Horváth Csenger: Diósgyőrben egy polip-szerű hálózat működik

Imre Róbert interjúja Horváth Csengerrel az 1910.hu - A DVTK szurkolók otthona facebook oldalról - 1. rész

Imre Róbert interjúja Horváth Csengerrel az 1910.hu - A DVTK szurkolók otthona facebook oldalról - 1. rész

A közelmúltban sok beszélgetésedet hallgattam, írásodat olvastam végig, amelyekben a magyar labdarúgás problémáit fejtegetted. Diósgyőriként azokat a részeket követtem a legnagyobb érdeklődéssel, amelyekben rólunk beszélsz, nem titok, hogy abból az okból kértem tőled ezt az interjút, hogy ezúttal – szinte – kizárólag a DVTK-ról beszélgethessünk. Az interjút alapvetően az hívta életre, hogy a közelmúlt néhány eseménye komoly aggodalommal tölti el a szurkolók jó részét.

Mindenekelőtt: Mit szóltál a DVTK kieséséhez?

Nagyon szomorúan fogadtam, amikor szombat este a Loki elleni meccs után ez hivatalossá vált. Kétségbe ejtett, hogy a klubban rejlő lehetőségek ellenére mit kell megélnie több ezer embernek, azok miatt, akik nem élnek, hanem visszaélnek a klub címerével, akik önös célokra használják az erőforrásokat. A kiesés nem egy váratlan esemény volt, hanem egy folyamat része, és nagyon remélem, hogy ennek vége, de ezt még messze nem lehet kijelenteni. Nagyon jól emlékszem, hogy 2025. májusában kinek az irodájában hívtam fel a figyelmet arra, hogy ha nem fogadják el az ötleteinket, a koncepciónkat, akkor könnyen a Szombathely sorsára juthatunk.

Nem volt benned elégtétel, hogy neked lett igazad?

Nem, mert ez nem rólam szól, hanem a DVTK-ról. Sokkal több olyan barátom, ismerősöm lett Miskolcon, akiknek a szíve piros-fehér és az életük része ez a klub, mint olyan, akiknek a DVTK csak a megélhetési forrás. Szóval nem, nem éreztem elégtételt. Amiatt is nagyon szomorú vagyok, hogy látom, hogyan teljesít jelenleg Valdas Dambrauskas. Látom azokat a szakembereket, játékosokat, akik Diósgyőrben folytatták volna a pályafutásukat, de ma már – minden tisztelelem – de jóval magasabb szinten teljesítenek. Garancia persze nincsen semmire, a futballban a „ha” nem játszik, ellenben látjuk, hogy azok a játékosok, akikkel tárgyaltunk, hol tartanak azóta.

Említetted korábban, hogy házon belül már láttad azokat a jeleket, amik nem csak a kiesést, de ennél valami sötétebbet is előrevetíthettek. Mik voltak ezek a jelek?

Fontos, hogy a kontextusról is beszéljünk. A magyar labdarúgásba elképesztő mennyiségű pénz árad(t) az elmúlt évtizedben, hatalmas infrastrukturális fejlesztésekkel, viszont ez a folyamat abszolút kontraproduktívvá vált, mind a szakmai munkára, mind a humán erőforrásra nézve. Egy olyan kontraszelektált közeg alakult ki, aminek a fő célja az (volt), hogy minden lehető központi/állami forrást lehívjon. Ez a modell fenntarthatatlanná válik, amint a támogatásokat nem valódi szakemberekbe és értékteremtésbe fektetik, hanem a korábban is a futball környékén dolgozók szívják fel. Ha történik egy kormányváltás, annak normális esetben nem kellene hatással lennie a sportra, futballra, viszont ha egy függőségi viszonyban elkényelmesedett, alulképzett rendszered van, ami abszolút nem tud reagálni a piac működésére, akkor ott már nem a fejlődés és az értékteremtés lesz a nagy feladat, hanem idővel pusztán a létesítmények fenntartása is óriási problémát fog okozni.

