Ha van igazság a földön, visszakapjuk, ami a miénk

Fekete Zsuzsa írása a "Fociológia, avagy mit érthet egy nő a focihoz" facebook oldalon.

Fekete Zsuzsa írása a "Fociológia, avagy mit érthet egy nő a focihoz" facebook oldalon.

Ha ezt megélte volna Csáki Józsi Bácsi (már ha tudjátok, ki volt ő), olyat dörrent volna mély hangján, hogy leugrik a lazacos szendvics a tálcátokról a VIP-ban. Talán ez az egy szerencsétek van, hogy nincsenek már Csáki Józsi bácsik, hiszen őket is kinyírtátok. Megöltétek a lelket, tetszhalottá tettétek a tábort. Miskolcon szurkolónak lenni egy évszázadon át életforma volt. Mindent a meccshez, a csapathoz igazítottunk: a munkát, a szabadságot, az esküvőt. Akartunk hinni egy igazságos világot, ahol talán egyszer felfelé ívelhet a csillagunk.

Micsoda mélypont az, amikor az egykori borsodi rivális nevét skandálja a diósgyőri közönség „Barcika, Barcika”. Mi van ettől lejjebb? Hogy kiesünk? Dehogyis! Ugyanis ez már tökmindegy! Egy tehetetlen, utolsó, szerencsétlen csapat (bocs, Kutya) 4-0-ra ver minket itthon?!

A világ pénzét idehordták nektek Diósgyőrbe és ez tudtátok belőle alkotni!? Kieső helyet, üres stadiont, morális és szakmai széthullást. Fényévnyi távolságot a szurkolóktól. Hatodrangú külföldi edzőket. Alkalmatlan vezetők sorát. Nem a játékosok a hibásak. Szó sincs róla. Ők csak elviszik a balhét a pályán helyettetek.

A mélyrepülésnek, az erkölcsi és morális széthullásnak egyetlen oka van. Nem szeretetitek a Diósgyőrt. Nem számít nektek egy város legnagyobb értéke, egy klub, amiért ezrek rajonganak több mint száz éve. Nektek ez mindegy, mert nincs szívetek, empátiátok, érzelmi intelligenciátok, csak a kurva nagy zsebetek, amit meg kell tömni. Írhatnám, hogy tisztelet a kivételnek, de nem teszem, mert akkor nem vennétek magatokra. De vegyétek!

A foci a közösségről szól. Közösségről az öltözőben és a lelátón. Nem arról szól, hogy terelgetjük a labdát, ami egyszer csak bemegy a kapuba. Az emberek szeretnek álmokért és célokért élni. Ez a valódi cél és az érte megalkuvást nem tűrően cselekvő emberek hiányoznak Diósgyőrből. Akik érzik és értik a helyet, ahol szolgálnak. De ti a miskolciságból semmit nem értettetek meg. Ha nem is mondjátok ki, a fölényes mosolyotokban ott van, hogy mit gondoltok rólunk.

50 éve vagyok Diósgyőr szurkoló. Az unokámat, még járni sem tudott, beültettem a Diósgyőri Stadion kezdőkörébe, hogy érezze, ez a világ közepe! Ez az a hely, amitől soha, semmi nem lehet fontosabb.

Két éve nem bírok írni a fociról. Én, akinek az életem a diósgyőri labdarúgás és az írás. Kitéptétek a tollat a kezemből és letaszítottatok a lelátóról sok ezred magammal együtt. A mellkasunkon tapostatok éveken át. Megaláztatok.

Tudjátok mit? Lehet, hogy most láthatatlanok vagyunk, de a szikra ott ég bennünk. És ha van igazság a földön, visszakapjuk, ami a miénk.

---

Diósgyőr mindörökké!