Minden könnycsepp mögött ott van a hála - Milica Jovanovic elköszönt

Búcsúzom Miskolctól, az otthonomtól, és búcsúzom a nemzeti csapattól is.

Négy emlékezetes és sikeres szezon, valamint 137 diósgyőri színekben játszott mérkőzés után távozik a DVTK HUNTHERM csapatától Milica Jovanović, a montenegrói válogatott kiválósága.

Milica 2021 nyarán csatlakozott a DVTK HUNTHERM női kosárlabdacsapatához. Az elmúlt négy szezonban meghatározó szerepet töltött be az együttesben. Játéka és személyisége egyaránt komoly hatással volt a DVTK fejlődésére és sikereire.

A Diósgyőrnél töltött időszaka alatt Milica a csapat egyik legmegbízhatóbb játékosa volt, aki nemcsak pontjaival és lepattanóival, hanem tapasztalatával, higgadtságával és játékintelligenciájával is segítette a társakat.

Milica nemcsak játékosként, hanem mentorként is sokat adott a csapatnak. A pályán, és azon kívül is igazi példakép, tapasztalata, profi mentalitása, a sporthoz és a klubhoz való hozzáállása kimagasló szintet képviselt. Mentorként is rengeteget adott a csapatnak: fiatal társait támogatta, segítette a beilleszkedésben.

Milica összesen 137 mérkőzésen lépett pályára diósgyőri színekben, ez idő alatt számos emlékezetes pillanattal és sikerrel ajándékozta meg a csapatot és a szurkolókat. Megbízható volt támadásban és védekezésben, gyakran hozott jó döntéseket kulcsszituációkban. Kiemelkedett középtávoli dobásaival, biztos keze és nyugodt, taktikus játéka sokszor bírt döntő befolyással a játékra és az eredményre.

Nehéz összegezni mindazt, amit Mima tett a Diósgyőrért, de a klub mindig hálás lesz neki mindazért, amivel hozzájárult a csapat legnagyobb sikereihez.

Nehéz szavakba önteni, mit jelent számomra ez a búcsú. Négy év – vagy inkább négy szezon – után elbúcsúzom a DVTK-tól és Miskolctól. Ez volt a leghosszabb idő, amit egy csapatnál töltöttem pályafutásom során, és ez nem véletlen. Azért maradtam ilyen sokáig, mert ami itt van, az tényleg különleges.

A klub minden egyes tagja hozzájárult ahhoz, hogy ez a hely ne csak egy csapat legyen, hanem egy család. Ti adtátok vissza a hitemet abban, hogy a sport lehet emberséges, szerethető és közösségépítő is, valamint, hogy a kosárlabda lehet egyszerre sikeres és örömteli, emberi és igaz. Ez nagyon ritka, de ti megmutattátok nekem, hogy lehetséges.

Amikor idejöttem, 31 éves voltam, és rengeteget fejlődtem – nemcsak játékosként, hanem emberként is. Peti és Márti rengeteget segítettek nekem: támogattak a fejlődésben, és kihozták belőlem a legtöbbet. Eltakarták a hibáimat, és hangsúlyt adtak annak, amiben igazán jó vagyok. Nagyon magasra tették a mércét, és ettől én is jobb emberré és játékossá váltam.

Most teljes szívvel a nemzeti csapatra koncentrálok, hiszen ez lesz az utolsó alkalom, hogy címeres mezben pályára lépek. Ez egy újabb fontos fejezet lezárása az életemben – hiszen számomra a válogatott mindig olyan volt, mint hazatérni a családhoz.

Nagyon érzelmes időszak ez számomra: búcsúzom Miskolctól, az otthonomtól, és búcsúzom a nemzeti csapattól is, amelyet húsz éve képviselek. De minden könnycsepp mögött ott van a hála – hogy ennyi mindent kaptam, hogy ilyen közegben zárhatom le a pályafutásom utolsó éveit.

forrás: dvtk.eu

fotó: jaboers