Vincze Richárd: Tudom, milyen foci kell Diósgyőrbe

A DVTK sportigazgatója a dvtk.eu-n beszélt elképzeléseiről, terveiről.

A DVTK sportigazgatója a dvtk.eu-n beszélt elképzeléseiről, terveiről.

Rövid távú tervek

Kinevezésedkor rövid és hosszú távú terveket említettél, javaslom, bontsuk ketté ezt a beszélgetést is!

Rendben, de nem könnyű szétválasztani őket, mert ugyan jelen pillanatban a rövid távú feladatok a legfontosabbak, ám már foglalkozni kell a középtávú tennivalókkal is, ami a hosszú távú programból fakad.

Kezdjük az azonnali megoldást igénylő feladatokkal, mik ezek?

Jelenleg a bennmaradás kivívása a legfontosabb! Ennek érdekében mindenben támogatjuk az edzői stábot és a játékosokat.
Sok minden történt már azóta, de ne feledjük, hogy alig egy hónapja érkezett az új vezetőedző két segítője társaságában. Ezért nagyon fontosnak tartom, hogy közelebb hozzuk egymáshoz a stábot és a játékosokat, illetve segítsük az új és a régi stábtagok összecsiszolódását is. Ezért a múlt héten egy mini edzőtáborban készült a csapat Mezőkövesden, ahol lehetőség nyílt a taktikai elképzelések részleteinek átadására, és a napi két edzés mellett jutott idő videózásra, egyéni és csoportos beszélgetésekre, valamint csapatépítő foglalkozásra is.

Ezen kívül igyekeztem még jobban megismerni a labdarúgók gondolkodását, mert ugyan akadémiai szakmai igazgatóként régóta követem a saját nevelésű játékosok fejlődését, illetve tavaly tavasszal egy hétig együtt dolgoztam a jelenlegi keret egy részével, valamint idén is sok edzést láttam, ám fontosnak tartom közelebbről megismerni a játékosokat. Mert ne felejtsük, emberekkel dolgozunk -, akiknek saját személyisége, családi háttere, ambíciója, motivációja van - nem pedig gépekkel. Márpedig tíz játékos, az tíz különböző személyiség, például van, aki igényli, hogy időnként leüljön vele egy sportvezető, más pedig nem. Az eltelt két hétben próbáltam a lehető legtöbb játékossal beszélgetni, és természetesen teljesen nem ismertem meg mindenkit, de legalább kaptam róluk egy képet.

Visszatérve a bennmaradás kérdésére: amikor a szurkolók képviselői meglátogattak minket, akkor elhangzott, hogy egy új bajnokság kezdődik. Ebből háromszor Diósgyőrben lépünk pályára, és a legfontosabb célunk eléréséhez mind a három találkozót meg kell nyerni, ami a szurkolóink támogatásával sikerülhet. Persze a csapatnak is maximumot kell nyújtani. Nem állítom, hogy egyszerű feladat, mert őszintének kell lenni magunkhoz, a számok azt mutatják, hogy a legutóbbi három találkozón mindössze egy pontot szereztünk a tabella alján álló csapatok ellen. Az viszont nagy különbség, hogy most már velünk lesznek a szurkolóink, mert szerintem hozzám hasonlóan mindenki kapásából fel tud sorolni olyan mérkőzéseket, amikor nem álltunk fényesen, de megdörrent a diósgyőri katlan, és a lelátóról kapott energiákat felhasználva nyerni tudott a DVTK.

A játékoskeret

Ez önmagában is elég combos feladat, de van-e még más aktualitás?

Elkezdtük a jövő évi keret kialakítását. Ugyan ennek nagyobb hatása van a középtávú tervekre, ám most kell előkészíteni. Beszélni kell a nyáron lejáró szerződésű labdarúgókkal arról, hogy kit szeretnénk továbbra is a DVTK-ban látni, illetve azokkal is, akiket szeretnénk idehozni. Ezen a téren többé-kevésbé időben vagyunk, bár természetesen nem segíti a munkát, hogy bármennyire is bízunk a csapatban és a stábban, mégsem lehet most kimondani, hogy jövőre is az élvonalban szereplünk.

Hogyan lehet ezt a helyzetet kezelni?

Sportvezetőként mindig kell B-tervvel is rendelkezni, de továbbra is az első osztályra készülünk. És ha nem csak a rövid távú célokat tartjuk szem előtt, hanem közép és hosszú távú célokat is meghatározunk, akkor máris nincs olyan nagy különbség.
Mindenképpen egy olyan játékoskeretet szeretnék kialakítani, amelyben a játékosok erősségének kihasználásával nagyon könnyen felismerhető lesz a DVTK stílusa, ám a keret kialakítása sem fog menni egyik hónapról a másikra.

Olyan játékosokat szeretnék piros-fehér mezben látni, akik itt akarnak játszani, akik át akarják élni azt az élményt, amit diósgyőri focistaként megélhet egy játékos. A szurkolók úgyis érzik, hogy kinek a karaktere olyan, hogy úgymond képes meghalni a pályán értük.

