"A DVTK hazánk egyik meghatározó sportegyesülete lesz"

Szabó Tamás távozásáig közel négy éven keresztül 2014 januárjától irányította DVTK labdarúgó szakosztályát. Ezen időszak alatt a csapat Ligakupát nyert, Magyar Kupa döntőt játszott és emlékezetesen szerepelt az Európa Ligában is, de voltak kevésbé sikeres, sőt viharos időszakok is. A leköszönő ügyvezetőnkkel beszélgettünk a múltról és a jövőről.

- Kezdjük kicsit távolabbról. Mikor találkoztál először a sporttal?
- Az azóta megszűnt győri kapui 40. számú általános iskolában testnevelés tagozatra jártam, ahol a legendás röplabda utánpótlás edző, Kozma József volt az osztályfőnököm. Így persze sokat röplabdáztam, e mellett főleg atlétikával és tájékozódási futással foglalkoztam, utóbbiakat a DVTK keretein belül Kispál János, illetve Kovács Attila irányítása alatt. De sajnos nem voltam igazán tehetséges egyik sportágban sem, így viszonylag hamar eldőlt, hogy nem leszek élsportoló.

- Úgy tudom, komoly szurkolói múltad is van.
- Nem tudom, hogy mennyire nevezhető "komolynak", mindenesetre lassan négy évtizede szurkolok a DVTK-nak. Az első emlékem az, amikor édesapám kihozott a Tribünre egy DVTK - FTC mérkőzésre. Nem jártunk rendszeresen, de azért évente párszor eljutottam a stadionba, ahol később rövidtávfutóként sokat edzettem is. Önállóan a gimnázium alatt kezdtem mérkőzésekre járni, először labdarúgásra, majd később, a '90-es évek elejétől kosárlabdára is. Egyetemista koromban pedig jöttek az idegenbeli mérkőzések, az NB I.-ben és az NB II.-ben is szinte minden mérkőzésen ott voltunk az egyik gyermekkori barátommal, akinek az autójával bejártuk az országot Sényőtől Zalaegerszegig. Buszos túrákon inkább a kosárlabda miatt vettem részt, volt olyan, hogy egy pécsi kirándulás közel 24 óráig tartott a sok beiktatott "megálló" miatt.

- Ha jól tudom, sportvezetői karriered egy véletlen felkérésnek köszönhető?
- Így igaz. Bár már a közgazdasági egyetem elvégzése után gondolkodtam, hogy esetleg elvégezzem a sportmenedzser szakot a TF-en, az életem végül más irányba kanyarodott, és másfél évtizeden keresztül az autóiparban dolgoztam, utoljára a miskolci Bosch-gyár cégvezetőjeként. A sporttal a szurkoláson kívül 2011-ben találkoztam újra, amikor Dr. Zsiga Marcell alpolgármester úr felkérésére én lettem az elnöke annak a sportegyesületnek, ami célul tűzte ki, hogy az akkor éppen másodosztályban szerénykedő női kosárlabda csapatot újra a sportág élvonalába vezesse. Utólag talán elmondhatom, hogy nem is voltunk teljesen sikertelenek ebben, hiszen bár a költségvetésünk sohasem volt az elsők között, és sajnos Miskolc városa egyelőre még nem támogatja hagyományainak és eredményeinek megfelelő mértékben a kosárlabdát, mégis sikerült megnyernünk a Magyar Kupát, nyertünk bajnoki ezüstérmet, és az Európa Kupában is az összes miskolci csapatsportág tekintetében minden idők legjobb nemzetközi eredményét értük el azzal, hogy a mezőny legjobb 4 csapata közé jutottunk 2016-ban. Mindemellett ma már az ország legnépesebb, és egyik legeredményesebb, az egész megyét lefedő utánpótlása is a miénk.

- Hogyan kerültél a Diósgyőr FC Kft. ügyvezetői székébe?
- Amikor a kosárlabda újra visszakerült a DVTK családba, szorosabbá vált a kapcsolatom a klub többségi tulajdonosával, ennek ellenére eléggé meglepődtem, hogy felkértek ügyvezetőnek, miután az a döntés született, hogy Dudás Hunor nem folytatja a megkezdett munkáját. A kosárlabda csapat irányítását még el lehetett látni kedvtelésből, az ember saját szabadidejének a rovására, de a labdarúgó csapat teljesen más nagyságrend minden szempontból, ezért nagyrészt fel kellett adnom "civil" elfoglaltságaimat. Ennek ellenére sem gondolkoztam sokat, mivel ha egy DVTK-szurkolót felkérnek egy ilyen feladatra, azt úgy éreztem, szinte kötelező elvállalnia.

- Mire vagy legbüszkébb a Diósgyőr FC Kft. élén eltöltött időszakból?
- Nagyon sok területen előreléptünk, de elsőként az utánpótlást említeném, erre vagyok a legbüszkébb. Mind szakmai téren, mind az infrastrukturális feltételekben és - most már örömmel mondhatom, hogy - eredményességben is óriási a fejlődés. Két-három éve még arról volt szó, hogy a DVTK utánpótlása a DVSC irányítása alá kerül, most viszont mi koordináljuk az egész észak-magyarországi régió labdarúgó-képzését. Ezzel sikerült lerakni az alapjait a DVTK sikeres jövőjének, és biztos vagyok benne, hogy néhány év múlva a csapat gerincét a saját utánpótlás rendszerünkből kikerülő játékosok adják majd.
Az utánpótlás mellett rendkívül fontos volt az is, hogy aktív, befolyásoló szerepem lehetett a stadion tervezési és kivitelezési folyamatában, ahol rengeteg olyan módosítást tudtam keresztül vinni az eredeti tervekhez képest, amelyek jelentős mértékben hozzájárulnak ahhoz, hogy az új stadionunk véleményem szerint kategóriájának legjobb hangulatú, leginkább szurkolóbarát stadionja lesz.
Harmadikként még megemlíteném, hogy Bódog Tamás szerződtetésével megtaláltuk és idecsábítottuk azt a szakembert, aki hosszú távon sikeresen vezetheti az első csapatot és a klubnál folyó szakmai munkát. Kevesen tudják, de óriási harcot vívtunk érte a Brøndbyvel, közel két hétig folyamatosan tárgyaltam velük, amíg végül sikerült elérni, hogy Tamást elengedjék hozzánk.
A fentiek mellett természetesen a pályán elért eredményekre, a Ligakupa-győzelemre, a Magyar Kupa-döntőre és az Európa Liga-mérkőzésekre is jó szívvel emlékszem, mert komoly háttérmunkára volt szükség a pályán kívül is, hogy ezeket az eredményeket elérjük.

Elolvasom a teljes cikket>>>

forrás, fotó: dvtk.eu