Babos Bence: Soha nem fogom elfelejteni a nyíregyházi duplámat

Babos Bence szerezte az első gólt a Kazincbarcika ellen, Nyíregyházán pedig kétszer is betalált.

A 2004-es születésű Babos Bence bekezdett a DVTK mezében, a Kazincbarcika ellen ő szerezte az első gólt, Nyíregyházán pedig kétszer is betalált.

A dvtk.eu-n megjelent interjúból idézünk.

Nyáron öltöztél piros-fehérbe, így kell kezdeni egy új klubban?

Már a Kazincbarcika ellen is betaláltam, majd a Nyíregyháza ellen sikerült duplázni. Megpróbálom ezt a jó formát fenntartani, ami nem lesz egyszerű, mert ez egy igen erős kezdés. Azonban akkor sem leszek szomorú, ha gólpasszal, vagy “csupán” jó játékkal leszek a csapat hasznára, és így tudjuk nyerni a meccseket.

Három mérkőzésen három gól, az valóban erős kezdés! Hogyan emlékszel vissza az eddigi meccseidre?

Az újpesti debütálást nem éreztem acélosnak, ezért az edzéseken igyekeztem még többet beletenni. A Kazincbarcika ellen is csereként álltam be. Az ellenfél előnye birtokában jól zárta a kapuja előterét, ezért próbálkoztam átlövéssel. Jobblábasként jobbal már több távoli gólt lőttem, de ha úgy adódik, akkor ballal is elvállalom. Szóval Ante Roguljić átadása után jól vettem át a labdát, és ballal kilőttem a bal alsó sarkot.

Utólag egyértelműen elmondható, hogy a gólod jelentőségét növeli, hogy megteremtette az esélyt a pontszerzésre, és utána sorra vezette a DVTK támadásokat, és az utolsó előttiből sikerült egyenlíteni is. Mit éreztél ebből a pályán?

Úgy éreztem, hogy miután Sajbán Mátéval beálltunk csereként, lendületet adtunk a csapatnak. Az időben előre haladva egyre több lehetőséget alakítottunk ki, és akár meg is fordíthattuk volna az eredményt. Megmutatta a csapat a küzdeni tudását, még egy kicsit pontosabbnak kellett volna lenni, és akkor mind a három pontot itthon tartjuk.

Ezek után Nyíregyházán bekerültél a kezdőcsapatba. Egy ilyen teljesítményt követően adta magát, vagy azért ez nem automatikus?

Bevallom, kicsit számítottam rá, de azért messze nem voltam biztos benne. Úgy éreztem, a meccs mellett az edzéseken is jó teljesítményt nyújtottam, ugyanakkor posztriválisaim sem játszottak rosszul.

Mi volt a feladatod?

Felkészültünk arra, hogy a balhátvédjük Nemanja Antonov támadó szellemben játszik, ezért ha a szélen fellép a támadósorba, akkor nekem kell követni őt, és akár visszahúzódni egészen a védősorba. A labdaszerzést követően pedig a gyors átmenetekből kellett kivenni a részem. A mérkőzés elejétől eltekintve sokszor nem kellett visszacsúsznom, így sokkal közelebb tudtam játszani az ellenfél kapujához, és könnyebben értem fel a támadásokkal. Az első félidőben nem sokat voltam játékban, de a második 45 percben több gyors akciót tudtunk vezetni, amit gólokkal fejeztünk be.

Mi jelentette a különbséget a két félidő között?

Az elsőben kissé vagdalózó módon játszott mindkét csapat. Amikor sikerült megnyugtatni a játékot, és a pálya is szétszakadt, akkor sokkal nagyobb tér nyílt a támadóink előtt, és többet tudtunk egy-az-egy, kettő-az-egy ellen játszani, amit hatékonyan használtunk ki.

Visszatérve a góljaidra, kétszer is jó helyen érkeztél. Erre szokták azt mondani, hogy vannak a focinak olyan elemei, amit nem lehet tanulni, hanem valaki vagy tudja, vagy nem.

És mindez semmit nem ér, ha nem fut az ember, mert kell az erőnlét ahhoz, hogy főleg a meccs végén felérjen az ember az ötös előterébe. De ne feledkezzünk meg a szerencséről sem, ami ezúttal mellém állt, de semmit nem ért volna, ha nem spintelek előtte.

Nyáron érkeztél kölcsönbe Diósgyőrbe, még mindig sokan kérdezgetik, hogy kicsoda Babos Bence. Segítesz nekik?

Egy Győr melletti kis faluban, Dunaszegen nőttem fel, és számomra a sportot először a kézilabda jelentette. Ha jól emlékszem, akkor tízéves koromban váltottam focira. Rövid ideig párhuzamosan csináltam, de amikor választani kellett, akkor a foci mellett döntöttem, mert azt jobban szerettem. Ekkoriban kerülten Győrújfalura, majd jártam próbajátékon Felcsúton is, ám nem választottak ki, viszont a Videoton egyik játékosmegfigyelője meghívott Székesfehérvárra edzeni. Egy hétig figyelték a játékomat, és végül leigazoltak. Világ életemben támadót játszottam, méghozzá jellemzően a pálya szélén, ami a gyorsaságom miatt testhezállóbb. Persze középen is kipróbáltak, amit úgyszintén szeretek, de a fizikai adottságaim miatt inkább csak akkor, amikor két center van a pályán, és a társam erősebb felépítésű.

Ugyan már a 2022/2023-as idényben bemutatkoztál az élvonalban, utána kölcsönadtak Ajkára, az előző idényben pedig a két klub közötti kooperáció keretében szerepeltél a Veszprém megyei csapatban. Mit tanultál a Merkantil Bank Ligában?

Nagyon sokat tanultam, mert ugyan az élvonalban technikásabb játékosok játszanak, de az NB II.-ben sokkal inkább brusztolnak a csapatok, így nekem is fel kellett vennem a harcot az erősebb fizikumú játékosokkal. Ám éppen azért, mert középen nagydarab játékosok szerepelnek, a szélén nagyobb tér nyílik, és ott ki tudtam használni a gyorsaságom. Azonban már előtte, a fehérvári második csapatban is felnőtt bajnokságban, az NB II.-ben szerepeltem, ahol szintén szereztem némi tapasztalatot.

A nyíregyházi mérkőzést követően Vladimir Radenković elárulta, hogy régóta figyelemmel kíséri a teljesítményed, de nem sikerült megszerezni. Most nyáron viszont Kovács Zoltán sportigazgatónak végre sikerült megállapodnia rólad. Mit éreztél ebből?

Tudtam a DVTK-ról, már egy éve és a téli átigazolási időszakban is érdeklődtek utánam. Azonban a Fehérvár nem akart elengedni, így valójában számomra ez mindössze egy önbizalmat növelő információ volt, de nem kerültem döntési helyzetbe egészen idén nyárig, amikor igent mondtam a DVTK hívó szavára. Ráadásul ekkor már Kovács Zoltán volt a sportigazgató, akivel jól ismertük egymást Székesfehérvárról.

Tovább a dvtk.eu-ra a teljes interjúra >>>>>>>>

forrás: dvtk.eu