A mai fociban szerintem elengedhetetlen, hogy egy csapatnak legyen játék modellje, egy stílusa, amit a szurkolók jól ismernek és tudnak vele azonosulni. Szeretném, ha a következő szezon elején már eljutnánk oda, hogy a DVTK-nak egy jól felismerhető játéka van, tökéletesen lehet látni, hogy a játék különböző fázisában miként viselkedik a csapat. Sokunkhoz hasonlóan én is boldog lennék, ha a serlegektől roskadoznának a vitrinjeink, ám sajnos nem így van, ezért a „bajnok identitásra” nem lehet építeni. Viszont a munkás hagyományokra, a harcos mentalitásra igen. Azaz a szó szoros értelmében vett melós csapatot kell építeni, amelynek egyik védjegye a magas intenzitás, ami már önmagában magával ragadja az embereket.

Mindig szimpatikus egy hajtós csapat, de közülük ritkán kerülnek ki azok a sztárok, akik bevonzzák a stadionba az új szurkolókat. Nincs ebben ellentmondás?

De van, és ezért is folytatom a gondolatom. Az én korosztályom még mindig az 1998-ban harmadik helyen telelő csapatot emlegeti Földvárival, Kiserrel, Kulcsárral, Egressyvel. A fiatalabbak pedig vagy a Budovinszy-, Dobos-, Luque-, Gallardo-féle csapatot, vagy a Futács-, Elek-, Kádár-féle kupadöntős alakulatot tekintik etalonnak. Véleményem szerint az a közös bennük, hogy mindegyikben voltak a pályán olyan küzdeni tudó, valamint közönségvonzó megoldásokra képes egyéniségek. Amikor feltesszük azt a kérdést, hogy milyen keretet építsünk Diósgyőrben, akkor valahol itt a válasz: a játékosok nagy részének igazi, munkás játékosnak kell lenni, és melléjük kell találni néhány olyan kimagasló képességű játékost, akiért pedig rajong a szurkolótábor. Egy ilyen egyveleget kell kialakítani.

Ezen kívül még nagyon sok összetevője van a sikernek, de a kiszámíthatóság és a folytonosság biztosan ott áll a lista elején. Nem véletlen az FTC, a Paks és a Puskás Akadémia kiegyensúlyozott sikeres teljesítménye az elmúlt években. Ha egy kvízben az lenne a feladat, hogy sorolj fel olyan játékosokat, akik minimum öt éven keresztül szerepeltek diósgyőri színekben ebben az évszázadban, akkor sokan megizzadnának. Pedig az ilyen játékosoknak kellene adnia a csapat gerincét. Mert hiába érkeztek máshonnan, már magukévá tették a diósgyőri életérzést, és bebizonyították, hogy tudnak a szurkolótáborunk előtt teljesíteni. Az ilyen játékosok tudnak identitást adni egy csapatnak, ezért is fontos, hogy a saját nevelésű akadémisták mellett olyan játékosokat kell próbálnunk a klubhoz hozni, akik a régió szülöttjei, illetve azokat is, akiket az élet Miskolcra sodort és mondjuk a családi kötelék már ide is köti őket. Ez utóbbira a jelenlegi keretben is van bőven példa, így azoknak a játékosoknak már jeleztem, hogy nagyon szeretném, ha hosszú távon is minket erősítenének. Mindezek mellett az is fontos, hogy megtaláljuk azokat a játékosokat, akik a labdarúgó pályafutásuk lezárását követően is Miskolcon szeretnék az életüket folytatni és beintegrálni őket a klub életébe. Részletkérdés, hogy a felnőtt futballban vagy az utánpótlás-képzésben képzelik el a jövőjüket, vagy éppen sportvezetők szeretnének lenni, amennyiben látjuk bennük a potenciált, akkor támogatni fogjuk egy életpályamodell biztosításával.

Sajtóhírek szerint módosítás előtt áll a „fiatalszabály” és a „magyarszabály”, mennyire befolyásolja ez a terveket?

Az ajánlásoknak továbbra is meg fogunk felelni, ugyanakkor nem várunk az MLSZ-re és az NSMI-re, lesz belső előírásunk a magyar és a külföldi játékosok arányára, valamint a kiszemeltek életkorára vonatkozóan is. A nyári átigazolási időszak előtt el fogom mondani, hogy a keretben mennyi saját nevelésű fiatalnak kell lennie, amihez ragaszkodni fogunk. Sokan biztosan álomnak gondolják ezt, de ha hozunk egy belső szabályt, amihez a mindenkori sportigazgatónak és vezetőedzőnek alkalmazási feltételként kell tartania magát, akkor máris nem olyan nehéz a betartása.

Hogyan lehet megteremteni ennek a pénzügyi hátterét?

Változik a világ, már nem az az elsődleges kérdés, hogy kiket igazolunk, hanem az, hogy kinek a játékjogát értékesítjük. Ahogy a teljes magyar labdarúgás, úgy mi is az átalakulás elején járunk, piaci alapokra kell helyezni a működést, és a legtöbb bevételre nem a jegyekből, a mezekből vagy a büfében árult sörből lehet szert tenni, hanem keresnünk kell a piacképes játékosokat. A jelenlegi keretünkben is látok ilyeneket, akiket értékesíteni kell, amennyiben lehetőségünk adódik rá. Persze tisztában vagyok azzal, hogy ebből a szempontból egy sportigazgató soha nem lesz népszerű, mert a szurkolók a jó játékosokat akarják a csapatukban látni, a sportigazgató azonban ugyanezeknek a piacképes játékosok játékjogát próbálja a lehető legmegfelelőbb időben értékesíteni.

Tovább a dvtk.eu-ra a teljes interjúra >>>>>

forrás: dvtk.eu