A legjobb érzés közösen ünnepelni a szurkolókkal

Lőrinczy Attilával beszélgetett a dvtk.hu

Lőrinczy Attila télen igazolt Diósgyőrbe, és azóta minden mérkőzésen kezdőként lépett pályára. Az eddigi hat mérkőzésen egy gól és három gólpassz került a neve mellé.

- Így fogalmaztál a Gólörömben a Gyirmót elleni mérkőzés előtt: “egy újabb rangadó vár ránk, ahol hasonló mérkőzésre számítok, mint a Pécs ellen. Vissza kell találnunk a győztes útra, és ha egyénileg és csapatként is hozzuk azt a játékot, amire képesek vagyunk, akkor nem okozhat gondot a három pont megszerzése.” Ez történt?
- Igen, hétfő este is bekezdtek a vendégek, néhány veszélyes lövéssel próbálkoztak, azonban idővel mi is elkaptuk a ritmust, helyzeteket alakítottunk ki, és megszereztük a vezetést, így előnnyel mentünk be az öltözőbe. A második játékrészt megint ők kezdték egy kicsit jobban, kiegyenlítettek, de ezt követően sebességet váltottunk, és az érvényesült, amit mi szerettünk volna. Előbb ismét előnyt szereztünk, majd egy második találattal bebiztosítottuk a győzelmünket.

- A rangadók háromesélyesek, ugyanakkor általában kevésbé állnak be a csapatok a saját kapujuk elé.
- Sokkal jobban szeretek jó csapatok ellen játszani, mert ők bátrabban felvállalják a nyílt játékot. Ilyenkor nagyobb terület nyílik előttünk, könnyebben tudunk előre játszani, ami sokkal kedvezőbb nekünk. Nem véletlen, hogy a pécsieknek lőttem az első gólom, és a Gyirmót ellen is sikerült kialakítani egy hasonló lövőhelyzetet, ám ezúttal egy kicsit mellé lőttem, pedig a lövés előtt beugrott a két héttel korábbi eseménysor. A második gól előtt pedig ugyan az ellenfél kapusa védte a lövésem, de a kipattanót értékesítette Jerry (Jérémie Obounet - a szerk.) De rendületlenül fogok próbálkozni, mert szeretnék még sok gólt lőni!

- Ismét idézzük fel a beszélgetés Gólörömben megjelent első változatát: “Emlékszem, még az év elején a pontrúgásokat gyakoroltuk, amikor mondták a többiek, hogy közvetlenül szöglet után nem szerzett gólt a DVTK ősszel. Megütötte a fülemet ez a mondat, és azonnal célul tűztem ki magam elé, ha én adom be a labdát, akkor ebből a játékelemből is eredményesek legyünk.” Így érkeztünk el a mérkőzés 41. percéhez, amikor egy bal oldali szögletből Szatmári Csaba fejére lőtted a labdát, aki bevette a gyirmóti kaput.
- Nagyon örülök ennek a gólnak is. Ezen a mérkőzésen rengeteg szögletet végezhettünk el, érett a gólunk. Természetesen begyakoroltuk ezt a figurát is a héten - talán ezúttal még a szokásosnál is nagyobb hangsúly helyeztünk erre a játékelemre -, és bízom benne, én is egyre jobban ráérzek arra, hová kell rúgni a labdát, és a többiek is arra, hogy hová kell érkezni. Végre elindultunk ezen az úton is, és bízom benne, jönni fog a többi gól is.

- A találkozót követően a közelben lakók talán már haza is értek, amikor a Napos oldalról "beengedtek” a szurkolók az öltözőbe.
- Semmi különleges nem történt, hívtak, én pedig mentem. Örülök, hogy ennyien kijöttek a mérkőzésre, szurkoltak nekünk, az a minimum, hogy teljesítjük a kérésüket. Mezt nem tudok mindenkinek adni, de néhány közös szelfi, vagy aláírás mindig belefér az időmbe.

