Szűcs Kornél: Gyorsan kell dönteni

A DVTK U21-es válogatott kerettag labdarúgója, Szűcs Kornél egy hónapja ünnepelte 19. születésnapját, vasárnap pedig 10. alkalommal lépett pályára az élvonalban. A saját nevelésű védő kedden szerződést hosszabbított Diósgyőrben.

A Gólörömben megjelent interjú aktualizált változatából idézünk:

A DVTK saját nevelésű játékosa vagy, de még sosem beszéltél a kezdetekről. Hogyan lettél labdarúgó?

Viszonylag későn kezdtem edzésre járni, mert kiskoromban asztmatikus betegségben szenvedtem, és amíg ki nem nőttem, addig nem engedtek versenyszerűen sportolni. Azonban a mozgás sosem állt távol tőlem, télen a családdal sokat jártunk síelni, nyáron úszni, és szinte minden számításba jöhető sportágat kipróbáltam, amivel megszereztem a kellő alapokat.

Tizenegy évesen jött el végre az az idő, amikor édesapám példáját követve én is a DVTK igazolt labdarúgója lettem. A csapattársaim egy része akkor már hat éve járt edzésre, ezért lemaradással kezdtem, de sikerült gyorsan utolérni a többieket. Eleinte a szüleim hatására a focival párhuzamosan teniszeztem is, de hozzám mindig is a labdarúgás állt közelebb, valamint barátokra találtam a csapatban, ezért a foci mellett döntöttem.

A szüleidet nem érhette meglepetésként a döntésed.

Édesapám, Szűcs Lajos is a DVTK-ban nevelkedett, és középső védőként a ‘70-es évek elején egészen a tartalékcsapatig jutott. Többek között Salamon Józsefet kellett volna kiszorítania a csapatból az NB I.-es szerepléshez... Gyerekkoromban rengeteget labdáztunk, később fociztunk otthon, amit néha a szoba berendezése bánt. Szerintem a szüleim is őszintén örültek, amikor végre elkezdhettem edzésre járni.

Tizenegy évesen kezdted a labdarúgást, és még tizenhét sem voltál, amikor egy FK Poprad elleni felkészülési mérkőzésen már az első csapatban is bemutatkoztál. Ez aztán a tempó!

Fernando Fernández vitt fel, 2018 nyarán az első csapattal kezdtem el a felkészülést, és a szlovák csapat ellen rögtön végig is játszottam a találkozót. Azóta folyamatosan az első csapattal készülök, mérkőzésen pedig az NB III.-ban, az NB II.-ben vagy az NB I.-ben lépek pályára.

Alig múltál tizennyolc, amikor tétmérkőzésen is debütáltál a Magyar Kupában.

A vége előtt 15 perccel küldött pályára Feczkó Tamás, ezért csak belekóstoltam, de egyből éreztem, mennyire más, ha tétje van egy mérkőzésnek. Akkor már szereztem némi tapasztalatot az NB III.-as ellenfelek ellen, és a Dabas is hasonló játékerőt képviselt. Örültem a bemutatkozásnak, és még inkább annak, hogy továbbjutottunk a következő körbe.

Idén májusban pedig a Mezőkövesd ellen győztes mérkőzésen játszottál először az élvonalban.

Nem tudom, mit tartogat még számomra a labdarúgás, de örökké emlékezetes marad ez a találkozó. Fantasztikus élményt jelentett 18 évesen pályára lépni az élvonalban, különösen úgy, hogy az utolsó pillanatban született döntésnek köszönhetően a közönség is bejöhetett a meccsre. A boldogságomat csak növelte, hogy győzött a csapat, védőként büszke lehettem arra is, hogy nem kaptunk gólt.

Az első felnőtt mérkőzés után egy évet vártál az első tétmérkőzésre, és még egyet az NB I.-es debütálásra, miközben fiatalabbak kaptak játéklehetőséget. Hogyan élted meg ezt az időszakot?

Belső védőként tisztában vagyok azzal, hogy a posztomon fokozottan számít a rutin. Számomra a tapasztalatszerzés a legfontosabb, és meg kellett érnem ehhez a poszthoz játéktudásban és mentálisan is. Egyáltalán nem voltam boldogtalan, hogy nem 16-17 évesen kaptam meg a lehetőséget, sőt azt mondom, még most is kifejezetten fiatalnak számítok a védelem közepén. Örülök, hogy bemutatkoztam az élvonalban, játszottam néhány mérkőzést, de még minden területen sokat kell fejlődnöm.

Kattints ide és olvasd el a teljes interjút a dvtk.eu-n >>>>>>>>

forrás: dvtk.eu