Kutya legyek, ha értem - 2. évad 5. rész - Ki a bohóc? Én meg Te!

Vaúúúúúúú!

A Loki elleni gólnélküli döntetlennel zárult bajnoki utáni sajtótájékoztatót hallgatva az jutott az eszembe, hogy vajon én látom rosszul a pályán történteket, vagy a két csapat edzője él egyfajta párhuzamos valóságban? Mind a két edző rendkívül büszke volt a csapatára, mind a két edző gratulált a játékosainak a meccs után az öltözőben, mind a kettő szerint nagyon jó meccset játszott a két csapat és nem győzték dicsérni az ellenfelet.

Szerintem egyetlen probléma volt ezzel, nevezetesen az, hogy a meccs volt megint egy nézhetetlen fos volt. Átadtuk a teret a Lokinak, Sentic látványosan húzta az időt a második félidőben a kirúgásoknál, Radenkovic levitte a 84. percben az egyetlen épkézláb csatárunkat, Acolatsét. Az embernek az volt az érzése, hogy őrizzük itthon a null-nullát. Legszívesebben felrobbantam volna dühömben.

Komolyan kérdezem, hogy én vagyok a hülye? Miért van az, hogy az edzők gyökeresen máshogy látják a pályán történteket, mint a szurkolók? Én szurkoló vagyok, nem tudom, és nem is akarom a szakember szemével nézni a meccset. Harcot, küzdelmet, akarást, látványos támadásokat akarok látni kedvenc csapatom játékosaitól. Elméletileg ezért fizet a szurkoló, amikor jegyet vált.

Az, hogy a kérdés nem csak engem fgolalkoztatott, az is bizonyítja, hogy Imre Róbert, az 1910.hu - a DVTK szurkolók otthona facebook oldal részéről neki is szegezte a kérdést Vladimir Radenkovicnak.

Mi az oka annak, hogy az elmúlt hetekben idegenben mintha hatékonyabbak lennénk. Az elmúlt két idegenbeli bajnokin lőttünk hat gólt, Nyíregyházán és a Ferencváros pályáján. Az elmúlt két hazai bajnokin pedig csak egyet és mintha idegenben gördülékenyebb is lenne a támadójáték. Ennek mi lehet az oka?

Vladimir Radenkovic a következő választ adta a kérdésre:

Egyszerű a válaszom, a térről van szó. Olyan típusú játékosaink vannak, akik igazából akkor tudnak eredményesek és hatékonyan játszani, amikor van tér az ellenfél védelme mögé befutni. Viszont amikor nálunk van a labda, és ilyen volt az első félidőnek a második fele a Debrecen ellen, akkor nehézséget okozott az, hogy feltörjük az ellenfél védelmét. Ebben az esetben, mint ahogy a mérkőzés előtt is elmondtam, nyugodtnak kellett volna lenni. Olyan döntéseket kellett volna hozni, amelyekkel meg tudtuk volna bontani az ellenfél védelmét.

Könyörgöm, mondja már meg nekem valaki, hogy ki a búbánat kergette szét az előző keretet? Ki eresztett szélnek vagy adott kölcsön 27 (!) játékost? Ki szemelte ki, ki választotta ki az érkező 13 (!) játékost? Uraim, több, mint egy kezdőcsapatra való új játékos érkezett! Ha már egyszer az előző szezonban is ugyanezzel a problémával küszködtünk, hogy egy bekkelő, kontrázó csapat voltunk, az újak szerződtetésénél nem kellett volna annak lenni a kiválasztás szempontjának, hogy "tér" nélkül is legyen képes megbontani az ellenfél védelmét?

Ugyanarra hivatkozik vezetőedzőnk, mint amire az előző szezonban is hivatkozott.

Kedves Mester! De hát volt közben egy átigazolási időszak! Felmerül a kérdés az emberben, hogy Ön nem vett részt a keret kialakításában? Úgy jött ide 13 új játékos, hogy nem egyeztettek Kovács Zoltánnal?

Az egészről a Locomotiv GT zenekar "Miénk ez a cirkusz" című dala jut az eszembe.

Miénk ez a cirkusz, itt mindenkire szerep vár.

hangzik el a dalban. Bizony, mindenki szerepet játszik vagy szerepet játszatnak vele. Jól le vannak osztva a kártyák. A mi szerepünk az, hogy vegyük meg a színházjegyet, fogyasszunk a büfében, utána meg szép csendben menjünk haza.

Csak én érzem úgy, hogy bohócnak, hülyének néznek? Évről-évre ugyanazt a szart próbálják lenyomni a torkomon, nekünk évről-évre csak a középszerűség jut. Miért nem lehetünk mi is olyan klub, mint a Paks, amelyik bajnoki címért küzd és nemzetközi kupában játszik? Mi miért nem tudunk olyan látványos fejlődést mutatni, mint a Győr, amely szintén új csapatot épített és rögtön ment két kört a Konferencia Ligában?

De folytassuk az LGT dalszövegét:

Ha én vagyok én, és te vagy te, ki a bohóc, én vagy te?
Ha én vagyok én, és te vagy te, ki megy ki, és ki jön be?
Ha én vagyok én, és te vagy te, ki megy fel, és ki jön le?
Ha én vagyok én, és te vagy te, ki a bohóc? Én meg te.

Annyira ránk illik ez a dalszöveg szerintem! Mindannyian bohócok vagyunk, én is meg Te is. Mert még pénzt és időt szakítunk erre a focinak csúfolt valamire, amivel hétről-hétre kénytelenek vagyunk szembesülni a saját stadionunkban. Bekkelünk, hátul passzolgatunk, húzzuk az időt, őrizzük a döntetlent hazai pályán, ahelyett, hogy a belünket kifutva, az ellenfelet űzve-hajtva hoznánk lázba a szurkolóinkat. Én ilyen Diósgyőrt szeretnék látni hazai pályán!

Te hogy érzed? Te is bohóc vagy, mint én? Írd meg kommentben a véleményed!