Ezt hogyan tudtátok feltárni?

Nem naiv emberként érkeztem, dolgoztam korábban Győrben az akadémián, az MTK akadémián, játékosügynökségnél, volt tapasztalatom és rálátásom a magyar futballra, viszont Diósgyőrben még a megszokottaknál is nagyobb pénzügyi lehetőség fogadott. Egy ekkora méretű, költségvetésű szervezethez nagyon nehéz úgy hozzányúlni, hogy közben a benne lévő szereplők érdeke ne sérüljön. Bármihez nyúlsz, mindenhol sértett embereket fogsz találni, akik addig minimális erőbefektetéssel tudták a maximális hasznot haza vinni. Ha tehát a klubból, és nem a klubért élsz és nem közösségben gondolkozol, akkor jutsz el ide, ahová a DVTK eljutott. Minél több pénzt égetsz el értékteremtő szemlélet nélkül, annál nagyobbat tudsz esni. Mondok egy példát: a Zalaegerszegre belépő tulajdonos sokkal jobb helyzetben volt, mintha most valaki átvenné a DVTK-t, mert ott alapvetően is sokkal konszolidáltabb, racionálisabb, átláthatóbb a működés, sok fiatal játékossal, szándékosan alacsonyabban tartott bérekkel, jóval kisebb stábbal. Egy ilyen rendszert sokkal könnyebb átvenni és átformálni, mint mondjuk a DVTK-t, ahol többszáz dolgozó érezheti úgy, hogy sérted az érdekeit és ezért összezárnak.

Amikor az embertömegről beszélsz, mindenkire gondolsz, vagy csak a futball-szakosztályra?

Pontosan azért szerettük volna a futballt elkülöníteni a rendszeren belül, mert nem volt átlátható. Szerettük volna gazdasági szempontból és a személyzet szempontjából is külön választani a futballt, még annak árán is, hogy kevesebb forráshoz jutunk így, hiszen ha nem tiszta és átlátható a működésünk, akkor a végén csak elégetjük a pénzt, ahelyett, hogy elérnénk a kitűzött célokat.

Úgy tudjuk, hogy ezzel a javaslatoddal Dr. Magyar Mátyás is egyetértett.

Magyar Mátyás 2021-ben került Diósgyőrbe, de csak egy kis idő elteltével, fokozatosan kezdett szembesülni az anomáliákkal. Ebben nagy segítségére volt Páncsics Dusán. Neki ugyan nem volt döntési jogköre, mégis próbálta megérteni az összefüggéseket, az ambíciókat, a hátteret, a kapcsolatot a klub és az önkormányzat között. Dusán egy nagyon érdekes szerepből jött, az édesapja a Ferencváros menedzser-igazgatója volt, aki szeretett volna egy magyar és többségében saját nevelésű játékosokra alapozott, erős közösséget építeni, rendet tenni. Nagyon komoly tapasztalata van, ő volt az, aki elsőként felkapcsolta a lámpát a sötét szobában. Tény, hogy korábban Magyar Mátyás teljesen félre volt vezetve a klub működésével kapcsolatban, az érkezésünktől számítva azonban komoly érdekképviselete lett a sportszakmai vezetésben. Így már valóban az általa kitűzött célok megvalósítása került a középpontba és innentől már bizonyos érdekeket is elkezdett sérteni, felkavarta az addigi ügymenetet.

Ezért kezdtek el téged akadályozni, mert ti valami mást akartatok felépíteni?

Diósgyőrben egy polip-szerű hálózat működik, ahol minden egyes kulcspozícióban Sántha Gergely emberei állnak. Szemtől szembe a saját területén mindenki a pozitív együttműködés jeleit mutatta, de a gyakorlatban ez már nem így volt. Az első másfél hónap azzal telt, hogy Magyarországon egyedülálló módon reggel nyolctól este nyolcig bent voltunk a kollégámmal a klubházban, csak azért, hogy a szervezetben mindenkit megismerjünk, mindenkiről kapjunk egy képet, megértsük a kapcsolati hálókat. Amikor meghallgatod az emberek véleményét - és ebből tudsz olvasni is -, akkor kirajzolódnak a háttérben zajló valós ambíciók és folyamatok. Mi így kezdtük, de amikor érzékelték, hogy mi magára az ügymenetre jelentünk komoly problémát, akkor minden egyes területen megkaptuk a lassítást, a gátakat. A fókuszunk, a munkánk nagy része ennek kezelésére ment rá.

