Úgy tűnik, reklámblokkolót használsz :(
A weboldal üzemeltetését hirdetésekből tudjuk finanszírozni. Kérünk támogass minket azzal, hogy engedélyezed a reklámokat.
DVTK 
A DVTK legeredményesebb játékosai a Győr ellen
Szerző: Vámos Henrik | 2025-10-17 23:28:00Vámos Henrik összeállítása.
Szombat este a DVTK az ETO-Parkba látogat az NBI 10. fordulójában, ahol 43. alkalommal lép páyára a Győr csapata ellen az élvonalban. Habár sem a forma, sem a tabella nem a Diósgyőrnek kedvez, pontosan az ilyen reménytelen szituációkban szokott nagyot alkotni a piros-fehér gárda. Továbbá, ismervén a két csapat egymás elleni történelmét, az aktuális helyezés gyakran mellékes a „Győr-csapatok” rangadóján, 1998-ban például a DVTK hatodik helyezettként győzte le 1-0-ra a listavezető ETO-t a – szerdai meccsnap ellenére – tömött DVTK-Stadionban. A szombati derbire való hangolódásként elevenítsük fel a két csapat közös múltját, illetve nézzük meg, kik azok a DVTK-játékosok, akiknek találatai a legtöbb pontot érte a Rába-parti zöld-fehérek ellen.
1946-ban játszották az első Győr-DVTK találkozót, amit a hazaiak nyertek 2-1-re. Az első diósgyőri győzelem 1950 október 1.-jén született, Salamon Zoltán góljával 1:0 arányban múlta felül a DVTK a zöld-fehéreket a bajnokság 6. fordulójában. Az azt követő nyolc Győr elleni összecsapásból hármat nyert a csapat, 1952-ben például egy fordulatos, 4:3-ra végződő meccsen győzött a DVTK, amin a klub történelmének legtöbb gólt szerző játékosa, Dobó Zoltán duplázni tudott. Négy nyeretlen találkozót követően diadalmaskodott újra a Diósgyőr, erre 1963. augusztus 28.-ig kellett várnia a vasgyári együttesnek. Cserjés József találatával a DVTK nagy meglepetésre 1:0-ra legyőzte az évad végén történelme első bajnoki címét elhódító együttest. 1965-ben a piros-fehérek mindenkit sokkolva, másodosztályú csapatként bejutottak a Magyar Kupadöntőbe, kiejtve az MTK-t és az Újpestet. A Kupadöntőben sajnos fájdalmas 4-0-s vereséget szenvedett a Preiner Kálmán-vezette Diósgyőr a Győri-ETO-tól. Az eredmény fájdalmát csökkentette, hogy a DVTK visszajutott az élvonalba egy héttel a finálét megelőzően, így újra NB1-es lett. Napra pontosan három évvel a Cserjés-féle győzelem után, 1966. augusztus 28.-án hatodszor verte a DVTK a Győrt a csapatok 20. NB1-es mérkőzésén, ismét 1:0-ra, Vass László 88. percben szerzett góljával. Vass egyébként betalált a győriek kapujába 1968 szeptemberében (2-4), 1969 augusztusában pedig neki köszönhetően tartott otthon egy pontot a csapat (1-1), miután bevette Tóth Lajos kapuját, illetve 1971 augusztusában az ő duplája is kellett ahhoz, hogy végül 3-2-re győzzön a csapat.
Az 1970-es évekre már inkább a Diósgyőr volt a találkozó favoritja. A miskolciak 1970-ben három egymást követő bajnokin is túljutottak a Győr-Moson-Soproniak eszén, amelyből a második a csapat első győzelme volt a győri Vagongyári pályán. Habár 1972 és 1974 között ismét nyeretlen volt a DVTK a nyugatiak ellen, a következő évben kezdetét vette a csapat leghosszabb veretlenségi sorozata az ETO ellen. A 8 mérkőzéses széria a csapat legjobb élvonalbeli szezonjának, az 1978/79-es kiírás utolsó játéknapján ért véget, miután Szabó Géza csapata 2-1-re kikapott Győrött. A Diósgyőrre jellemző éles váltással a veretlenségi szériából rögtön egy nyeretlenségi sorozatba csöppent a csapat. Valószínűleg senki sem gondolta 1978 decemberében, amikor Oláh Ferenc és Teodoru Borisz góljaival 2:0-ra legyőztük a Rába-partiakat, hogy a következő ilyen alkalomra 1991-ig kell majd várni. Az eltelt időben két alkalommal is 7 gólt vágtak a győriek a Diósgyőr kapujába (1981, 1983), 1983-ban pedig hiába vezetett 2-0-ra a csapat fél óra elteltével Borostyán duplájával, és maradt előnyben a 77. percig, Hannich, Szeppessy, illetve Szabó révén megfordította a meccset a Győr, a Diósgyőr pedig végül pont nélkül távozhatott a Rába ETO Stadionból.
Akadtak azért említésre méltó diósgyőri teljesítmények is a DVTK nyeretlen évei alatt, például 1981-ben 2-2-es, illetve 1982-ben 4-4-es végeredményt játszott a győriekkel, utóbbin Görgei duplázott, és kétszer is kétgólos hátrányt dolgozott le a csapat. 1991 októberében 11 találkozó után győzte le ismét a DVTK az ETO-t Cigankov és Romulus góljaival. A ’90-es években kilenc Győr elleni mérkőzéséből kettőt nyert meg a Diósgyőr, 1998 augusztusában az egyik legizgalmasabb magyar bajnokit vívták a csapatok, amit 5:4 arányban nyert a Győr.
