Úgy tűnik, reklámblokkolót használsz :(
A weboldal üzemeltetését hirdetésekből tudjuk finanszírozni. Kérünk támogass minket azzal, hogy engedélyezed a reklámokat.
A weboldal üzemeltetését hirdetésekből tudjuk finanszírozni. Kérünk támogass minket azzal, hogy engedélyezed a reklámokat.
Sajtófigyelő - 1910.hu - A DVTK szurkolók otthona facebook oldal
Imre Róbert meccsértékelése az 1910.hu - A DVTK szurkolók otthona facebook oldalról.
- A régóta várt, és végre meglépett edzőváltással felcsillant némi remény az alagút végén. A szurkolók jelentős része nem kizárólag az elmaradó eredményekben látta a problémát, az ötlettelen, kilátástalan, indokolatlanul defenzív focival szinte garantálva volt a kiesésünk. A legfontosabb kérdés: vajon még időben jött a váltás?
- Nebojsa Vignjevic érkezésétől másfél nap után nem vártam csodát, azt azonban igen, hogy érződjön a játékosokon a felszabadultság, ami ideig-óráig vissza is köszönt a pályán. Már talán lehet róla beszélni, egyes pletykák alapján a közelmúltban már nem volt jó az öltözői hangulat, talán annak a hírnek is lehetett létjogosultsága, hogy bizonyos játékosok Kovács Zoltánnál panaszkodtak Vladimir Radenkovic munkamódszereire. Az sem aratott osztatlan sikert, hogy egy alkalommal (legalábbis amiről tudunk) kétgólos hátrányban, a félidőben visszahúzódásra, védekezésre utasította a csapatot. Minden jel arra mutatott tehát, hogy nem csak nekünk, szurkolóknak ér fel vallatással a játék képe, de a pályán is hasonlóan élvezetes ebben részt venni.
- Már percek után szembetűnő volt, hogy igyekszünk a korábbiakban látottnál több rövid passzal építkezni, ez a kombinatív játék kifejezetten jól állt Vallejonak és Szakosnak. Kevésbé voltunk direktek, nem próbáltuk azonnal ívelésekkel keresni Colleyt, Bence mellett Bokros is gyakrabban zárkózhatott fel a támadásokkal és próbálkozott beadással. Én annyira elszoktam a kezdeményező stílustól, hogy a félidőre esküdni mertem volna rá, hogy többet volt nálunk a labda. A gyakorlatban ez nem volt igaz (59 % - 41 %), cserébe az xG terén sikerült végre értelmezhető számot produkálni (0,94 – 1,93). Tudom, utóbbi mutatót egyesek nem nézik sokba, de egészen reális képet fest a támadójátékról. 14 lövésig jutottunk, ebben elsősorban Pető és Colley jeleskedett 5-5 kísérlettel, szemben az MTK 12 próbálkozásával. Párharcok terén is sikerült a hazaiak fölé nőni (45% - 55%).
- Labda nélkül középső blokkban 5-3-2-t védekeztünk, Bényei lépett fel Colley mellé. Ez a megoldás, ismerve, hogy Bognár vagy Kata milyen mélységi indításokra képes, rizikósnak ígérkezett, de a gyakorlatban nem okozott túl sok problémát. Próbálták kimozgatni a szélsővédőinket és a mögöttük nyíló területbe indulókat megjátszani, ez egy esetben okozott komolyabb gondot, éppen a kapott gólnál, ahol Szakos középre tolódott, Kerezsinek pedig nem volt embere, aki zavartalanul centerezett. Labdával főleg 4-2-4 rajzolódott ki. A kombinatív játék első említésre méltó példája a 15. percben volt tapasztalható, kiválóan hoztuk ki a labdát középen, majd Pető lőtt kissé gyengén kapura. A leggyakoribb eszközünket újfent a beadások jelentették, összesen 19-el próbálkoztunk, ezek közül 7 talált embert, a legtöbb középre tett labda a meglehetősen aktív Bokros nevéhez fűződött, aki a gólpasszt érő ívelést is jegyezte. A 65.-70. percre látványosan elfogytunk, értelmezhető támadásunk ezt megelőzően sem sok volt, utána pedig már egyáltalán nem. Ahogyan azt Vignjevic is kiemelte, ezen a téren gyorsan javulnunk kell majd. Kár, hogy rövid hetünk van, pénteken már érkezik a Kazincbarcika. Az mindenesetre biztató, hogy az előny birtokában nem húzódtunk vissza azonnal, bár az előnyt így sem tudtuk megtartani.
- Karlo Sentic a kupameccset követően visszafoglalta a helyét a keződben. Két alkalommal is kiválóan élt együtt a játékkal és lépett ki a kapujából, a gólnál viszont hibázott, ha a középre tett labda nem jön ki róla, vagy nem Átrok elé üti, talán már a vonal felett lennénk. Sokat köszönhetünk neki, de valószínűleg ezeknek a ritka hibáknak „köszönhetjük”, hogy még az NB1-ben véd.