Tudnál példákat mondani?

Amikor megérkeztem, nem csak az edzések „legendásan rövid” időtartama, hanem azok intenzitása is értékelhetetlen volt. A DVTK elképesztő infrastruktúrával rendelkezik, amit profin kell használni, működtetni, hiszen mindenkitől a maximális teljesítményt várjuk el. Éppen ezért nagyon fontos, hogy a centerpálya és az edzőpályák jó minőségűek legyenek, mert addig nem tudom megkövetelni egy edzőtől az edzések magas intenzitását, ameddig egy sprint során -kis túlzással- nem következik be két azonnali bokatörés, a pálya állapota miatt. Aki viszont felel az edzőpályák állapotáért, ugyanennek a kapcsolati hálónak a tagja, neki is megvan a saját ügymenete, egyéni érdeke.

Egy decemberi eset, -ekkor kezdtük a felkészülést-, láttam az esti időjárás jelentésben, hogy esni fog a hó másnap, ezért felhívtam az illetékest, hogy menjenek ki hajnalban letakarítani a pályát, én is kint vagyok fél 7 körül. Kiértem, 15 centis fagyott hóréteg fogadott az edzőpályán. Az edzői stáb és a játékosok persze könnyen hihetik azt, hogy itt semmi sem változott, mert a sportigazgató még azt sem tudja elintézni, hogy tolják le a havat a pályáról. Vagy amikor Valdas egy alkalommal máshogy osztotta volna fel az edzőpályát, hogy a játékosok könnyebben tanuljanak, mégis dühöngve hívott engem, hogy ez nem történt meg, pedig ő felkészült az edzésre. A szurkolók mondhatják erre, hogy ezek kis dolgok, de ha naponta van öt ilyen, akkor nagyon nehéz haladni.

A Medical-ról is sokan mondják, hogy milyen jó. Persze, a géppark. Ezért is egyeztem meg egy tapasztalt, holland szakemberrel, aki nem csak működtetni tudta volna a gépeket, hanem olyan, egyetemet frissen elvégzett ambiciózus szakembereket nevelt volna ki, amiket a közeg még nem rontott el.

A mai napig megvan a sztori, amikor a pályák állapota és Valdas intenzívebb edzései miatt jöttek a sérülések, és elfogytunk fiatal játékosokban. Legalábbis ezt gondoltuk, mert az is előfordult, hogy az egyik fiatal labdarúgót azzal diagnosztizálták, hogy a bal combizma el van szakadva, de hamar kiderült, hogy téves diagnózist kapott, ugyanis 50-100 méter sprintet követően az erőnléti edző szerint semmi baja nem volt. Ez azért is veszélyes dolog, mert ha én elmegyek a fogorvoshoz és azt mondja, hogy öt fogamat ki kell húzni, akkor onnantól azt fogom érezni, hogy öt fogam fáj. Amikor ilyen történik, az ember elgondolkodik.

Volt egy olyan történet is, hogy a szurkolók között azt terjesztik, hogy a Nyíregyháza elleni meccs előtt megfenyegettem a játékosokat, hogy tíz játékost kirúgok, amiből szintén semmi nem volt igaz. Ennek egy célja volt, megosztani és ellenem hergelni a szurkolókat. Ez is beleillik a mintába: ha jön egy olyan ember, akit Bódognak, Szergejnek, Valdasnak vagy Csengernek hívnak, akkor létezik egy bejáratott módszertan arra, kit és milyen módon kell lassítani, gyengíteni, és a végén „kivégezni”.

