Banner

"Lejátszottam volna itt az egész pályafutásomat" - Simon Attila interjú

Szerző: objektív | 2020-11-28 13:37:00


Szia Attila! Köszönjük, hogy rendelkezésünkre állsz. A mez 60000 forintért kelt el. Ezúton is köszönjük a gesztust. Elmondod, hogyan valósult meg ez a felajánlás?

Van egy DVTK szurkoló, Szabó Ádám, akivel már régóta tartom a kapcsolatot. Korábban ajándékoztam neki egy mezt és múltkor megkeresett, hogy tudnék-e segíteni ebben a helyzetben egy újabb mez felajánlásával. Én természetesen igent mondtam, mert bármilyen ilyen célú megkeresésnek szívesen teszek eleget, segítek, ha tudok. Még ha nem is pénzt adtam, de örülök, hogy 60 ezer Ft összejött és ez a kis szelet is hozzájárulhat egy gyermek gyógyulásához. Én Ádámnak is köszönöm, mert példaértékű, hogy segíteni akart és megkeresett engem.

Picit tegyünk helyre pár dolgot az itt eltöltött időszakodról. Most konkrétan a gólok számára gondolok. Ugye, te kétszer is házi gólkirály voltál Diósgyőrben, de vannak adatok melyek az egyik szezonra csak 8 gólt adnak a neved mellé. Az egyik évad teljesen kiemelkedő volt, ott 14-szer sikerült a kapuba találnod. Mi volt a másik évben, 8 vagy 9 gól?

Egy gólt a Wikipédia rosszul értelmez. Volt egy olyan gól az MTK vagy a Paks ellen, amit én kaptam, de a Wikipédia nem mutatja meg. Lényegében annyi volt, hogy elrúgtam és a gólvonal előtt beleért a védő és emiatt volt ez a kavarodás. Összességében 9 gól volt.

Megvan fejben, hogy hol végeztünk ezekben az években, amikor te játszottál?

Hát, sajnos nem a bajnokságért mentünk. Az tény, hogy egy elég szerény költségvetéssel dolgoztunk és sok csúszás volt, nem volt fizetés. Ezek inkább ilyen belső dolgok voltak. Viszont ennek ellenére mindig egy nagyon összetartó brigád volt Diósgyőrben és pont ez volt a csapat ereje, hogy annyira tudtunk egymásért küzdeni és annyira összekovácsolt minket ez a szituáció. Azt tudom, hogy az első évben nagyon jól fordultunk Csank Jánossal, de aztán a végén visszacsúsztunk a 10.-12. helyre. A második év végén is ugyanilyen volt a helyzet, de az még a 16 csapatos bajnokság volt. A középmezőny alján voltunk, egyszer-kétszer melegebb volt a szitu, de hál’ Istennek a végére mindig összerázódtunk.

Pár üveg bor mellett valószínűleg egy éjszakát is át tudnánk beszélgetni erről a két évről, de zanzásítva hogyan foglalnád össze az itt töltött idődet?

Számomra azért is szívet melengető a diósgyőri időszakom, mert ott lettem NB1-es játékos, ott mutatkoztam be az élvonalban. Első meccsemen az újpest ellen pont 1-0-ra győztünk. Úgyhogy nagyon sok szép emléket éltem meg. Óriási futballközeg, és ha azt mondom, hogy a mai napig Abaújszántón, decemberben, általában Kövesfalvi István vezetésével össze szoktunk jönni, akkor azzal mindent el is mondtam. Azóta is tart ez, és ez a mag minden évben összejár, bár most a vírus lehet, hogy keresztbe tesz ennek az évnek. Szóval nagyon jó közösség volt, nagyon jól össze tudtunk fogni a bajban és tudtunk egymásért küzdeni.


Az egyik abaújszántói találkozás a sok közül

Ki tudsz emelni abból az időszakból komolyabb barátságokat, ha lehet ilyet mondani?

Sipeki István előtt nagy tisztelettel vagyok, mert az ő pályafutása megsüvegelendő. Ha ő a mai időkben focizna… Akkor több mint 300 nb1-es meccs volt a lábában. Szóval, egy nagyon jó játékos volt, vele nagyon jó a kapcsolatom. De a Kaviccsal is nagyon sokat szoktam beszélni, szegény Halgas Tibivel is jóban voltam, nagyon szomorú az a tragédia, ami vele történt. Farkas Viktorral is jó volt a kapcsolatom, Vitelki Zoli csapatkapitány volt, egy diósgyőri legenda, vele is nagyon jó a kapcsolatom, akárhányszor találkozunk ellenfélként - ő most megfordult egy pár helyen edzőként is. Sok embert ki tudnék emelni, tényleg nagyon jó brigád volt.

