Gondolatok, tények a rangadóvá vált DVTK - FERENCVÁROS összecsapás alkalmából

Vass Lászlónak, a DVTK hatvanas évekbeli veterán labdarúgójának írása.

Az alábbiakban Vass Lászlónak, a DVTK hatvanas évekbeli veterán labdarúgójának írását olvashatjátok.

Ma már nyilvánvalóvá vált, hogy a két legnagyobb szurkolói táborral rendelkező népszerű klub összecsapása a magyar labdarúgás élvonalában rangadó szintre emelkedett, s mára már érezhető az országos szintű várakozás is, továbbá növelheti a várakozást a diósgyőri edző Kuznyecov Szergej azon irányú határozott, Diósgyőrben különösen népszerű, a sportág azon alapvető törekvése, hogy a közönséget - miközben kiszolgáljuk - egyben segítségül is hívjuk céljaink elérése érdekében.

A nézői létszám múltbeli alakulásával kapcsolatosan adatfelmérést végeztem, mellyel szemléltetni szeretném a diósgyőri nézőszám adatait egy-egy sikeres időszak 3 éves, egymás után következő adatainak átlagával, mely időszakokban a legsikeresebbek voltak a diósgyőri csapatok szereplései a magyar élvonalban:

1958 – 1960 15 400 fő/ mérkőzés

1966 - 1968 16 200 fő/ mérkőzés

1977 – 1979 9 500 fő/ mérkőzés

/ A teljes igazság az, hogy a fentieken kívül is voltak sikeres időszakai a diósgyőri labdarúgásnak az 1910-es alapítástól, az 1940 -es évek kezdeti első osztályba kerülésen keresztül, a Tornyi és Szivics csapatokon át, remélhetőleg napjaink csapatával befejezve, mely egy sikeres időszak reményét ébreszti a diósgyőri szimpatizánsokban, továbbá azon kívánatos lehetőséget, hogy a múlt nézői adatait, ha nem is túlszárnyalva - az új stadionunk záros befogadóképessége miatt - a teljes befogadóképességig megtöltve legyen gyönyörű stadionunk, ÚGY LEGYEN ! /

Jelen emlékezés apropóját az motiválja, hogy a hazai diósgyőri bajnoki mérkőzéseken a rekordot jelentő 35.000 néző a mai napig csúcsnak számít, amely ugyan csak egy DVTK – FTC mérkőzéshez kötődik, még akkor is, ha régebben a nézőszámokat nem tűpontos számlálással állapították meg, de összehasonlításra a korabeli újságokban megjelent nézői adatok mindenképpen támpontul szolgálhatnak.

Az eseményekhez az 1968-as bajnokság végéig kell visszamennünk - három, négy forduló volt hátra a bajnokság befejezéséig -amikor a Ferencváros ide látogatott, amikor is egy ponttal vezette a bajnokságot az Újpest előtt, de lényegesen kisebb gólaránnyal, akkori szabályok szerint a megszerzett pontok után a gólarány volt a döntő tényező. / 56:23 ill. 89:25 /

Az 1968. nov. 17.-re kisorsolt mérkőzés az előbbiek szerint látható, hogy a bajnoki cím szempontjából sorsdöntőnek ígérkezett -hiszen a jó képességű budapesti csapatok akkor sem győzni jártak Diósgyőrbe - a mérkőzés a nagy köd miatt félbeszakadt! Az Újpest ebben a fordulóban győzött és ideiglenesen átvette a vezetést a bajnokságban az FTC előtt.

Csak az érdekességet kedvelők számára bővítem egy kicsit a félbeszakítás körülményeit: olyan nagy köd ereszkedett le akkor Diósgyőrben, hogy a lelátókról semmit sem lehetett látni abból, hogy mi történik a pályán, de azért a mérkőzés elkezdődött. Óriási becsvággyal kezdte mindkét csapat a játékot, az FTC a bajnokságért, a Diósgyőr pedig a biztos bentmaradásért küzdött. Történt az első félidő derekán, hogy az FTC - általunk érdemtelen módon - tizenegyeshez jutott, melyet a diósgyőri játékosok nehezen toleráltak?! Majdnem fizikai atrocitás is történt a játékvezetővel szemben - emlékeim szerint Vízhányó játékvezető - aki a kapu mögötti területig hátrált a reklamáló diósgyőri játékosok nyomására, nem vette észre a felhalmozott hókupacot és hanyatt esett. A diósgyőri játékosok között is voltak olyanok, akik az elítélhető sportolói magatartást mérsékelve, oldani kívánták a feszült helyzetet. A játékvezető megígérte, hogy a tizenegyes elrúgása után lefújja a mérkőzést - amit emlékeim szerint a kapusunk hárított - így lett vége a mérkőzésnek. Személyes megjegyzésem, hogy a játékvezető nagyvonalúan, megértően, bölcsen és a sportolói érzelmeket megértően viselkedett, s a jelentésében feltehetően semmit sem említett meg a történtekről, hiszen semmi retorzió nem érte a diósgyőri csapatot.

