Micsoda bajnokság ez, amelyiket újoncok vezetnek?

Sajtófigyelő - m4sport.hu

„Ez egy jó meccs volt.”

Mondtuk már ezerszer, igen, még NB I-es meccsre is, nemcsak Bajnokok Ligájára, Premier League-re meg vízilabdára. Néha-néha még egy-egy magyarázatot is hozzáfűzünk, sok gól, sok helyzet stb. De az OTP Bank Liga hetedik fordulójában kiderült, hogy:

• a jó meccs nem feltétlenül jár együtt a minőségileg kifogásolhatatlan, magas színvonalú futballal
• jó meccs és jó meccs között óriási különbség lehet.

Az m4sport.hu összeállításából idézünk:

Jó meccs 1

A szombati „Jó meccs”-díjasunk az újjászületett keleti rangadó, három év után találkoztak a Tiszántúl barátai, Diósgyőr és Debrecen. A keleti rangadón nem Magyarország legjobb képességű játékosai csaptak össze, de olyan csapatok, amelyek nem véletlenül nyaldossák a dobogót egy évvel azután, hogy kiesés ellen mentek első vagy akár másodosztályban. Már a felvezetésben méltattuk a két vezetőedzőt, sikerkovács Kuznyecovot és Blagojevicset, akik rendkívül hasonló és hazánkban szokatlanul látványos stílusban, s szokatlan TUDATOSSÁGGAL küldik pályára csapataikat hétről hétre.

Vártuk a közös meccset, de még többet kaptunk, mint amire számítottunk. Több technikai hiba, rossz átadás, kevés fordulat és magyar fiatal a csapatokban, de mégis egy rendkívül élvezetes bajnoki, úgymond reklám az OTP Bank Ligának, amelyben mindkét csapatnak volt alkalma megmutatni erősségeit, stílusát. Mindez az első félidőben jobban sikerült a Diósgyőrnek, amely abszolút tudatos figura után szerzett vezetést, majd némi szerencsével duplázta meg előnyét.

Blagojevics két cseréje meg nyilván az eredmény is pörgetett egyet a Lokin, amely abszolút megérdemelten szépített, egy gyönyörű Bárány-góllal.

S hogy miért volt ilyen jó meccs?

Mindkét csapat 1,5 fölötti xG-vel zárt (1.68–2.41), összesen 39-szer próbálkoztak kapura lövéssel az urak, amelyből 19-szer el is találták, mindkét adat messze első az OTP Bank Liga aktuális szezonjában. A jó meccshez nemcsak a jó megoldások és helyzetek, de azok a taktikai elemek is hozzátartoznak, amik ezeket előidézik, s persze hozzátesz a hangulat is. Közel tízezer néző, két erős szurkolótábor és nagyon komoly lelátói barátság – még közös főzőcskézés is volt a meccsek előtt. Nyilván egy rangadó presztízsét alapvetően emelheti, ha a lelátón is pikáns a hangulat, s az ellenfél fricskázása miatt is fontos a győzelem, de néha talán az sem baj, ha egy rangadón egyszer sem emlegetik a tiszteletre méltó édesanyákat folyamatosan negatív kontextusban.

A két csapat meccsét látva pontosan értettük, miért állnak ott a tabellán, ahol. Még úgy is, hogy a rossz passzok, luftok, gyenge lövések bőven színesítették a közös randevút.

S azért az sem semmi, hogy nyolc fordulót követően a két újonc áll a tabella élén. Persze, a pótolandó meccsek ezen az állapoton változtathatnak, de a Kecskemét után itt az újabb pozitív példa, amely példát mutat feljutóknak, egyben a „szoknunk kell még az élvonal ritmusát”-mantrákat kissé okafogyottá teszik.

Tovább az m4sport.hu-ra a teljes cikkre >>>>>>>>

forrás: m4sport.hu