Sokan a meg nem érdemelt egzisztenciájukat féltik a magyar futballban

Sajtófigyelő - penzcentrum.hu

Valószínűleg nem lesz egy darabig annyira fiatal sportigazgató egy hazai NB I-es klubnál, mint amilyen Horváth Csenger volt Diósgyőrben. A fiatal szakember már azzal felhívta magára a figyelmet, hogy a sajtónak történő bemutatkozásakor egy szabályos prezentációban ismertette az elképzeléseit, csakhogy kiderült, hogy koncepció ide vagy oda, a sok évtizedes berögződések nyomán sok más dologra nem figyelt oda - csakhogy nem is akart. A Pénzcentrumnak adott interjújában az egykori sportvezető most mesélt pályája kezdetéről, arról, hogy kitől tanulta a legtöbbet - és arról is, hogyan és miként kéne tanulnia a magyar labdarúgásnak is, ha valóban Európa élvonalába szeretne végre tartozni.

Debrecen után több területen is dolgoztál a futballban, a legtöbben a DVTK sportigazgatójaként ismertek meg országosan - komoly visszhangot keltett, hogy valaki ilyen fiatalon kapjon ilyen szintű megbízatást a magyar labdarúgásban. Hogyan kerültél Miskolcra, és mit láttál akkor a klubban?

A DVTK egy különleges történet volt, kívülről is látszott, hogy óriási potenciál van benne. Magyarország egyik legnagyobb hagyományú klubjáról beszélünk, komoly szurkolótáborral, komoly identitással, komoly infrastruktúrával. Ugyanakkor azt is lehetett látni, hogy nagyon sok kiaknázatlan lehetőség maradt a rendszerben.

Amikor megkerestek, nem egy kész, tökéletesen működő klubhoz érkeztem. Sokkal inkább egy olyan helyzetbe, ahol mindent újra kellett gondolni, ami szükséges egy professzionális klub működtetéséhez. Ez engem mindig jobban motivált, mint egy kész rendszer működtetése. Azt láttam, hogy vannak értékek, vannak emberek, vannak hagyományok, de modernizációra is szükség van. Szakmai folyamatokban, döntéshozatalban, scoutingban, utánpótlásban, gyakorlatilag minden területen.

De nem csak azért húzták fel a szemöldöküket, mert fiatal voltál, hanem mert a szokásos panelek helyett egy konkrét előadással mutatkoztál be a sajtónak. Ilyet addig nem láttunk. Érezted azt, hogy a szinte teljesen új megközelítéssel máris sikerült valakiket felidegesítened?

A futballban mindenki eredményt akar; a szurkoló a következő meccset nézi akár már akkor is, ha az előzőt még fél órája se fújták le. A tulajdonos a következő szezont nézi. A média a következő hetet. Egy sportigazgatónak viszont három-öt évben kell gondolkodnia. Ez sok konfliktust szülhet; ha valaki rendszert épít, annak az eredménye nem feltétlenül látszik két hónap alatt. Viszont ha sikerül végigvinni, akkor sokkal stabilabb alapokat teremt.

A klubok döntő többsége nem készült fel a piaci elvű, alapú működésre, ezt ma már láthatjuk. Én ezt is előre jeleztem akkor, hogy fenntartható üzleti modell és stabil szakmai alapok nélkül nem lehetsz sikeres és fenntartható sem.

Szóval ott tartunk, hogy sok területről, sokféleképpen figyelhetted a magyar labdarúgást, pláne sokszor hasonlíthattad a külföldi szemlélethez. Szerinted mi most a magyar foci legnagyobb problémája?

Még mindig nem tudtuk teljesen levetkőzni a múlt örökségét. Nagyon sok olyan gondolkodásmód, beidegződés és működési modell él tovább, amely a modern futballban egyszerűen nem versenyképes. Miközben a világ legjobb klubjai elképesztő tempóban fejlődnek, nálunk sok helyen még mindig ugyanazok a viták zajlanak, mint tíz vagy húsz évvel ezelőtt.

Nem arról van szó, hogy nincs fejlődés. Sokkal jobb stadionok, jobb körülmények vannak, több pénz van a rendszerben. De a futball nem attól fejlődik igazán, hogy szebb lesz az épület. A tudás fejlődését sokkal nehezebb megteremteni.

A futballban ma mindenki ugyanazokat a mérkőzéseket látja, mindenki hozzáfér ugyanazokhoz az adatokhoz. A különbséget az jelenti, hogy ki mit kezd ezekkel az információkkal.

A magyar futball egyik legnagyobb kihívása szerintem az, hogy hogyan tudunk több tudást behozni a rendszerbe. Több szakembert, több gondolatot, több vitát. A legjobb futballországokban folyamatos szakmai verseny van, nálunk pedig sokszor inkább személyi viták jellemzőek. Egy futballközeg akkor fejlődik, ha új emberek, új ötletek és új szemléletek jelennek meg benne. Ha mindenki ugyanazoktól tanul, ugyanazokat a mintákat ismétli és ugyanazokat a válaszokat adja ugyanazokra a problémákra, akkor nagyon nehéz előrelépni. A futball ma már globális iparág. Ha valaki bezárkózik, egyszerűen lemarad.

ELOLVASOM A TELJES CIKKET >>>