyett Ivanovski a 61., Bedi helyett Gergényi és Szánthó R. helyett Babati B. a 65., Lesjak helyett Németh E. és Tajti M. helyett Koszta M. a 71., Dražić helyett Roshi a 80. percben.
Sárga lap: Könyves a 4., Zoran Zekić a 70., Milović a 85., Grozav a 89. percben.
Gólszerző: Szánthó R. (1-0) a 16., Favorov (2-0) a 87. percben.
Kulcspillanatok
16. perc: Hazai szabadrúgás az alapvonaltól 19 méterre, jobbról. Szánthó Regő ballal a sorfal fölött a rövid felső sarokba tekert, 1-0
87. perc: Hazai szöglet balról, Babati beadását a hosszún Artem Favorov 16 méterről, kapásból a hálóba bombázta, 2-0
Edzői értékelések
Waltner Róbert: - Számomra három dolog miatt volt fontos a mai mérkőzés. Elsőként a csapat miatt, mert a kiesés elkerülése szempontjából nagyon fontos a ma szerzett három pont. Fegyelmezett játékkal kapott gól nélkül lehoztuk a mérkőzést, végig tartottuk az előre eltervezett taktikát, és két nagyon szép gólt rúgtunk. Másodszor, szerettem volna győztes meccsen bemutatkozni a ZTE kispadján, harmadszor pedig a kislányom ma ünnepli 10. születésnapját, neki ajánlom ezt a győzelmet.
Zoran Zekić: - Az első félidőben kiegyenlített erők küzdelmét láttuk, ugyan nekünk voltak nagyobb helyzeteink, de nem értékesítettünk egyet sem, így a ZTE mehetett a vezetés birtokában a szünetre. A második félidőt igyekeztük megnyomni, még többet támadni. Mi birtokoltuk a labdát, de az ellenfél kapujáig ritkán jutottunk el, míg a hazaiak kontrára játszottak. Amit ma mutatunk, az kevésnek bizonyult, ezek után nem marad más, csak gratulálni a hazaiaknak. Hetek óta hiába alakítunk ki sok helyzetet, ha rendre gólképtelenek maradunk, még a százszázalékos ziccereket sem értékesítjük, nagyobb önbizalom kell a kapu előterében.
forrás: dvtk.eu
Hihetetlen, hogy itt Miskolcon minden növény elszárad...
Azért Zekicnek illett volna 3 hónap alatt valamit kitalálni támadó játék gyanánt! Sajnos megbukott ő is!
Soldo: semmi, ilyen van a magyar mezőnyben is, Marin dettó.
Max: pfff... kár volt idejönnie. Lelkes, de fogalmatlan. Mint Sesztakov.
Grozavra kár egy betűt is vesztegetni...
Ivanovszki, az nb1 primadonnája, a védő lehelletétől összeseik.
Suljics... valamikor emlékeim szerint jó volt. De most most van.
Vanacek, meg Szarka szerintem egy iskolában nevelkedtek, talán az apjuk is egy.
Roshi, Memolla... ha ők válogatottak, akkor nem félek az albánoktól.
Zsigulit kihagytam, hát azt a teljesítményt a magyar mezőny leglassabb fodbalistája, Iszlai is hozta..
Szóval, nem kár érteket, viszlát.
Egész pontosan Szivics volt az egyetlen edző az elmúlt 10 évben, aki nagyjából megkapta azokat a minőségi játékosokat, akikkel célt lehet elérni, akik a játékrendszeréhez igazodtak, és be is váltak, mind hozzátettek. (PErsze túl sokat kapott, úl jól mentek a dolgok, a többit sajnos tudjuk...Azóta tart a vesszőfutás...)
Itt volt Kádár, aki az egyik legjobb magyar hátvéd volt sokáig, Szivics rakta újra vissza a focitérképre...
Itt volt Elek, aki akkoriban is magasan válogatott formában játszott, a legjobb 3 védekező középpályás között volt kis országunkban...
Ezzel szemben Zekics(bár nem tartom nagy durranásnak) kapott egy hirtelen összeverbuvált, máshol mellőzött brigádot, akik sajnos ennyire képesek az ő keze alatt...Még hogy mindenkit megkapott :))
Komolyan ennyire értesz hozzá?
Szezon közben szerinted milyen minőségi játékos az, aki egyik napról másikra tud jönni, akiket csak úgy mellőzni lehet?
Meccshiányos játékosok jöttek...NYilván jöttek az ő kérésére is, de gondolom nem feltétlenül azok, akik segítséget jelentenek egyből...Nem gondolom, hogy bármelyik edző szívesen dolgozik olyanokkal, akik full nincsenek játékban, vag full mellőzöttek valamiért klubjukban.