Ezért írtad a búcsúüzenetedben utolsó gondolatként, hogy „ne hagyjátok, hogy megosszanak titeket”?

Így van. Vannak történeteim, hogy ez milyen módon történt meg, de tisztelem annyira a szurkolókat, hogy nem szeretném őket megosztani ezekkel. Csak a legismertebb: a Helynekem-es történet után az jelent meg, hogy verekedtem a szurkolókkal, pedig erről szó nem volt. Én a szurkolókkal ünnepeltem, és egy biztonsági emberrel volt konfliktusom, ő kirakott a helyről, de semmilyen verekedés nem volt. Ma már tudom és értem, hogy kinek és miért állt érdekében azt a cikket megrendelni és leközölni.

Többször említetted, hogy egy kész csapattal érkeztél Diósgyőrbe. Kik alkották ezt a csapatot és milyen feladataik voltak?

Régóta benne vagyok a fociban, kisgyerekként- szurkolóként kezdtem, korán részt vettem nemzetközi konferenciákon és képzéseken is, így 18 évesen már klubelnök voltam. Nagyon hamar felismertem, hogy ez egy tudáshiányos közeg. Nincsenek képzési helyek, nincsenek mentorok. Nagy szerencsém volt, hogy 18 évesen megkeresett Luis Castro Debrecenben, aki ma a La Ligában edző, és akitől elképesztő mennyiségű tudást és új szemléletmódot kaptam. Amikor visszament Portugáliába, akkor fogalmazódott meg bennem, hogy a magyar fociban akarok dolgozni és úgy tudnék hatást gyakorolni, ha az ő örökségét viszem tovább.
Egy Corvinus-előadásom során ismertem meg Kovács Ronaldot, aki később Győrben, az MTK-nál és Diósgyőrben is dolgozott velem. Ő már az egyetemi évei alatt Dániában, Hollandiában, Belgiumban és Franciaországban is látogatta a klubokat, tanulmányozta a működésüket, hogyan választanak játékost, struktúrát, milyen adatokkal dolgoznak. Ő volt az egyik kulcs-kollégám, most a Cube elemző cég szakmai vezetője.
A másik kollégám, Marczibál Levente adatokkal foglalkozik, játékosmegfigyelő és edzőelemző, ő dolgozott Csehországban, Szlovákiában, az egyik legjobb scout akit ismerek.
Itt jegyezném meg tehát, hogy a játékosokat, akiket igazoltunk volna, nem egyedül én találtam. Többen közülük ma már a BL-ben játszanak, vagy alapemberek a skót listavezető Hearts-ben, a belga listavezető Union St. Gilloise-ben, vagy a görög kupagyőztes OFI Krétában.
A (Valdas) Dambrauskas név a régiónkban ezeknek a játékosoknak hívó szó volt, csak itthon gúnyolódtak rajta, hogy „legyen ön is milliomos”, „laptop edző” és „inkább kosárlabdázzon”.
Én megtaláltam a jó szakembereket, akik megtalálták ezeket a kiváló játékosokat. Voltak még mellettünk olyan kezdő, de motivált scoutok is, akiket kvázi már használtunk szűrésre, megfigyelésre, de képeztük is őket. Ennek a csapatnak nagyon aktív tagja, támogatója, mondhatom mentora volt Páncsics Dusán is, aki jóval előttünk érkezett és mindent felvázolt a háttérben zajló folyamatokról, kapcsolati hálókról is.

Meséltél arról, hogy elkezdtétek feltérképezni, milyen lehet a diósgyőri stílus, a történelmi hagyományok alapján. Mire jutottatok ezzel kapcsolatban?