14 gólt lőttél az egyik szezonban, annyit azóta sem lőtt játékos a Diósgyőr színeiben. A DVTK történetében ez a 14 gól az örökranglista 14. pozícióját éri, ami a gólok számát illeti egy szezonban az élvonalban. Hogy sikerült ez? Mi volt a titok? Hiszen nem hasítottunk a bajnokságban.

Engem az a miliő, amikor bemutatkoztam az NB1-ben, teljesen magával ragadott. Én egész életemben arról álmodoztam, hogy nb1-es játékos leszek, és amikor ez realizálódott, egy olyan szintű eufória, egy olyan szintű dolog vitt magával, hogy Úristen…! Nem beszélve arról, hogy minden héten 4-6-8 ezer ember előtt játszottunk, akiken látszott, hogy megőrülnek a csapatért.
Nyilván kaptunk hideget is, de ez hozzátartozik… Érzelmeket vált ki, adott esetben negatívat. Ettől függetlenül engem annyira magával ragadott ez az egész, és én felültem erre a hullámra. Nyilván megvolt a bizalom is, 95 százalékban kezdőként játszottam, az is segített. Nem beszélve arról, hogy volt mögöttem egy Sipeki, Vitelki, Foxi triumvirátus, akiktől annyiból gólpasszt kaptam, ha a Magyar kupát, a Ligakupát vagy a bajnokságot nézem, hogy ott öröm volt indulni előrefelé.


Az újpesti győzelem és a szurkolás

Pont ahhoz az Újpesthez igazoltál, akiket kifejezetten nem kedvelnek a DVTK szurkolói… De tegyük ezt félre, nyilván egy játékos ezt más szemmel nézi. Mi volt az oka annak, hogy nem hosszabbítottál szerződést? A klub bizonytalan anyagi helyzete?

Igen, sajnos meg is válaszoltad. Én nagyon jól éreztem magam és elköteleződtem volna Diósgyőrhöz hosszú időre is. Tényleg azt mondom, hogy lejátszottam volna ott egy egész pályafutást. Viszont ott voltak a körülmények. Ezt úgy kell elképzelni, hogy odaigazoltam júliusban és decemberig nem kaptunk fizetést. Tehát akkor gondolhatod, hogy milyen körülmények fogadtak… Ennek ellenére mégis jól éreztem magam nagyon.

Volt egy második jó évem, és az Újpest csapata komoly célokért küzdő csapat volt. Mellette még a Debrecentől és a Zalaegerszegtől kaptam ajánlatot, de akkor sajnos édesapám beteg lett és az is szerepet játszott abban, hogy Budapestre költözzek, hogy közel legyek hozzá és segítsen az ápolásban. Természetesen ezek összessége adta a döntést, és nyilván szerettem volna én is komolyabb célokért küzdeni. Szó volt arról, hogy maradok, de az akkori tulajdonos, a Szeviép… Hát, hogy is mondjam neked… Szóval, nem jutottunk dűlőre. Azt tudom mondani, és ez most nem hízelgés, én tényleg nagyon szívesen maradtam volna ott és lejátszok akár egy évtizedet is. Nem így alakult, de nagyjából ennyi az egésznek a válasza.

Voltak negatív kritikák is, nem tudom, mennyire jutottak el feléd?

Persze, eljutottak hozzám is. Alapesetben egy megosztó személyiség vagyok és tudom nagyon jól, hogy a 14 rúgott gól mellé rúghattam volna még 14-et. Sokan a szememre vetették, hogy sokkal több gólos lehetnék, ha jobban használom ki a helyzeteket. Ebben volt némi igazság. Viszont azt gondolom, hogy ezért nekem nem kellett szégyenkezni. Ha azt mondaná valaki most, hogy lesz egy csatár Diósgyőrben, aki 14 gólos lesz, de ki fog mellette hagyni helyzeteket, akkor azt elég sokan aláírnák, azt hiszem. Ez beletartozik… Ha minden helyzetet belövöm, akkor valószínűleg magasabb szinten játszottam volna. Ma már nem akarok mindenkinek megfelelni, illetve nem is lehet. Ha valaki ismeretlenül formál rólam véleményt, az mire tudja azt alapozni? Sok mindent kaptam már az életem során, de én tudom, hogy élem az életem, milyen vagyok a mindennapokban vagy a pályán. Ha egyszer is azt kiabálta volna rám valaki – és az igaz lett volna – hogy nem teszek meg mindent a csapatért, vagy nem hajtok, akkor a kritika jogos lett volna. Az, hogy kimarad egy helyzet vagy nem úgy sikerül egy csel, egy beadás, az benne van a futballban, azzal nem tudok mit kezdeni.

