DVTK HUNTHERM - Sopron Basket 71-79

Találtam egy remek képet a Sopronról, ami még a hazai Montpellier elleni meccsük előtt készült. Az arcokon végignézve szerintem egy összetartó, nagyon egyben lévő csapat látható. Jó lenne, ha a miénk is eljutna arra a szintre, ahol tavaly már járt és nem tanácstalan, félénk tekinteteket látnánk, hanem egy elszánt, összetartó társaságot, amelyik felszabadultan játszik, nem félve senkitől.

Csak az első pár percet néztem a tévében de nem hittem el mit látok! Másnak nem tűnt fel? A kezdő ötösben két irányító (a két Aho), erre Lelik Réka játszotta ezt a posztot. Ki is kapcsoltam a tv-t.

A szakosztály, a klub nem piaci alapon működik, így nem számít a nézettség, a szurkolók kiszolgálása. A postás anélkül is csenget, ha üresen kong a lelátó, nem nézi senki, nem vesz relikviát senki. Ez itt a gond, nem is kicsi.

Nem is tudom kire legyek dühös igazán. A stábra? Mert valami nagyon nem megy idén. A jatékosokra? Mert nem igazán keltik csapat látszatát,mintha sokan nem is akarnának már itt játszani. Vagy az is lehet,hogy inkább magamra kellene dühösnek lennem,amiért sokat vártam ettől az idénytől,igen,valoszinűleg magamra inkább. A tavalyi bajnoki cím természetesen nincs elfelejtve és sosem lesz,elhittem,hogy talán végre legalább 3-4 évig mi leszünk a domináns csapat itthon,dehát ez Diósgyőr. Az pedig elég gáz,hogy itt mindig a szurkoló a probléma.