A Kerekdombtól a kehelyig: A diósgyőri sportpályák története

Egy remek összeállítást találhatunk a MISKOLC ADHATTOTT oldalon. A szerző a diósgyőri sportpályák történetét dolgozta fel. Ebből közlünk részleteket:

2018. május 5-én hatalmas mérföldkőhöz érkezik a diósgyőri labdarúgás, hiszen ekkor kerül sor az első hivatalos tétmérkőzésre az új DVTK stadionban. A napokban nagy megtiszteltetésként ért a felkérés, hogy legyek az egyik szerkesztője a Miskolci Napló stadionavatóra készülő különszámának. Bár ehhez a kiadvány minden miskolci postaládába bekerül, én most gondolnék azokra is, akiknek valamilyen oknál fogva nem áll módjukban kezükbe venni. Ez a történeti áttekintés megmutatja majd, hogy milyen hatalmas mértékű infrastrukturális fejlődésen ment keresztül a diósgyőri sport az elmúlt valamivel több mint 100 évben. Adózzunk tehát tisztelettel mindazoknak, akik ebben az időszakban mindehhez hozzájárultak: a vasgyári ifjoncoktól a régi stadion(ok) karbantartóiig, nem elfeledve az új létesítmény tervezőit, építőit sem.

A Kerekdomb legelőitől az első pályáig

1907-ben a diósgyőri már az ország legnagyobb vasgyára volt, lakótelepein, a kolóniákban 10.000 fő élt. Ez év augusztusában költözött Budapestről a vasgyári Schulek családhoz a játék szabályait ismerő Bende Antal: az általuk közösen megrendelt labdával már szabályszerű keretek között kezdtek el a vasgyári ifjoncok játszani. Futballpálya híján azonban a legények csak a Kerekdomb alatti réten tudtak egymás között focizni, innen azonban rendszerint elzavarták őket a legelőtársaság dolgozói. A leglelkesebb fiatalok úgy döntöttek, hogy – a Miskolci Sportegyesület mintájára – hivatalos egyesületi formában szervezik meg tevékenységüket. Mivel nem volt felnőtt az alapító tagok között, felkérték Vanger Vilmos elemi iskolai tanítót, hogy töltse be az újonnan alakuló sportegyesület elnöki tisztségét.

Vanger Vilmos portréja

Bár a Diósgyőr-Vasgyári Testgyakorlók Köre (DVTK) már 1910. február 6-án megalakult, még másfél évig a Kerekdombnál kialakított futballpályán kellett játszaniuk. Vanger felismerte, hogy kevés tekintéllyel bír a gyárigazgatóság előtt egy új pálya megépítéséhez, így az elnöki tisztséget csak ideiglenesen vállalta. 1912-ben a DVTK élére Oka Simon főmérnök került, aki hamar megnyerte Allender Henrik akkori gyárigazgatót az új futballpálya megépítésére, ami a DVTK jövője szempontjából létkérdésnek számított.

A DVTK első hivatalos mérkőzése még a Kerekdombon: 1910.05.01. DVTK - MSE 2-1

A vasgyári vezetők két területet jelöltek ki: az egyik a Nagyiroda (I. sz. hivatalház) és az Újdiósgyőr között húzódó vasútvonaltól nyugatra eső szakasz, míg a másik a sínpár–munkás étterem–mészárszék és a Szinva patak által határolt terület: a talajvizsgálatok után végül ez utóbbit találták alkalmasabbnak futballpálya építésére.

A „munkás étterem mögötti” pálya

A sportpálya 1911 tavaszán induló építését páratlan összefogás övezte. Maguk a játékosok nagy lelkesedéssel végezték a földmunkákat, a salak szétterítését és az egyéb munkálatokat is. Így az év augusztusára elkészült a várva várt sporttelep, amelyen egy 96x46 méteres, salakos futballpálya, valamint egy ahhoz tartozó futókör kapott helyet. A pályának a villamos sínpár felőli oldalán egy 60 méter hosszú, fából készült, 5 sorból álló lelátót, ezzel szemközt, a mészárszék felőli oldalon állóhelyeket alakítottak ki. A „munkás étterem mögötti” pályát ünnepélyes keretek között, 1911. szeptember 3-án vették használatba a DVTK sportolói.

A "munkás étterem mögötti pálya" háttérben a vasgyári református templommal. Ma a pálya helyén bérházak állnak.

1922-ben a labdarúgópálya méretét – a kor szabványainak megfelelően – 110x55 méteresre növelték. A DVTK ebben az évben nyerte meg először a Kerületi Bajnokságot, majd játszhatott a Vidék legjobbja címért, így nem csoda, hogy nem csak a pályát, hanem a nézőteret is át kellett alakítani. Négy évvel később, amikor a DVTK sorozatban a negyedik kerületi bajnoki címet szerezte meg, hozzáfogtak a nézőtér bővítéséhez. A mészárszék felőli oldalra építettek egy új tribünt, míg a villamos sínpár felőli oldalon nagyobb állóhelyeket alakítottak ki, így az addigi ülő- és állóhelyeket lényegében megcserélték.

Nem is lehetett volna méltóbb mérkőzéssel felavatni az újjávarázsolt sportpályát, mint a két, örök rivális vasgyári csapat mérkőzésével. 1927. június 16-án a munkáscsapat DVTK és a tisztviselői csemetékből álló Diósgyőri Athletikai Club (DAC) összecsapásából a DVTK jött ki jobban, 6-3-ra megnyerte a tribünavató mérkőzést.

Olvasd el a teljes cikket >>>

forrás, fotók: miskolcadhatott.blog.hu