Milyen az, amikor a volt csapatod ellen kell játszani?

Én nagyon szerettem, mikor egy volt csapatomhoz egy adott városba visszamentem. Már a buszon néztem a megszokott útvonalakat, ahol jártam, vagy láttam a közérteket, parkokat, a stadiont… Én ezt mindig is nagyon jó érzéssel vettem… Előtörnek ilyenkor az emberből az emlékek. Nem voltam olyan sokszor, az új stadionban nem is játszottam, az NB3-as csapat ellen játszottunk a Szolnokkal, de ez a hátsó pályán volt. Ámultam és bámultam, hogy mivé lett ott az az egész. Akkoriban egész más körülmények között játszottunk. Jó érzésekkel járok vissza, életem meghatározó két évét itt töltöttem.

Amikor 10 éve egy milliárdos megvette a klubot, mire gondoltál? Mi sülhet ki ebből? Foglalkoztál egyáltalán ezzel?

Amikor Leisztinger úr beszállt, és egy olyan költségvetést raktak össze, ami közel azonos lehetett volna az élcsapatokkal, akkor én úgy gondoltam, hogy a Diósgyőr egyszer a bajnoki címért fog menni, vagy legalább az első három hely megszerzéséért. Ahogy láttam, szépen fejlődik az infrastruktúra, az utánpótlás is szintén elég jó kezd lenni, ott azért volt a régióban elmaradás. Sajnálom, hogy egyelőre nem sikerült ezeket az eredményeket elérni.

Részben válaszoltál is. Azzal szerettem volna folytatni, hogy most mit gondolsz?

Nem látok bele, de valami nem klappol. Amikor három egymást követő bajnokságban is az utolsó meccsen dől el, hogy bentmarad-e a csapat, akkor valami nem jó. Azt is látom, hogy vannak időszakos fellendülések, de aztán ez elillan. Feczkó Tamásnál is volt egy nagyon jó periódus, aztán a szezon vége mégis vereségekkel zárult. Az látszik, hogy a Diósgyőr valamiért nem tud odaérni arra a szintre, amire az egész város, a szurkolók és az infrastruktúra predesztizálná. Egy átütő siker kellene, hogy valamilyen színű érmet a nyakukba akasszanak. A diósgyőri közönség megőrülne és olyan fieszta lenne ott két napig, hogy meg se állna a buli. De őszintén szurkolok nekik, mert számomra mindig előkelő helyen van a szívemben Miskolc meg Diósgyőr, de egész Borsod megyét mondhatnám. Bárhová mentünk, olyan szeretet fogadott minket, olyan megbecsülés, hogy Úristen…! Ott, Borsodban, mindenki a Diósgyőrnek szurkolt!

Mit gondolnak a kívülállók, vagy az ellenfél játékosai a Diósgyőrről? Te ugye több csapatban játszottál, biztosan esett rólunk szó.

Játékosberkeken belül egyértelműen az ugrik be mindenkinek, hogy óriási futballközeg és fanatikus szurkolóik vannak. Bár azt gondolom, az utóbbi időkben kevésbé látványos ez az egyediség. A mi időnkben volt a napos oldal, ami tele volt állandóan, a tribün, ahol főként az idősebbek foglaltak helyet, volt a Csáki-szektor, kanyarban a kemény mag… De gyakorlatilag az egész napos oldal kemény mag volt. Akkor nagyon intenzív szurkolás volt. Persze, ebben volt olyan is, hogy elküldtek minket úgy az anyánkba, hogy csak lestünk egy-egy meccs után. Viszont azt éreztem, hogy nagyon sok szenvedély van a szurkolókban, de tény, hogy nem voltam még Diósgyőrben mérkőzésen azóta. A mai napig híres a Diósgyőr arról, hogy fanatikusok a szurkolók és én magam tapasztaltam, hogy mennyire nagy élmény volt ott, hogy megállítottak az utcán, illetve a villamos sofőr állandóan csilingelte a Diósgyőr indulót a Tiszai pályaudvaron. Egyedülálló dolog volt és ott élmény volt futballozni. Nyilván akkor nagyobb élmény volt, amikor jöttek a sikerek, akkor több pozitív dolgot kaptunk, de játékosként mindenkinek elsőre az ugrik be, hogy szenzációs szurkolótáborral rendelkezik. És járnak meccsre! Nem csak az van, hogy szeretik, hanem járnak is. Az átlag nézőszám Diósgyőrben mindig a vezető pozícióban volt.


