Lelik Réka: A változást felfoghatjuk pozitívumként is

Sajtófigyelő - nemzetisport.hu

A 2024-ben itthon az év legjobb női kosárlabdázójának és a ruandai világbajnoki előselejtező MVP-jének megválasztott Lelik Réka hullámvasutazáshoz hasonlítja az előző esztendőt, s büszke rá, hogy a DVTK történelmi, első bajnoki címét együtt élhette át a klubbal és a szurkolókkal.

A nemzetisport.hu-n megjelent interjúból idézünk.

Hogyan jellemezné a 2024-es esztendőt?

Tanulságos és fárasztó év volt, örülök, hogy sok mindent megtapasztalhattam a DVTK-val és a válogatottal. Az elsődleges célom a játékom stabilitásának megteremtése volt, ami nagyjából szeptemberig sikerült is. Ekkor hullámvölgybe kerültem, ilyesmi megesik minden játékossal, de bevallom, nehéz volt elfogadni, hogy vannak ilyen periódusok is. Főleg nekem, mert maximalista vagyok, minden negatív fejleményt kudarcként élek meg, nehezen dolgozok fel. 2024 januárjában egyfajta mélypontra kerültünk DVTK-val, de túljutottunk rajta, s februárban már a final fourért küzdöttünk az Euroligában. Végül nem sikerült, de nem is tekinteném kudarcnak, mert úgy vélem, túl nagy falat lett volna nekünk, nem voltunk azon a szinten, ami a négyes döntőben szükséges. Ettől még jó lett volna…

Aztán következett a Magyar Kupa…

Hatalmas csalódással ért véget a finálé, amit részben azért vesztettünk el, mert a házigazda Győr elleni elődöntő sokat kivett belőlünk. Azóta revansot vettünk a Sopronon idén a negyeddöntőben.

Mindenért kárpótolta a csapatot a májusban megszerzett, klubtörténelmi bajnoki cím?

Nagy boldogságot jelentett, alaposan megünnepeltük, megadtuk a módját, hiszen a klub első bajnoki aranyérmét szereztük meg. Örülök, hogy részese lehettem a csodának, mert elképesztő, mennyire együtt volt minden: a csapat, a klub, az alkalmazottak, a szurkolók. Csodás érzés, ha ilyen közösséghez tartozik az ember, főleg, mert ez olyan város, ahol megbecsülik a sikert, szeretik, amit csinálunk. Örülök, hogy átélhettem ezt a DVTK-val. Szeptembertől hullámvölgybe kerültünk, nekem is akadtak kisebb problémáim, pedig nem vagyok sérülékeny. De megsérült Aho Nina is, aki a játékunk szervezője, s a védekezésünk alappillére, a kiesése erősen visszavetette a csapatot. Szóval az év java része sikeres volt, semmiképpen sem mondanám rossz esztendőnek, leginkább hullámvasutazáshoz hasonlítanám.

Első külföldi éved után a DVTK-hoz jött haza, amelyben szinte azonnal kulcsember lett. Ez a belgiumi év eredménye is volt?

Nem volt tervben, inkább maradni akartam külföldön, de szimpatikus volt, amit a DVTK-nál láttam. Kányási Veronikával Cegléden már csapattársak voltunk, jobban ismertem a többieknél, s tudtam, ahol ő van, ott jó a kohézió – Diósgyőrben csapatkapitányként ez neki egyfajta küldetése. Nem csalódtam, sőt, rendkívül befogadó a közösség. Nehezebb beilleszkedésre számítottam, a rendszerkosárlabda miatt és azért is, mert Völgyi Peti nem ígért fix játékpercet.

Elképesztő körülmények közepette, 19 pontos előnyt leadva estek ki januárban az Európa-kupa nyolcaddöntőjében a spanyol Ferrol ellen, amikor az idegenbeli ötpontos vereséget követően Diósgyőrben döntetlent játszottak vele. Hogyan élték meg a kiesést?

A párharc az utolsó hét percben dőlt el, de már az első meccset is meg kellett volna nyernünk… Kellemetlen stílusban kosárlabdázó együttes a Ferrol, amely megérdemelten jutott tovább. Nekünk óriási csalódás a búcsú, ennél többre voltunk hivatva. Amilyen szép volt az előző évadunk, olyan csúnyán alakul a mostani, de ebből is tanulnunk kell, nem roskadhatunk össze. Az idény hátralévő része megmutatja, mennyire alkotunk egységes csapatot, hiszen már az Euroliga-búcsúnk is fájdalmas volt, a kiesés az Európa-kupából még inkább. A bajnoki címünket meg akarjuk védeni és a Magyar Kupát is megnyerni – a nemzetközi szereplés hiányában már nem lehet kifogás, és több időnk is marad készülni.

Tovább a nemzetisport.hu-ra a teljes interjúra >>>>>>>>>>

forrás: nemzetisport.hu

fotó: jaboers