Vass László: Otthon állandóan téma a foci

Újoncot avatott a Diósgyőr Nagykanizsán, a DVTK LSA növendéke első alkalommal lépett pályára az első csapatban tétmérkőzésen.

Réges-régen apáról fiúra szállt a foglalkozás, manapság viszont ritkán adatik meg egy családban, hogy a férfiak három generáción keresztül ugyanazzal, jelen esetben a futballal foglalkoznak. Vass László első csapatban történt debütálása kapcsán azonban érdemes a családfát is végignézni.

A fiatal középpályás nagyapja, id. Vass László a hatvanas és hetvenes években meghatározó játékosa volt a DVTK-nak, hiszen az élvonalban 189 mérkőzésen játszott piros-fehér szerelésben, összességében pedig több mint 200 találkozón szerepelt a DVTK-ban. Édesapja, Vass László Bőcsön volt NB II.-es labdarúgó, de hosszú évek óta a DVTK Labdarúgó Sportakadémián dolgozik, jelenleg az U9-es együttes vezetőedzője. Nem csoda tehát, hogy Vass László Levente is jó barátságot kötött a labdával, és most már több mint egy évtizede a DVTK család tagja.

2014-ben, tehát tizenkét évvel ezelőtt kerültem az akadémiára, ahol Teodoru Borisz Bá volt az első edzőm. Nagyapámmal jól ismerték egymást, ezért bíztak benne, hogy belőlem is lehet labdarúgó - tekintett vissza a kezdetekre Vass László Levente. - Aztán végigjártam valamennyi korosztályt, rengeteg munkát tettem az évekbe, amíg eljutottam a felnőtt csapatig. Sok időt töltöttem a pályán, voltak nehéz időszakok, különösen a nagyobbak között, de büszke vagyok, hogy eljutottam idáig. Az akadémián töltöttem az életem nagy részét, többet voltam itt, mint az iskolában. Itt születtem, itt nőttem fel és itt is szeretnék focizni, ha lehet minél magasabb szinten.

Vass László Levente tétmérkőzésen az FC Nagykanizsa ellen mutatkozott be a DVTK színeiben, de a nyári előszezonban és az elmúlt években az NB III.-as együttesben is folyamatosan szóhoz jutott. A szezonnyitó sajtótájékoztatón Vincze Richárd sportigazgató külön kitért a fiatal tehetségre, ezért nem volt meglepő, hogy tétmérkőzésen is megkapja a lehetőséget.

Az NB III. és az NB II. között nagy a különbség, főként intenzitásban. Amíg a tartalék csapat esetében a játékosok egyéni fejlesztése és a taktika elsajátítása a cél, addig a nagyoknál már a győzelem megszerzése a legfontosabb szempont. Ezt éreztem Nagykanizsán is, ahol kemény meccset játszottunk, de harcos játékkal sikerült elhoznunk a három pontot. Örültem, hogy a kezdőben kaptam lehetőséget, arra viszont nem számítottam, hogy végigjátszom a 90 percet. A meccs előtt kicsit izgultam, de a kezdő sípszó után minden figyelmem a játékra összpontosult. A jövőben még bátrabban szeretnék futballozni, gólokat szerezni, gólpasszokat adni. Bízom benne, hogy szombaton ismét lehetőséget kapok, hiszen másik nagy álmom, hogy a stadionban a saját közönségünk előtt pályára lépjek. Biztos, hogy nehéz meccs lesz, de itthon többet kell birtokolnunk a labdát, és a múlt hetinél is támadóbb felfogásban kell futballoznunk a Szentlőrinc ellen.

Vass László azt is elmondta, hogy a vasárnapi családi ebédnél és után a futball, és a pályafutása adja a témát, ezen nem is lehet meglepődni.

Amikor együtt vagyunk hétvégén, akkor sokat beszélünk a fociról, és persze rólam. Nagyapa régi emlékeket mesél, apa edzőként tanácsokat is, amit igyekszem megfogadni és beépíteni a játékomba. Általában bátorítanak, és sokszor mondják nekem, hogy élvezzem a futballt, ez a legfontosabb. Természetesen ők is boldogok voltak, hogy debütáltam a felnőtt csapatban, remélem, velem kapcsolatban bőven lesz még örömük az évek során.

forrás: dvtk.eu