- A védelmet az elhullajtott két pont ellenére sem tudom kritizálni, korrekten féken tartottak egy technikás, gyors támadósort, Senticnek mindössze két védést kellett bemutatnia. Ahogy korábban elhangzott, Szakosnak és Bokrosnak is jól állt, hogy végre többször léphettek fel a támadásokkal. Armalas sebezhetőbbnek bizonyult, mint Vitályos, Bokros szemre hasznosabbnak tűnt ezúttal támadásban, ennek azonban némileg ellentmond, hogy ő 1, míg Szakos 2 kulcspasszt jegyzett. Szilárd 2-2 blokkolt lövést és felszabadítást jegyzett, a 34. percben kulcspillanatban blokkolt egy közeli Kata lövést, Szakos 1 blokkolt lövése, 3 labdaszerzése és 5 felszabadítása azonban szintén megsüvegelendő, többnyire Molnárt és Kerezsit is limitálni tudta. Lényegesen magabiztosabbnak tűnt, mint az elmúlt hetekben.
A Szatmári – Bárdos duó többször is egymás hibáját javította ki, a leglátványosabb (és legfontosabb) egyértelműen Polievka szerelése volt Bence részéről a hosszabbításban. Szerencsénkre Szacsa becsúszó lába nem érte el a támadót pillanatokkal korábban, a kapott gólnál viszont figyelmesebben is eloszthatták volna a középen érkezőket. Az ő érdemük is, hogy a hazaiak főleg pontrúgásokból tudtak veszélyeztetni. Bárdos 8, Szatmári 4 felszabadítással zárta a bajnokit.
- A pálya közepén elsősorban Vallejón érződött, hogy végre más felfogásban lépünk pályára: a korábbi, vaktában előrevágott gyertyáinak nyoma sem volt, 4 kulcspasszt osztott ki, ami a legtöbb volt a mezőnyben ráadásul 7 labdát szerzett vissza és kiharcolt egy büntetőt. Kiválóan egészítették ki egymást Esitivel, aki ismét megmutatta, mennyire fontos láncszeme ennek a gépezetnek: 8 labdaszerzés, 6/8 sikeres párharc és 92 %-os passzpontosság jellemezte. Továbbra is élmény nézni, ahogy lepattannak róla az ellenfelek, és amilyen hallatlan magabiztossággal tudja megtartani a labdát 2-3 ember között. Nem a szűrőn és a mélységi irányítón múlt, hogy meg kellett elégednünk 1 ponttal. Számomra Bényei volt kissé szürkébb, bemutattak Babossal és Szakossal pár tetszetős forgást, 1 lövést és 2 kulcspasszt tett a közösbe, de egy offenzívabb, utolsó passzokat kiosztani képes nyolcassal ezúttal talán előrébb lettünk volna. Kár, hogy ilyen jelenleg nincs a keretben, Croizet sérült, Roguljic elvétve teljesít jól, Vancas pedig már nem a keret tagja, mert ugye légiós. Szerencsére két társa, akik a helyére érkeztek, színmagyarok.
- Bár Colley révén szereztük meg a vezetést, rám a támadótrióból Pető Milán tette a legjobb benyomást. Öt lövést jegyzett, kétszer kaput talált bár mindkettő viszonylag gyenge volt és középre érkezett, egy alkalommal pedig a kapufa fosztotta meg a góltól. Ennek ellenére is ő tűnt a legaktívabbnak, ha Beriashvili nem csúszik be a kontrájánál, talán az első bajnoki gólját is megszerezhette volna Diósgyőr mezben. Lamine Colley már három perc után betalálhatott volna, a fejesével azonban feledtette a hibáját. Petőhöz hasonlóan ő is 5 lövéssel zárt, lecserélésével gyakorlatilag véget ért számunkra a meccs érdemi része. Sem Sajbán, sem Ambrose nem képes őt pótolni, Saponjiccsal egy lapon említeni pedig sértéssel érne fel. Felállt védelem ellen kevésbé jól használható, gyorsasága és ereje azonban megmutatkozik az átmeneteknél, beadásoknál. A gólját Kádár mellől fejelte, de ez sem sokat von le az érdemeiből, néha eszembe jut, milyen jól kiegészíthették volna egymást Acolatséval, ha Elton nem dönt úgy, hogy inkább padozni megy Ferencvárosba.
- A vasárnapi bajnoki egyik legfontosabb aspektusa lesz, hogy Nebojsa Vignjevic vajon milyen következtetéseket tud levonni a látottakból. Hamarosan következik a naptári év első válogatott szünete, ahol lesz ideje jobban megismerni a játékosait, addig azonban fogadjuk a Kazincbarcikát és utazunk Nyíregyházára. Arra talán már az első 90 perc is elég volt, hogy a szerb szakvezető rájöjjön, a teljes mezőny egyik legkevesebb helyzetét mi dolgozzuk ki, nem érkezik elég támadó a kapu elé, és bár Tamás, Holdampf vagy Keita akár a legerősebb kezdőcsapatban is helyet kaphatna, a támadósorba nem tudunk érdemben cserélni. A 60 perces erőnlétről már nem is beszélve.
- Bár közhelyes minden elkövetkező meccset döntőnek titulálni, mi azonban valóban valamennyi hétvégén az életünkért küzdünk. Pénteken harmadszor találkozunk az újonc Kazincbarcikával a szezonban. Ha egyszer sem tudjuk legyőzni őket, egyértelmű, hogy nincs helyünk az NB1-ben.
Tovább az 1910.hu - A DVTK szurkolók otthona facebook oldalra >>>>>>>>
Még nem érkezett hozzászólás!