Ha már az ellenfelek, akkor a nyíregyi túrák...

Mi a véleményed az NB1-ben a kis csapatok megjelenéséről? Például itt gondolok a Kisvárdára, Budafokra, a Mezőkövesdre a Felcsútra. Illetve mit szólsz ahhoz, hogy a nagymúltú csapatok most körön kívül vannak?

A bajnokság előtt hangzatos nyilatkozatok voltak, hogy az NB2-be ilyen nagymúltú csapatok jöttek össze és ott a nagy fellegvárak majd összecsapnak. Ez most egy újabb tendencia, hogy a kisebb tradíciójú, ám anyagilag stabil klubok feljöttek. Az NB1-ben viszont olyan is van, ahol szisztematikus munkával építettek fel egy csapatot. Természetesen mindezt megfelelő anyagi háttérrel. De ha van egy konzekvens munka valahol, akkor azt tud működni, hogyha helyén van benne minden egyes fogaskerék és mindenki azt csinálja, ami a dolga

Én azért azt érzem, hogy zárkóznak fel ezek az élcsapatok. A Vasas is ott van, a Pécs is a harmadik helyen áll, ha jól tudom, a Debrecen vezet és a Győr most magára talált, illetve a Nyíregyháza is. Tehát az NB2-ben érződik, hogy próbálnak, próbálkoznak ezek a nagy csapatok, de az is látszik, hogy nagyon kínkeservesen tudnak egy bajnokságot megnyerni. Nézzük meg a Vasast, előzetesen mennyire favoritnak volt kikiáltva, aztán most próbálják összeszedegetni magukat. Nem egyszerű… Bízom benne, hogy ezek a csapatok előbb utóbb odakerülnek a méltó helyükre.

Mit gondolsz a válogatottról, mit gondolsz a Nemzetek Ligájáról, az Európa-bajnoki szereplésről?

Ez egy borzasztó trágya év volt a világnak meg az emberek 90%-ának. Rengeteg hír jött ki naponta, akár Maradona halála, rengeteg ember, híresség is beteg lett vagy meghalt… Oké, hogy öregszünk, de ez extra év volt minden szempontból negatív értelemben. Amennyire rossz volt ebben az értelemben, a magyar futballnak egy felemelkedés volt. Ha három szignifikáns dolgot kiemelünk, ott volt a válogatott Eb-re való kijutása, ott volt az első hely a Nemzetek Ligájában és a Ferencváros BL szereplése. Ez a három dolog olyan kézzelfogható eredmény, amibe még elvakult futball-ellenesek sem tudnak belekötni. Ez már váratott magára. Egy 10 éves folyamatnak a beérése, és ezt az eredményt nem lehet elvenni. Van arca a csapatnak, van egy nagyon jó szövetségi kapitány. Kispesten is a bajnoki cím megnyerésével egy eléggé komoly eredményt ért el. Nem mondom, hogy nem várt volt, de azért bravúr kategória közeli volt. Ezek miatt azt mondom, hogy ez a magyar futballnak egy nagyon szép éve volt.

És ez az út tovább folytatódhat?

Abszolút, mert rengeteg fiatal ambiciózus játékos van a csapatban, akik jól is játszanak. Jó a kémiája a válogatottnak. Van vezér, vannak, akik idézőjelben zongoracipelők, de mégis írástudó játékosok. Jó az összetétel, kapusposzton is rendben vagyunk, és a védelem is stabil. Azt gondolom, talán az EB-n is szerezhetünk egy nagyon kellemes meglepetést. Jó nincs annyira vékony csoportunk, de… (nevet – a szerk.)

Attila, beszéljünk egy picit rólad. 37 éves vagy, nem is tudom meddig szokták aktívan nyomni a focisták, a 37 azért már elég, elég…

Karcos. Vagy rohadt öreg. (nevet – a szerk) De 31 évesen lettem gólkirály az NB1-ben.

Ja, igen, mert a Paksnál 18 gólt lőttél.

Nikolicscsal egyetemben lettünk gólkirályok.

Paks hányadikként zárt akkor?

10 vagy 11.

Tehát egy olyan csapatnál lettél gólkirály, akik nem kifejezetten a bajnokságért mentek, csapatszinten nem voltak kiemelkedők a mezőnyben. Hány gól lehetett volna benned egy jobb csapatban?