- Egy héttel korábban Kazincbarcikán játszott a csapat, és a sorozatban aratott négy győzelmet követően először vesztett pontokat. Mi vezetett a vereséghez?
- Jól kezdtük a mérkőzést, az első húsz percben ott és úgy tudtuk megbontani az ellenfél védelmét, ahogy azt terveztük, de nem elégszer. Sokkal többet kellett volna veszélyeztetni a kaput, de így is kialakítottunk néhány ziccert, amit ha értékesítünk, akkor minden bizonnyal egészen másként alakul a mérkőzés. Sajnos ezeket kihagytuk, és az ellenfelünk egy gyors kontratámadás végén megszerezte a vezetést. Akkor már éreztük, hogy ez egy nagyon nehéz meccs lesz. A második játékrészt egy újabb óriási helyzettel kezdtük, ami kimaradt, és a folytatásban már nem is tudtunk nagy ziccert kialakítani, mert nagyon stabilan és jól védekeztek, mi pedig nem jó döntéseket hoztunk, és nem játszottunk elég gyorsan. Akkor már szinte semmi nem jött össze, az ilyen mérkőzésre szokták azt mondani, ha reggelig játszunk, akkor sem rúgunk gól. Négy győzelem után jött egy vereség, talán jókor is jött ez a pofon.

- Az egyik első nagy helyzetet éppen te hagytad ki a 8. percben.
- Jó kiugratást kaptam Lukitól (Lukács Dániel - a szerk.), azonban érkezett egy védő és a kapus is, az igazi helyzet akkor alakult ki, amikor elém pattant a labda. Úgy éreztem, kicsit közelebb van a kapu, ezért egyből rá akartam tenni. Utólag persze tudom, hogy akár még át is vehettem volna a labdát, de ezen már kár keseregni.

- Még egy héttel korábban viszont egy üldözőt sikerült legyőzni hazai pályán. Arra hogy emlékszel?
- Jó kis rangadót játszottunk a Pécs ellen. Nagyon kiélezett csata volt, a harmadik helyezett érkezett, ahol tudtuk, hogy egy győzelemmel nagyot léphetünk előre. Ezért nagyon készültünk, és örülök, hogy sikerrel vettük az akadályt. Sokkal jobban szeretek jó csapatok ellen játszani, mert ők bátrabban felvállalják a nyílt játékot. Ilyenkor nagyobb terület nyílik előttünk, könnyebben tudunk előre játszani, ami sokkal kedvezőbb nekünk. Láthattuk, hogy a Pécs jól játszott, és ha az első játékrészben nem is, a második félidőben mi is jobban néztünk ki, többet birtokoltuk a labdát, és lőttünk három szép gólt. A DVTK akkor tud jó teljesítményt nyújtani, ha dominálunk, ezért erre törekszünk a jövőben is. A középpályán igyekszem én is hozzájárulni a labdabirtokláshoz, szeretem, ha rajtam keresztül megy a támadás.

- A negyedik bajnokidon szerezted meg az első gólt. Vártad?
- Minden labdarúgó szeretne gólt lőni, hát még az, akinek a támadás a feladata! Én ezen belül szeretek távolról lőni, talán ez az egyik erősségem. Már Soroksárra úgy utaztam, hogy góllal kezdem a diósgyőri szereplésem, és a csapat lőtt is ötöt, de nekem nem jött össze, hiába próbálkoztam. Később is lőttem kapura, mert minél hamarabb át akartam törni a gátat. A PMFC ellen végül sikerült, ráadásul 1-1-es állásnál, tehát fontos pillanatban, azaz mondhatni a legjobbkor.

- Kívülről olyan magától értetődőnek tűnnek ezek a gólok, csak bele kell rúgni a labdába, és máris a kapuban köt ki. És belülről?
- Jurek Gábor a jobb szélről hozta be a labdát, én egy kicsit visszaléptem, hogy elszakadjak a védőktől. Amikor passzolt, akkor láttam, hogy nincs rajtam senki, ezért próbáltam úgy átvenni, hogy egyből tudjak lőni. Végül egy kicsit magam alól lőttem el, és visszahúztam, amivel becsaptam a kapust, mert nem oda várta a labdát. Már amikor a kapu felé repült a labda, akkor láttam, hogy bemegy, és amikor hozzáért a hálóhoz, nagyszerű érzés töltött el.

ELOLVASOM AZ EGÉSZET>>>