Nyolc éve búcsúztattuk el a Kapitányt

Így történtek az előkészületek.

2013. június 2-án, a DVTK-Pápa bajnoki meccsen búcsúzott el a diósgyőri szurkolótábor Kapitányától, José Luquetól. A mérkőzés egyben a másik két spanyol kedvenc, Fernando Fernandez és Paco Gallardo utolsó diósgyőri fellépése is volt.

A Fórumfoci Team csapata úgy gondolta, hogy Jose nemcsak a pályán mutatott teljesítményével, hanem a klub és a szurkolók felé tanusított hozzáállásával is rászolgált arra, hogy egy igazán emlékezetes búcsúmeccsen köszönhessen el Miskolctól, a szurkolóktól. Sem előtte, sem azóta nem volt ilyen légiósunk, aki a nyomába érhetne.

A "Volt egyszer egy búcsúmeccs" című cikket már töbsször megosztottuk az amigeleken.hu-n, most az előkészületekbe szeretnénk titeket beavatni.

A terv az volt, hogy a meccs 77. percében a napos oldalon az ülésekre elhelyezett kartonpapírok felemelésével a LUQUE felirat rajzolódjon ki. Így nézett ki az előzetes terv:

És ilyen lett a megvalósítás:

A meccs előtti napon egy jókedvű, kb. 20 fős társaság jött össze a Gomba melletti parkolóban.

A lepedőkről Atyesz gondoskodott, az összevarrásukban pedig Zoli édesanyja volt a segítségünkre. A munka művészi részében Dudik Attila vitte a prímet, utána kapcsolódtunk be mi többiek a festésbe.

Így készült a két mez, a 7-es a Pacoé, a 20-as pedig Fernandoé, valamint a bika is.

Így nézett ki a virtuális bikaviadal a Napos oldalon:

Jókedvből egész nap nem volt hiány

Így készült Gallardo meze:

Így pompázott a Naposon a Paco 7-es meze:

Közben pedig készült a 20-as mez is:

Mivel viharfellegek kezdtek gyülekezni fölöttünk, inkább becuccoltunk a betonlelátók alá és ott fejeztük be a munkát.

Fernando 20-as meze is megtette útját:

Paconak köszönhetően megtudtuk, hogy melyek Jose és Fernando kedvenc zenéi és ezek hangzottak fel a bemelegítés alatt a meccs előtt.

A klubvezetéstől annyi segítséget kaptunk, hogy a rendelkezésünkre bocsátottak 20 db közreműködői jegyet, amelynek segítségével már a kapunyitás előtt órákkal bemehettünk a stadionba, hogy elhelyezzük a kartonpapírokat és a gondosan összetekert mezeket, feliratokat és a virtuális bikaviadal kellékeit.

Csodás nap volt, felejthetetlen emlék valamennyiünk számára! Egy remek labdarúgót és remek embert ismerhettünk meg a személyében, aki reményeink szerint élete végéig szívébe zárta Miskolcot, a diósgyőri szurkolókat.

Kattints ide és olvasd el a "Volt egyszer egy búcsúmeccs" írást >>>>>>>>