Én is megfigyeltem ezt a tendenciát, hogy azoknál a csapatoknál, akik nem feltétlenül a bajnokságért harcoltak, ott valahogy jól ment, amikor megkaptam a feltétel nélküli bizalmat, akkor tudtam vele élni és lövöldöztem a gólokat. Akár Gyirmóton is, ott NB2-es bajnoki címet nyertünk. Ott azért más volt, uralnunk kellett a mezőnyt. Nem tudom, ez miért volt, meg így már utólag ez szerintem ilyen utópisztikus dolog, hogy mi lett volna, ha… Valószínűleg ezt már nem tudjuk meg, de tényleg én minden percért hálás vagyok, amit eddig az élet adott nekem a futballban. Jövőre lesz 30 éve, hogy focizok. Nem tudom, mennyi van még hátra, de tényleg próbálom élvezni az utolsó percig, meg hála Istennek azt mondom, most is azért még Taksonyban vezetem az Nb3-as góllövőlistát, szóval örülök neki, hogy hasznos tudok még lenni. Nyilván, ha már az lesz, hogy nem megy úgy a góllövés, akkor biztos el fogok gondolkodni, hogy leteszem.

Amíg tudsz lőni egy szezonban tizen-, huszon’ gólokat, addig azt mondod, van értelme csinálni. Első körben azt mondom, ha a testem engedné és 40 éves korig tudnék játszani legalább így NB3-ban, akkor azt mondanám, hogy az a vége. De nem lehet ezt ilyen konkrétan kijelenteni. Lehet, hogy holnap kettétörnek, de lehet, hogy még 42 évesen is nyomni fogom.

Hogyan tovább? A focipálya közelében maradsz akkor is, ha befejezed? Edzősködés?

A C és a B megvan, de nem vagyok benne biztos, hogy nekem az edzősködésben van a jövőm. Mindenképpen szeretnék a futballban maradni. Mint mondtam, 30 éve ebben élek, mióta az eszemet tudom. Az MTK utánpótlásban kezdtem 91-ben, ott letoltam 12 évet és utána jött a felnőtt csapat, összevetve ez a 30. Szeretnék benne maradni a fociban, tettem is ez irányban lépéseket, lehet, hogy itt ahol vagyok, lesz majd hosszabb távú dolog, de még ez se fekete vagy fehér, hogy most pontosan mi lesz ebből. De vannak terveim, illetve ambícióim. Most még a focira koncentrálok, de próbálom építeni mellette az utána következő életemet.

Még egy kérdés… Üzensz valamit a Diósgyőr szurkolóknak?

Köszönöm mindenkinek, aki részese volt ennek a két évnek. Ha szeretett, ha gyűlölt, de ott volt a pályán vagy ott volt a lelátón, akkor tényleg már hozzátett a csapat sikeréhez. Bízom benne, hogy lesz még egy olyan jó csapat, aki méltó lesz a várakozásokhoz. Én, személy szerint köszönöm mindenkinek, és soha nem fogom elfelejteni Diósgyőrt. Mindig nagyon közel fog állni az egész régió a szívemhez.



Mutasd a teljes cikket
És ezt olvastad már?
Banner
Hozzászólások

 < 12

4. dfcwolf
2020-11-28 17:46:56 Fekete öves, Őstag
Nagyon kedveltem a játékát. Nekem már akkor is soknak tűnt a gól amit rúgott. Azóta meg...
2020-11-28 17:43:26 Piros öves, Tag
Köszönjük Attila!!!

Nekem csak egy gondolat jutott az eszembe ezeket a régi felvételeket nézve: Tényleg mi voltunk a legnagyobbak!!! De csak voltunk és ez fáj! Nagyon Fáj!

Kapja be mindenki,aki közrejátszott abban, hogy lezüllesztik az ország legszenvedélyesebb táborát!!!

Csak a Diósgyőr!
2. objektiv |Válasz erre: 1. vebgy
2020-11-28 16:56:13 Fekete öves, Őstag
Illetve a mai fizukhoz kepest gombokert jatszottak, tobbszor is 3-4-5 havi csuszasokkal. Ma mar ha rosszat szol az edzo, megbuktatjak a primadonnak a 8-10 millios fizuval. Regen meg menni kellett penz nelkul is, mert akkor meg volt tekintelye a szurkolonak, es picit masok voltak az elvek is.
1. vebgy*
2020-11-28 16:37:21 Fekete öves, Veterán
Hát igen...valami nagyon NEM klappol most...ha azokban az időkben pénzgondokkal is odatették magukat a játékosaink...

 < 12

Banner
Mégsem


Üzenet küldése...