"Újjászülettem!"

Branislav Danilović porckorongsérv miatt egy évet kihagyott, de már teljesen egészséges, a Siófok ellen olyan parádés védésekkel folytatta, amit korábban megszokhattunk tőle, és az ETO ellen is ő állt a kapuban. A közelmúltban szerződést hosszabbított, ebből az alkalomból beszélgettünk vele. (A Gólörömben megjelent beszélgetés aktualizált változata.) - a dvtk.eu írása

- Kezdjük a vasárnapi győzelemmel! Hogyan láttad a kapuból az ETO elleni mérkőzést?
- Jó mérkőzést játszottunk, az elsőtől az utolsó percig mi irányítottuk az eseményeket. Lőttünk két gólt, és nem kaptunk egyet sem. Ami engem illet, sokszor értem a labdába, de sok védésre nem volt szükség, ám végig koncentrálni kellett, nehogy meglepjen az ellenfél. Újabb fontos három pontot szereztünk, ugyanúgy kell játszani a jövőben is, mint vasárnap, és akkor jönni fog a többi győzelem is.

- 35 élvonalbeli mérkőzésen nyolcszor őrizted meg a DVTK kapuját a góltól, a Merkantil Bank Ligában pedig az eddigi két mérkőzés egyikén sem kaptál gólt. Fontosak számodra ezek az számok?
- Igen, szerintem minden kapus számára fontos, mert egy gól nélkül lehozott találkozó után az is tudja, hogy védekezésben jó munkát végzett a csapat, aki nem látta a meccset. Az ilyen mérkőzésekkel magabiztosságot tudok adni a csapatnak, és a csapat is magabiztosságot ad nekem, ami mindenkinek jó.

- Meggyógyultál, megmutattad, hogy tétmérkőzésen is lehet rád számítani, mégis visszavette Póser Dániel a helyét akapuban egészen az ETO elleni meccsig. Mennyire nehéz ez a helyzet?
- Amikor elkezdtem védeni, akkor egyúttal azt is elfogadtam, hogy egyszerre csak egy kapus állhat a kapuba. Az ügyes edzők megoldják, hogy az azonos poszton szereplő jó játékosok egyszerre legyenek a pályán, a kapusok esetében ez képtelenség. Ha a jelenlegi helyzetet nézzük, akkor mindenekelőtt boldog vagyok a visszatérésem miatt. Emellett örülök a csapat eredményességének, és Daninak is jó szezonja van. Ilyen helyzetben nem lehet mást tenni, csak keményen edzeni, és hinni abban, hogy ismét megkapom a lehetőséget, amivel élni tudok. Olyan formában kell tartanom magam, készen álljak a feladatra. Így történt az előző héten is, és szombaton szólt Kondás Elemér, hogy az ETO ellen én kezdek.

- Lépjünk egyet hátra, és lássuk a teljes diósgyőri pályafutásod! Két és fél éve vagy a DVTK játékosa, mit jelent számodra ez az időszak?
- Rengeteg csodás és két rossz emléket.

- Kezdjük a jóval!
- Mindig jó érzéssel tölt el, ha megérkezem a stadionba. Számtalan kedves emlék köt ide, sok jó embert ismertem meg a klubban, akik mindig kedvesek velem. Alig lettem a DVTK kapusa, megtapasztaltam, hogy ebben a városban az emberek azért dolgoznak a hétköznapokon, hogy a hétvégén a nekünk szurkoljanak, élnekhalnak a csapatért. Rengeteg pozitív energiát kaptunk a lelátóról, jól is szerepelt a csapat, kár, hogy a koronavírus-járvány miatt egy időre megállt a bajnokság, mert utána már nem tudtunk hasonló teljesítményt nyújtani. Most is tudom, hogy a városban mindenki bízik a feljutásban, valamint a bajnoki cím megszerzésében. Óriási motivációt jelent egy ilyen szurkolótábor, mert annyi mindent kapunk tőlük, hogy azt viszonozni kell.

- Ha tippelhetünk, akkor a két rossz emlék a hosszú kihagyás és a kiesés. Az utóbbit mindannyian átéltük, ezért többé-kevésbé átérezzük, viszont mesélsz nekünk a sérülésről és a visszatérésről?
- Porckorongsérv miatt hagytam ki egy teljes évet. Korábban soha nem szenvedtem még csak hasonló sérülést sem, egyszer volt szükségem kisebb operációra, de két héttel később már ismét edzettem. Úgyhogy bízom benne, ez az első és egyben utolsó hosszabb kihagyásom. Amikor először éreztem fájdalmat a derekamban, akkor bíztam benne, és mindent megtettem érte, hogy műtét nélkül gyógyuljak meg. 2020. november 29-én védtem utoljára a Mezőkövesd - DVTK mérkőzésen, már a 30. perctől egyre elviselhetetlenebb fájdalmat éreztem. Utána pihentem, kaptam injekciót, jártam fizikoterápiára, és néha úgy tűnt, sikerül is, de mindig visszatért a fájdalom. Végül beláttam, hogy még mindig az operáció a legjobb megoldás. Ajánlottak egy magánklinikát Szerbiában, ahol ráadásul egy barátomat is műtötték porckorongsérvvel, így kés alá feküdtem. Maga a műtét két órán keresztül tartott, és hat órával az operáció után már minden fájdalom nélkül sétáltam. Két hétig jártam gyógytornára, majd április elsején kezdtem el a rehabilitációt. Amikor végül csatlakoztam a csapathoz, három héten keresztül kontakt nélkül edzettem, csak lövéseket védtem, illetve a taktikai edzéseken álltam be. Teljes értékű munkát november közepétől végzek.

- Milyen érzés volt újra elkezdeni az edzéseket?
- Mintha újjászülettem volna! Végig hittem a visszatérésben, a focipályán is csak olyan dologba vágok bele, amiben hiszek, hogy sikerrel tudom befejezni. Amiben nem hiszek, azt el sem kezdem. Igazából az okozta a nehézséget, hogy szerencsére némi izomlázon kívül soha semmi fájdalmat nem éreztem, ezért mindig ott motoszkált bennem, hogy még nagyobb lépésekben kellene haladni a mielőbbi visszatérés érdekében. Az eszem viszont tudta, hogy a természetet nem lehet megerőszakolni, türelmesnek kell lenni a teljes felépülés érdekében. De nem csak nekem, hanem a velem dolgozó szakembereknek is óvatosnak kellett lenni. Danival kezdtem el a munkát, tőle vett át Tusi (Lukács Dániel fizioterapeuta és Tuska János kapusedző - a szerk.), akik már az elején nyilvánvalóvá tették, bárhogy is alakul, nekem január elsejére kell elérnem azt a szintet, hogy tökéletes állapotban kezdjem el a téli felkészülést. Ezenkívül minden edzés előtt elmondták, mi lesz a program, például ma a lövéseket gyakoroljuk, és felhívták a figyelmemet, hogy amíg nem érzek fájdalmat, addig folytatjuk, ellenkező esetben viszont azonnal kitalálnak valami mást.
Abból a szempontból nagyon jó volt ez a fajta kommunikáció, hogy hiába csatlakoztam a csapathoz november közepén, nem volt értelme sietni, hiszen leszögezték, bármilyen állapotban, bármilyen formában vagyok, lépésről lépésről haladunk, csak januárban kerülök be a meccskeretbe. Mindkettőjüknek nagyon hálás vagyok a felépülésem érdekében tett erőfeszítésekért!

Olvasd el a teljes cikket >>>

forrás, fotó: dvtk.eu