Csak egyszerre ne

A legcsábítóbb mindig a győzelem és nem panaszkodhatunk, mert az mostanában van. Ugyan mi kellhet még?

A világ most VB lázban ég és nem vagyok másként én sem, mert minden meccset megnézek, amit csak tudok. Van, hogy éppen csak a telefonomon tudom követni az aktuális összecsapást, de az is bőven jobb, mint a semmi. Voltak már elképesztően unalmas és természetesen felvillanyozóan izgalmas meccsek is, sírás és nevetés. De a világ focija azért nem áll meg, mert most is mennek különböző bajnokságok egy időben a foci ünnepével és ilyen a mi NB2-nk is. Ahogy nézem a VB és a bajnokságunk meccseit, rendre arra a következtetésre jutok, hogy egyszerre nem szabad belebonyolódni a két sorozatba. Az egyiken igazi profik játszanak hihetetlen sebességgel és tudással, a másik pedig valami más. Persze lehet ezt is szeretni és én pont ezért nézek már ritkán BL meccseket, mert olyan nagy a kontraszt. Jó nekem a miénk.

A miénk, amiből még két forduló van hátra az éven és holnap lesz az utolsó előtti hazai meccsünk a téli szünet előtt. A Haladás csapatát fogadjuk majd, akik 14 pontnyi távolságból követnek minket és ennek fényében nem is ők az elsődleges ellenfeleink. A közvetlen riválisaink 4,6,8 pontra állnak tőlünk és arra várnak, hogy hibázzunk, amit mi nem engedhetünk meg magunknak. Éppen ezért lesz nagyon fontos, hogy itthon tudjuk tartani a három pontot. A legutóbbi meccsünkön is egészen meggyőző volt a játékunk és újra elfogott meccs elején az a kellemes érzés, hogy itt nem lehet baj. Nagyon bízom benne, hogy a Hali elleni mérkőzés is ilyen lesz.

Biztosan benne van a csapatban, hogy jó eredménnyel szeretné búcsúztatni az évet a szurkolói előtt és remélem, hogy ez nem helyez rájuk túl nagy terhet. A pontokat szorgalmasan gyűjtögetnünk kell, mert én már nem szeretném ebben a bajnokságban más pozícióban látni a DVTK csapatát. Ragadjunk meg itt az első helyen és már egyetlen percre se engedjük ezt át másnak. Persze tudom, hogy még jön a tavasz és annyi minden történhet, de valami miatt olyan érzés van bennem, hogy most rácáfolunk a hírhedt diósgyőri tavaszokra és teljesen más lesz 2023.

Fogalmam sincs, honnan jön ez a kincstári optimizmus, de valahogy így érzem most. Nagyon jó érzésekkel és vastagon felöltözve fogok a stadionba kilátogatni holnap, hogy az ünnepek előtt újra magamba szívjam a gyep semmihez sem hasonlítható illatát és együtt tomboljak a többiekkel. A többiekkel, akik talán szépen lassan újra visszatalálnak a stadionba és nem csak a Nyíregyháza meccs lesz számukra vonzó, mert szükség van minden kézre. Persze a legcsábítóbb mindig a győzelem és nem panaszkodhatunk, mert az mostanában van. Ugyan mi kellhet még?