Ha bemennénk Diósgyőrben bárhová, és megkérdeznénk a szurkolókat, milyen csapatot szeretnének látni, sokkal jobban el tudnák magyarázni, mint azok a szakmai vezetők, akik Diósgyőrben dolgoznak. Én azt gondolom, hogy Miskolcon, egy munkás városban, ahol egy adott egységnyi pénzért többet és keményebben kell dolgozni, mint máshol, ott elképzelhetetlen, hogy egy csapat 60 percet bírjon erőnlétben. Vannak alapértékek, amiknek meg kell jelenniük a csapaton: megalkuvást nem tűrő, fizikálisan tökéletesen felkészített, harcos és nem kockázatkerülő, magas presszinget és visszatámadást alkalmazó csapat, együtt mozgó csapatrészekkel. Összetartás és szenvedély. Például Bódog Tamás tökéletesen érti és pályára is tudja vinni ezeket az értékeket, még akkor is, ha kicsit más focit játszat, mint Valdas. Ami viszont biztosan elmondható – és most nem akarok szakmailag ítélkezni –, hogy Radenkovic értékei nem találhatóak meg ebben a felsorolásban. Nem arról van szó, hogy ő jó vagy rossz edző, viszont stílus szempontjából abszolút közeg-idegen.

Milyen indokkal küldtek el Diósgyőrből?

Sántha Gergely személyes döntése volt, hogy nem velem képzeli el a jövőt.

Korábban egy kérdésre ő maga azt válaszolta, hogy heti másfél órákat találkoztatok vezetői meetingeken, ennyi idő elég lehetett, hogy ezt megítélje?

Ez azért érdekes, mert a Klub kiadott egy közleményt, amiben talán úgy fogalmaztak, hogy nem volt elég ideje az utódomnak felkészülni. Ezen azért mosolyogtam, ugyanis konkrétan információm vannak róla, hogy már decemberben, a kinevezésem után egy hónappal (!) tárgyaltak az utódommal.

Tehát nem kaptál indokolást?

Olvastam, hogy „emberi okok miatt”. Ha ezt ők mondják, akkor erre büszke vagyok. Nekik viszont csak az volt fontos, hogy a korábbi, megszokott ügymenet tudjon tovább menni.
Amíg a futball eszköz és nem cél, addig nem kell szakmáról beszélni.

2025 júniusában volt egy megbeszélés a szurkolók képviselőivel és a klubvezetőkkel, ahol megkérdeztem Sántha Gergelyt egy csakfoci.hu cikkre hivatkozva, igazak-e azok a pletykák, hogy közte és közted személyes ellentétek voltak. Azt válaszolta, hogy nem. Most téged is megkérdezünk: szerinted volt személyes ellentét köztetek?

A távozásom egyszemélyben Sántha Gergely döntése volt.

Érzed azt, hogy ettől a ponttól nincs tulajdonosunk? Mert azóta nem hallottunk semmit felőle.

Úgy fogalmaznék, hogy ő volt az utolsó bot a küllők között. Ő volt az utolsó, még valódi kontrollt jelentett.

Lesz tulajdonosváltás?

Ezzel kapcsolatban nincs információm. Amit tudunk, hogy az elmúlt évek szinte összes támogatása az államon keresztül érkezett, például MTVA, Szerencsejáték ZRT, ezek a szerződések idén lejárnak. Amint kiderül, hogy a közvetítési jogokat ki nyeri majd el piaci alapon, akkor fogjuk megtudni, hogy az eddigi szerződések mennyivel voltak túlárazva. Ez a bevételi forrás az NB2-ben ráadásul az első osztályhoz képest is lényegesen kisebb lesz. Az új költségvetés egyik meghatározó részét ebből, a többit pedig tulajdonosi hozzájárulásból kell(ene) majd megoldani.

Ott van a TAO is.

Igen, de a TAO a DVTK első csapatának finanszírozásában nem egy meghatározó tényező. A TAO csak a tömegsportban és az amatőr sportban meghatározó. Az utánpótlásban főként a kiemelt akadémiai státusszal járó támogatás a meghatározó, de ez most mind bizonytalan tényező. Most azt kell látni, hogy az eddigi bevételek túlnyomó része teljesen bizonytalan: hogy jön-e, és ha igen, mennyi jön. A nézőszámból származó (jegy)bevételek sem meghatározó tételei a költségvetésnek.

