Kosárlabda kibeszélő

És egy kis morgolódás is ennek kapcsán. Nem értem meg évek óta... mióta az első elkezdte karrierjét a kiválasztó képző programban először és mi is jobban követtük már a nemzetközi utánpótlás megmérettetéseket folyamatosan ezt hallom/olvasom. "Erre van egy könnyű válasz, mely úgy hangzik: fizikálisan el voltunk maradva. Azt azonban láttuk, amikor a keret kialakult, hogy lesznek olyan ellenfelek, akik nagyobbak, erősebbek, bizonyos esetekben gyorsabbak nálunk. Nem erre szeretném kihegyezni az összegzést." És ez 6 éve volt, azóta minden utánpótlás nemzetközi szereplés után ez a, vagy az egyik, kulcsmondat. De nem értem, hogy miért?? (Már kezdem úgy mondani a fejemben ilyenkor, mint pár éve abban az idegesítő reklámban a kisfiú...) Főleg, hogy ez alatt a 6 év alatt sokan nem is egy versenyen vettek részt az évek alatt, de akkor az nagy akadémiák erre miért nem állnak jobban rá? Ezt lehet egyszerűbb lenne átvenni/megtanulni és legfőképpen alkalmazni, mint bármi mást, pl. ahol a technika vagy netán a szellemi képességek, versenyzőképesség is befolyásolja a dolgokat. Pláne, hogy, tapasztalat, szülőként lehet venni táplálék kiegészítőket, vitaminokat stb. de a jelentős része az elkallódik, mert nem az edző bá'/néni mondta, adja... Ha minden edzés után kötelező "fogyasztás" lenne a megfelelő tápanyagok/táplálék kiegészítők kapcsán, már egy részét le is dolgoztuk volna a hátránynak az utóbbi 6 évben.

És bár nagyon egyetértek Mikivel ennek kapcsán - "Alapelveink alkalmazása – gyors játék, gyors labdajáratás – a 
keresztjáték résztől kezdve szépen megvalósult. Látszódott, hogy tudunk így kosárlabdázni és nem kell mindenáron a struktúrára, merev taktikai elképzelésekre hagyatkozni. Köszönöm a stábnak és a játékosoknak, hogy ebben a szemléletű munkában partnerek voltak végig!" - de sajnos nem nagyon lehet Mo.-n látni ennek megvalósulását. Nagyon merevek és lassúak fejben a játékosok, pont azért, mert a legtöbb utánpótlás edző alig várja, hogy serdülő korba érjen a csapat és engedélyezett legyen a zárás, onnantól 2-3-4 accelerált gyerekre építik a taktikát kb. a junior korig, ha "szerencséjük" van akkor tovább is. Aztán persze ha az érintett gyerek nem nő tovább akkor idővel elmegy a kedve a kosárlabdától, mert a korai acceleráció miatt csak palánk alatt játszatják, nem tanul meg labdát vezetni, dobni, csapatban gondolkozni stb. és amikor túlnövik és már nem megy úgy, mint anno, akkor a legtöbb feladja (volt itt is olyan aki ezen az úton járt még Debrecenből indulva). Ill. sokan akik lassabban nőnek, nem elég "testesek" és a kezdeti években nem tudnak érvényesülni meg feladják, elmegy a kedvük az egésztől. A 2006-os korosztályból pl. az első összetartáson 4 vagy 5 190-et karcoló játékos volt, nyilván esetlenebb a többségük, mint kicsik.... mára egy maradt, nem véletlenül visz egy 2008-ast évek óta az a korosztály.
A másik ezzel kapcsolatban, hogy a mai napig nem értem, ha felvetem, hogy miért nem alap dolgokat/mozgásokat tanítanak, pl. hogy passz után merre zárjon, hova fusson a játékos, vagy netán a Tex Winter féle háromszög alapelveivel lenne érdemes megismertetni őket már fiatal korban, hogy legyen egy bőséges tárháza az alap mozgásoknak, akkor a legtöbbször az jön vissza, hogy "ma már más a kosárlabda". És ezt továbbra sem értem, akárhogy is figyelem, nekem úgy tűnik, hogy az alapjai, pálya, játékosok száma stb. tök ugyanaz, mint a '80-as években amikor én kezdtem. Az, hogy a hand-off-ot és a 90%-ban labdásnak való zárást erőlteti, legalábbis Mo.-n mindenki, valóban más..... "fapadosabb", kiveszett a kreativitás, nem beszélve arról az előnyről, hogy sokkal könnyebb egy labda nélküli játékosnak zárást adni, főleg a mai világban, hisz mindenki arra számít, hogy majd a labdásnak zárnak. És az üres zárásból kifutva egy catch and shoot szituáció sokkal könnyebben lesz tiszta dobás, mint a labdás erőlködésből.