Az újrajátszást 10 nappal későbbre - 1968. nov. 27. - írta ki az MLSZ, mely országosan, és különösen az FTC szurkolói körében és a keleti régióban óriási érdeklődést váltott ki, valószínű, hogy ennek is köszönhető a rekord - 35 ezres - nézőszám.

A történelmű jelentőségű nézőszám miatt talán megengedhető, hogy a részvevő játékosok nevével emlékezzünk az összeállításokra :

FTC : Géczi - Novák, Páncsics, Havasi - Juhász, Szűcs - Karába, Branikovits, Albert, Rákosi, Fenyvesi.

DVTK : Tamás - Kovács II, Salamon, Kiss - Gál, Várkonyi - Ruttkai, Hajas, Szurgent, Sikora, Vass.

A mérkőzés előtt edzőnk Szigeti Oszkár és Csányi József szakosztályvezető - mindkettő veterán diósgyőri labdarúgók -nyomatékosan felhívták figyelmünket, hogy lépjünk túl a mérkőzés befolyásolására irányuló kísérleteken, nem csaphatjuk be a nagyszámú nézőinket, sőt, éppen ezért dupla erővel és már akkor is híres diósgyőri szívvel és akarattal vívjuk meg a csatát.

A korabeli szakmai tudósítások alapján a Népsport tudósítója méltatta, hogy „A Diósgyőr óriási becsvággyal vetette magát a küzdelembe”, Lakat dr. szerint” egy nagyon jó mérkőzésen, egy kitűnően játszó Diósgyőrt vertünk meg”, míg Szigeti Oszkár szerint "igazságosabb lett volna a döntetlen, a fiúk minden dicséretet megérdemelnek„ Tény, hogy a mérkőzésen mutatott teljesítmények alapján – hazai viszonylatban igen jónak számító - 7-es, 8-as osztályzatokat kapták az FTC és DVTK játékosai - míg a mérkőzés végén mindkét szurkolótábor elismeréssel és hosszan tartó tapssal méltatta mindkét csapatot a színvonalas, izgalmas és a nézőknek szórakoztató játékot nyújtó produkciók láttán.

Mindkét csapat játékosaira érthetően nagy nyomás nehezedett, az igazság az, hogy voltak a békés megoldásra irányuló törekvések is, de azért kőkemény, férfias mérkőzést játszottunk, mely végül a Ferencváros 2:1-es győzelmével végződött, így az FTC megnyerte az az évi bajnokságot, a Diósgyőr pedig a hátralévő mérkőzéseken biztosította a bennmaradását. A következő évben kezdődött a történelmi nevekből álló Újpesti Dózsa sorozatban hét évig tartó bajnoki győzelme, melynek főszereplőit kötelességemnek érzek név szerint megemlíteni:

Szentmihályi - Káposzta, Solymosi, Bánkúti - Dunai III. Noskó - Fazekas, Göröcs, Bene, Dunai II., Zámbó.

Hogy került az Újpest a képbe? Nos úgy, hogy a múlt hét végén az Újpest látta vendégül a Diósgyőrt, akik szintén számottevő szurkolótáborral rendelkeznek, s e három csapat Magyarországon nézettségi csúcstartó.

Jól esett a visszaemlékezés, még akkor is, ha a soron következő DVTK-FTC találkozón nem dőlhet meg a helyszíni nézőszám, de tény az, hogy nemcsak Diósgyőrben, de országosan is nagy az érdeklődés a soron következő mérkőzés iránt - remélhetőleg DVTK győzelemmel - de mindenképpen színvonalas, közönségcsalogató játékkal!

Vass László, a DVTK hatvanas évek veterán labdarúgója

Vass László pályafutásáról ide kattintva olvashatsz bővebben >>>>>>>>