Mit szólnál hozzá, ha hosszú évek után a közvetítési jogok nem az MTVA-hoz kerülnének, hanem mondjuk a Sport TV-hez?

Amelyik iparágban a piaci elvű működést és a valódi versenyt megölik, az az iparág előbb-utóbb meg fog halni. Szóval nagyon örülnék annak, ha piaci alapon kerülnének elosztásra a jogok és ez valódi versenyre sarkallná a klubokat, még ha így kevesebb pénzhez is jutnak majd. Abban is bízom, hogy a nyertes cég olyan szakkommentátorokat, szakértőket és egyéb véleményvezéreket fog alkalmazni, akik az alternatív valóság, propaganda helyett a valóságot próbálják meg a középpontba állítani. Állítom, hogy DVTK kiesésében meghatározó szerepet vállalt a média és a szurkolók dezinformálása. Akár a mi projektünkkel kapcsolatban is, vagy azzal, hogy az idei szezonban mindig az aktuális narratívát erősítő adatokra hivatkozva vezették félre a közvéleményt, kontextus nélkül.

Példaként megint ott a Zalaegerszeg, amit egy összeeső projektnek prognosztizálták, míg a Diósgyőrt felvirágzónak. Minden, amit elmondtak, annak a tökéletes ellentéte valósult meg, és ebben felelősséget kell vállalni. Amikor csak a köztévén, jelen esetben az M4 Sporton keresztül érsz el minden információt, akkor az ott dolgozó néhány szakértőnek nagy felelőssége van abban, hogy mit mondanak el. Ez nem azt jelenti, hogy nem lehet tévedni, de amikor szándékosan egy olyan narratívát építenek folyamatosan, aminek tökéletesen az ellentéte igazolódik be, az nagy probléma. A DVTK kiesésében nagy szerepet vállaltak ezek a médiumok, ezt merem mondani. Emlékezzünk az elhallgatott szurkolói bojkottra, vagy a torzított nézőszámokra, de volt, amikor a szurkolókat állították be ellenségnek.

Nekik a szurkolókat kiszolgálni kellett volna és nem hibáztatni.

Hogyan emlékszel vissza arra az alkalomra, amikor ifj. Knézy Jenő emlegetett téged élő adásban?

Ugyanaz az érzés volt bennem, mint a DVTK kiesésekor. Külföldön tartózkodtam, laptopon néztem a streamet, és nem is hallottam rendesen, mert akadozott az adás, de rengetegen hívtak és írtak. Tehetetlenséget és dühöt éreztem, hiszen tudom, hogy konkrét megrendelést teljesített, amit nekem egy ott dolgozó személy később el is mondott. Megint az idézetemet tudnám elővenni Petőfi Sándortól: „az idő előbb-utóbb igazol mindent és mindenkit”.

A piaci alapon versenyeztetett tender erre is jó hatással lesz. Hozzáteszem, az még jobban bosszantott, ahogy egy fiatal, tehetséges, remek mentalitású játékost szapult: nevezetesen Szakos Bencét.

Horváth Csenger az interjú - holnap érkező - második részében beszél többek között arról:

• milyen hatásai lehetnek a kormányváltásnak a DVTK-ra,
• mi volt az igazság Christ Tiéhi leigazolásáról,
• mit gondol Elton Acolatse szezon közbeni eladásáról,
• hogy Nebojsa Vignjevic-hez hasonlóan ő is úgy gondolja-e, megvannak az alapok a visszajutáshoz,
• mi lehet az akadémia sorsa,
• hogy találtak rá Dambrauskasra,
• már az első nap nyilvánvaló volt-e számára, hogy Radenkovic nem maradhat a DVTK edzője, valamint arról is, hogy
• van-e esély a diósgyőri visszatérésére.

Tovább az 1910.hu - A DVTK szurkolók otthona facebook oldalra >>>>>>>

forrás: 1910.hu - A DVTK szurkolók otthona facebook oldal