Feczkó Tamás erőddé változtatná a DVTK-stadiont

Sajtófigyelő - nemzetisport.hu

Három klubot már feljuttatott az NB I-be Feczkó Tamás, de meglehet, a Diósgyőrt lesz mind közül a legnehezebb visszaterelni az élvonalba – a csapatot 2019 és 2020 között már irányító DVTK-tréner beszélt a nemzetisport.hu-nak a rá váró kihívásokról, edzői erényeiről, elképzeléseiről.

Miskolci kinevezése csodás születésnapi ajándék, vagy – tekintve, hogy egy pontra van a Diósgyőr az utolsó helytől az ünnepi asztalra kipakolt teher?

Legfeljebb édes teher – vette a lapot a Diósgyőr vezetőedzőjének éppen a 49. születésnapján kinevezett Feczkó Tamás. – Amúgy pedig mindig is szerettem a kihívásokat. Nem gondoltam egyébként, hogy ilyen szép ajándékot kapok a születésnapomra, az jut erről eszembe, amikor az egyik Újpest elleni meccsünk épp a névnapomra esett itt, Diósgyőrben, és majd’ nyolcezer ember köszöntött fel. Épp az egyébként a vágyam, amit a hét évvel ezelőtti szerepvállalásomkor nem sikerült megvalósítani, hogy telt házas meccseket játsszunk idehaza. Azt szeretném, ha erőddé válna a DVTK stadionja. Ha már egyszer a diósgyőri vár szomszédságában helyezkedik el.

Van önben extra bizonyítási vágy azután, hogy Kispesten úgy sem folytathatta a munkát, hogy feljuttatta a csapatot? Túl van már egyáltalán az elküldése felett érzett csalódáson?

Persze. Az ember mindent fel tud dolgozni. Azután, hogy a hazai klubok elkezdték a nyári felkészülést, én is igyekeztem naprakész lenni, készen állni arra, ha hívnak, a lehető legkönnyebben kapcsolódjak be a napi munkába. Ami a kérdés első felét illeti, bárhol, bármilyen előzmények után álljak is munkába, mindig a legjobbamra törekszem. Legyünk őszinték, szezon közben a tabella hátsó fertályához tartozó együtteseknél szokás váltani, de van már abban rutinom, mi ilyenkor a teendő, és inkább örülök annak, hogy az egyik legnagyobb és -fanatikusabb tábor csapata alkalmaz, a klub pedig tőlem várja a felemelkedést.

És mi a teendő, ha valaki bajban lévő együttest vesz át? Mert nemcsak hogy feljutásspecialista, hanem azt is megtapasztalhatta már, hogyan kell egy gondokkal küzdő együtteshez viszonyulni, amelyikben alighanem maguk alatt lévő játékosok fogadják.

A legfontosabb visszaadni a hitüket, az önbizalmukat, kitalálni és begyakoroltatni az állományhoz leginkább passzoló taktikát. Méghozzá olyan alaposan, hogy azt álmukból felkelve is tudják. Az aprólékos, precíz munkában hiszek, máshogy szerintem nem lehet sikert elérni. Azért az látszik a futballisták testbeszédén, hogy önbizalomhiánnyal küzdenek, a BVSC és a Videoton ellen ráadásul a szerencse is elpártolt tőlük. Pedig ennél sokkal több van ebben a játékosgarnitúrában. Azt szokták nekem mondani, hogy a pedagógiai, pszichológiai érzékem nem rossz, remélhetően a futballszakmai felkészültségem sem az. Elsősorban azonban jó embernek kell lenni, és minden játékoshoz megtalálni a megfelelő kulcsot. Mert mindegyik másfajtát igényel.

Ez az érzéke az egyik legfontosabb edzői erénye?

A játékosaimtól hallom, nagyon szeretik, hogy ki tudom belőlük hozni a maximumot, képesek fejlődni a kezem alatt, hogy az adott játékosállományhoz megtalálom az ideális taktikát, amelyben a futballisták a leginkább ki tudnak teljesedni. Úgy, hogy eközben nem az egyéni, hanem a csapatérdek marad a legfontosabb.

Az, hogy dolgozott már Diósgyőrben, segítség?

Igen, könnyebbség. Jólesett, ahogy fogadtak, mintha csak az előző héten hagytam volna el Diósgyőrt. Örülök, hogy ilyen emberi kapcsolatok alakultak ki az évekkel ezelőtti ittlétemkor. Sok minden változott persze azóta, a súlyom feltétlenül, de miközben jócskán nőtt a tapasztalatom, megmaradtam ugyanannak a szenvedélyes trénernek, aki mindig is voltam. Továbbra is élek-halok a csapatomért, az az ember maradtam, aki be akarja bizonyítani a drukkereknek, érdemes bízni a kedvencekben, teljes erőből támogatni őket.

Tovább a nemzetisport.hu-ra a teljes interjúra >>>>>>>

forrás: nemzetisport.hu

fotó: dvtk.eu