Kosárlabda kibeszélő

Ez így van.Az odaítélésben nagy szerepe lehetett annak is, hogy TZ-nek úgy kellett ez a rendezés, mint egy falat kenyér. Így volt mit felülárazni, amiből feljavította a csapat költségvetését. A mesterrel kapcsolatban: a válogatott játékában nagy hullámzások voltak, és ez nálam az edző alkalmatlanságára, gyengeségére utal. Egy jó edzőnél egy minimumot mindig le tud tenni a csapat az asztalra. Nem beszélve arról, hogy az időkéréseivel nem tudott érdemben hatni a dolgok alakulására.Pedig a Sopronnal eljutott a Final Fourig.Valószínű azóta sokat változott a világ.

Ott buktuk el először, hogy a dupla hazai pályát fél hazai pályára cserélte a soproni jelöléssel - ez az ő kérése volt. Ott sem vállalt felelősséget, az volt kommunikálva, hogy a lányok szeretnék, mert sokaknak hazai pálya, ehhez képest az egyetlen ott játszó a sorsdöntő meccsen nulla másodpercet kapott, az egy házzal odébb ténykedő csk pedig már az első meccsen lenyilatkozta a hangulatról azt, amit. A keret erőssége megfelelő lett volna a kijutáshoz, ha csak az el aktuális, torna előtti utolsó fordulóját veszem, Réka 19, Gereben Livi (ő hol is volt?) és Dorka és 16-16, Virág 13, Goree 10 pontig jutott és szerepelt még, nem is akárhogyan a sorozatban Nina, Vera, Ágica, Debi, Betti, + további 2 Réka. Ehhez még adjuk hozzá hogy az utolsó meccsre kb pezsgőzésből estek be a spanyolok edzőmeccset játszani.
Semmilyen komoly sportágban nem láttam még ilyen infantilis viselkedésű kapitányt; sajtótájékoztatókon idétlen kamasz stílusban heherészik, bajnoki elődöntő után együtt ugrál az egyik csapat játékosaival a pályán, a spanyolok elleni meccsen meccs közben csókolgatja a másodedzőt, majd utána napokig sír. Különösen női lelkeknek nem labilis hanem stabilitást sugárzó visszajel kell a padról. Na ez hiányzott onnan meg a karakter.
Egyéni, vagy nem egyéni véleményem hogy ez a kvali egyértelműen kapitányi bukta volt. Egy ciklus oda.

Ooopsz, elnézést a szóf...ért...

No ezzel a cikkel azért rengeteg helyen nem tudtam egyetérteni. Pl. "Ezentúl arra is megtanítom őket: minden ellenfelet annyival kell megverni, amennyivel lehetséges, ugyanis éppen ezzel tiszteled meg a riválist. Gyerekkoromban nekem is így tanították, ugyanezt igyekszem továbbadni." - Hm, érdekes, hogy erre tőlünk fejlettebb kosárlabda nemzetek esetén alig-alig akad időnként egy-egy példa....és az edző aki ezt megengedi, a győztes csapat részéről, másnap már nem dolgozik ott. Ha meg le is írja/kimondja esélyes, hogy edző sem lesz, abban az országban, többé... És miért is? Egyrészt nem megtisztelkő, hanem káros ez a hozzállás szerintem mind a saját, mind az ellenfél csapata felé. El nem hiszem, hogy mindig akad 12 olyan játékosból álló csapat ahol mindenki egyformán teljesít és bárhogy rotálom őkat hasonlóan nagy különbséggel bedarálom az ellenfelet. Azaz ha mégsincs 12 olyan játékosom, akkor nagy különbségnél miért nem az egyébként kevesebb időt játszó, ne ajd isten ügyetlenebb gyerekeket küldöm fel? A másik oldalról ki tudja, hány játékos, főleg pesti csapatokban, hagyott fel a kosárlabdával hosszabb táv helyett még kenguruban ilyen hozzáállás miatt.
Bár persze ha ezt olvasom akkor nyilván már egy 8-10 éve gyerek esetén megmondják a "frankót"... úgy, hogy még az is csak pár éve indult el itthon, hogy mérik a gyerekeket és abból próbálnak előre vetíteni, hogy milyen fizikai paraméterek várhatók tőle, és ebben a személyiségfejlődést még csak megítélni sem tudják..mármint mások, mert itt ezek szerint igen.
Még szerencse, hogy szegény Michael Jordan nem került a kezük közé, mert így csak a gimis csapatba nem fért be, míg a Csatában már 8 évesen elkaszálják, mi meg szegényebbek lennénk egy csodával. De mondhatnám Steph Curry-t is hasonló háttérrel, aki ráadásul még a gimi magasabb évfolyamaira sem nőtte ki magát és egyetemi ajánlatot sem kapott, míg végül egy kisebb egyetem csak elvitte....így lett a Davidsonnak egy legendája....
De ott van Dirk Nowitzki (13), Tim Duncan (15), Joel Embied (15), Hakeem Olajuwon (16), Dikembe Mutambo (17), hogy csak pár alig ismert nevet említsek, akik az említett koncepció alapján most sehol nem lennének... de mondhatnám Sitku Zsuzsi édespaját is, akit volt szerencsém már a gimiben ismerni és ellen- valamint együtt játszani.
A '80-as években olvastam egy cikket amiben amerikai egyetemi/NBA edzők azt fejtegették, hogy gimi előtt nem sok értelme van a kosárlabdát elkezdeni, mert annyival bonyolultabb más sportágaknál. Ez sem teljes mértékben igaz nyilvánvalóan, de tény, hogy szerintem nálunk már fiatalabb korban sokkal nagyobb a teljesítmény kényszer és elvárás, mint sok, tőlünk előrébb álló orszárban.
A korábban is fejtegetett kreativitás téma is ide nyúlik vissza. Hiszen nálunk már viszonylag kialakul, sajnos, nagyon sok csapatnál, hogy egy-két, akkor még, kiugróan tehetséges, vagy fizikumu (accelerált?) gyerekre építenek, a többieket szinte elhanyagolják a pillnatanyi sikerek/dicsőség miatt. Aztán 5 év múlva azért nincs meg ezen gyerekek jelentős része, mert a korábban piadesztálra emelt, korai sikereket elérő gyereket utólérték, sőt lehagyták a többiek és mivel csapatjátékot nem tanult, hiszen megoldotta egyedül, meg lesz lőve. A miatt mellőzötteknek meg kis része elég kitartó, hogy ezt az időszakot "átvészelje".
Szóval minden tiszteletem a sok évtizedes kitartásért és munkáért, de azért nagyon sok mindennel nem értek egyet, sőt kimondottan ellenzem. És továbbra, ezek után még kevésbé, érzem úgy, hogy ők valaha is csodát tettek. (Ja igen, érdemes megfigyelni már alacsonyabb korosztályokban is a Csata szinte zóna szintű védekezését.... ami pedig nem megengedett...csak nekik. Nem véletlenül adnak be szabálymódosítási javaslatokat. hogy nekik könnyebb legyen.)

Együtt sírnak, egyedül nevet...
Egyébként jobban tenné, ha nem gondolkodna tovább a lemondáson. Felőlem utána aludhat ameddig csak akar.

Remek cikk, köszi. És a fejlesztést is.