Nekem céljaim vannak Diósgyőrben

Egy igazi diósgyőri futballista szív címmel készített interjút Bacsa Patrikkal a miskolciszemelvenyek.blog.hu.

Bacsa Patrik a DVTK saját nevelésű labdarúgója. Igazi lokálpatriótaként rajong klubjáért, városáért. Az utóbbi egy év nem úgy sikerült, ahogy szerette volna, de ismét visszakerült, visszaverekedte magát a csapatba. Minden támogatást megérdemel, Miskolc egyik komoly értéke lehet az elkövetkezendő években (is).

Az interjúból idézünk részleteket:

Mit jelent neked a DVTK mezben pályára lépni?

Miskolcon nőttem fel, ebben a közegben. Akkor is, amikor kijártam a mérkőzésekre, amikor hallottam, hogy hogy szurkolnak a szurkolók, akkor is mindig az volt az álmom, hogy itt játsszak Diósgyőrben. Mindig elmondtam és mindig tartom magam hozzá, hogy én Magyarországon nem fociznék szívem szerint máshol.

Volt megkeresés egyébként?

Volt nagyon sok, igen. Az utóbbi egy évem azért lett olyan amilyen, mert voltak megkeresések és nemet mondtam mindegyikre. Ebből én jöttem ki rosszabbul. Mint mondtam, Magyarországon csak a DVTK-ban szeretnék játszani, de nyilván szeretném magam kipróbálni külföldön is. Ez is egy álmom.

Hogy élted meg ezt a kölcsönadást?

Igazából nagyon nehezen. Akik láttak Kisvárdán, tudják, látták rajtam. De próbáltam ott is mindent megtenni a csapatért és próbáltam a DVTK-t kizárni a gondolataimból. Nem az volt nehéz, hogy ott kell lennem, mert egy jó közösségbe, jó csapatba kerültem, amely nagy célokért küzdött, hanem az, hogy tudtam, nekem a céljaim itt vannak Diósgyőrben.

Most azonban visszakerültél és Bódog Tamás is számít rád. Mit vársz ettől a szezontól?

Szeretnék minél hamarabb stabil kezdőjátékos lenni, és azt gondolom jó irányba haladok, mert amikor visszakerültem Diósgyőrbe, először nem kaptam lehetőséget, jó pár meccsen a keretben sem voltam. Az NB3-as csapattal készültem, nem is számítottak rám, de úgy mentem ki minden nap az NB3-ban is az edzésre és a meccsekre, hogy mindent beleadtam. Mondták, hogy nekem vannak a legjobb eredményeim, példaértékű volt a hozzáállásom, mindent megtettem. Szerintem már senki nem számított arra, hogy ebben a félévben fogok játszani akár egy mérkőzésen is. Nem is sokan voltak már mellettem ebben az időszakban, szinte egyedül a barátnőm, aki minden nap megtett értem mindent. Biztatott, hogy csináljam tovább és meg lesz az eredménye. Nélküle biztos nem tudtam volna túlélni ezt a pár hónapot. És szerencsére a munka meghozta az eredményét. Tamás is biztosan értékeli, hogy már nem számított rám és én mégis megtettem mindent, szó nélkül. Véleményem szerint ezért is kerültem be a csapatba és bizonyítani akarom, hogy az egy év, amit az élet elvett, az nem miattam volt. Azt is szeretném bebizonyítani mindenkinek, hogy olyan játékos vagyok, akit megismertek és mindent megteszek mindig a Diósgyőrért.

Nagyon gyors vagy. A leggyorsabb vagy a csapatban?

Szerintem igen, mert rajtunk van ez a GPS alapú mérő és ez eltárolta, hogy egyszer 34,5 kmh-val futottam az egyik mérkőzésen. Azt mondták, hogy amióta megvan ez a rendszer Diósgyőrben, ez volt a leggyorsabb adat. Ez nyilván annak is köszönhető, hogy évekig atletizáltam. Volt három fociedzésem, - hétfő, szerda, péntek - szombaton egy meccs, közben a többi napon pedig atletizáltam mellette, 8-9 éves korom óta ez volt a heti programom.

Elolvasom a teljes interjut a szemelvenyekmiskolc.blog.hu-n >>>>>

forrás: szemelvenyekmiskolc.blog.hu

fotó: Max