2005 decemberében három évtized után nyert ismét a Folyók Városában a Diósgyőr Katona és Horváth góljaival (2-1). Az ezt követő találkozó is emlékezetesre sikerült, a Diósgyőr Elek, Foxi, Vitelki és Farkas góljaival 4:3-ra győzte le a Győrt. A heves összecsapáson nyolc büntetőlap kiosztására kényszerült Sápi játékvezető.
Győr 1-2 DVTK, 2005:
A hét-gólos thrillert követő hét bajnokiját rendre elveszítette az ETO ellen a DVTK. 2007-ben néhány hónapon belül kapott ki 4:0, majd 5:1 arányban a csapat a győriektől, viszont valahogy még ezek a találkozók is eltörpülnek a 2008 szeptemberében elszenvedett 6-0-s vereség mellett. 2009 áprilisában a diósgyőri “közönségkedvenc”, Bajzát Péter hajrában szerzett találatának köszönhetően nyert 3-2-re a Győr Miskolcon. A később Nyíregyházán is megforduló Bajzát egyébként az említett hét találkozón összesen kilenc alkalommal vette be a Diósgyőr kapuját, a széria utolsó mérkőzésén (2010 március) pedig már a DVTK színeit képviselte. 2011 szeptemberében Luque és Seydi góljával (2-0) 2006 után nyert ismét a csapat a zöldek ellen, az azóta lejátszott kilenc NB1-es bajnokiból kétszer diadalmaskodott a DVTK, 2015-ben (4-1) és 2024-ben (4-3).
Így festett Luque gólja a lelátóról:
DVTK 4-1 Győr, 2015:
Győr 3-4 DVTK, 2024:
Most pedig tekintsük meg a DVTK legeredményesebb játékosait a Győr ellen.
5.: Fükő Sándor – 3 gól, 1 pont
Az ózdi születésű középpályás 18 éves korában debütálta DVTK felnőttcsapatában, egy Békéscsaba elleni 3-0-s vereség alkalmával 1975 májusában. A következő idényben már oroszlán szerepet vállalt a DVTK teljesítményében az ifjú center, 27 bajnokin szerepelt, ráadásul egymást követő játéknapokon szerezte meg élete első két NB1-es gólját a Szeged (1-2), illetve Zalaegerszeg(2-2) ellen. 1977 őszén mindkettő Besiktas elleni UEFA-Kupa mérkőzésen szerepelt, sőt, az 5-0-s visszavágón egy találat az ő nevéhez fűződött. A java pedig csak ezután jött: Az 1977/78-as kiírás minden bizonnyal pályafutásának legemlékezetesebb időszakának kezdete, hiszen a szezonban összes bajnokiján pályára lépő Fükő hat alkalommal is betalált, egyet ráadásul a Győri-ETO kapujába vert 1978 februárjában, ami egy pontot ért a piros-fehéreknek (1-1). 1978 őszén katonai szolgálatot teljesített, így abban az idényben „csak” 17 találkozón jutott szerephez, a következő évben azonban ismét teljes erőbedobással szerepelt a Diósgyőri Aranycsapat védelmének egyik alappillére. 27 bajnokin 7 gólt szerzett, amely közül hármat egymást követő fordulók során tett 1979 decemberében. A három bajnoki során a Diósgyőr összes (!) gólját magára vállalta, így szerezte meg második találatát a nyugati zöld-fehérek ellen 1979 decemberében. Harmadik gólját a folyók városa ellen a 7-1 arányban elveszített bajnokin lőtte 1981 októberében. Az idény végeztével két év erejéig Tatabányába igazolt, ahonnan visszatért az Acélvárosba, amely csapata ekkor már a másodosztályban szerepelt. További három éven át öltötte magára hétről hétre a DVTK címeres mezét, 1988-ban azonban az ő diósgyőri fejezete is végleg bezárult. Összesen 186 bajnokin 26 gólt szerzett, ami a DVTK házi-góllövőlista 14. helyén tartja.
Az amigeleken.hu így köszöntötte a legendát 66. születésnapján:
4.: Görgei János – 3 gól, 2 pont
Görgei János 1951. január 5.-én látta meg a napvilágot Edelényben, a későbbi DVTK-legenda a profi karrierjét is a helyi Bányászban indította útnak. A DVTK-hoz 1971-ben, a kötelező katonai szolgálat letöltése után csatlakozott, és a következő másfél évtizedet az Acélvárosban töltötte. Debütálására 1971 októberében került sor, négy héttel később pedig első NB1-es találatát is megszerezte a középpályás az Újpest csapata ellen (1-1). A Diósgyőr 1973-as kiesése, és nagyobb csapatok csábításának ellenére maradt Miskolcon a „Csúcsú” becenévre hallgató játékos, sőt, a második vonalban feljegyezhette első dupláját is, amikor nagyrészt neki köszönhetően távozott ponttal (2-2) a piros-fehér gárda a Loki otthonából. Az NB2-ben öt gólt szerző játékos a következő évben – immáron újra az élvonalban – sem állt le a gólgyártással, hat alkalommal volt eredményes. Az 1976/77-es idényben ezt a számot is sikerült fölülmúlnia Görgeinek, az edelényi klasszis nyolc gólt szerzett, illetve mesterhármast szerzett a Magyar Kupa négyes döntőjében az Újpest elleni 4-1-es diadalon.
Első találatát a Diósgyőr szombati ellenfele kapujába az 1980/81-es szezon utolsó játéknapján szerezte, amikor az 57. percben 2-1-es vendég előnynél a fentebb említett Fükő labdáját gólra váltotta (2-2). Tulajdonképpen ennek a gólnak - ami Fükő egyetlen bajnoki gólja volt az idényben - köszönhetően maradt bent a szezon nagy részében a kiesés ellen harcoló DVTK, hiszen az egy pont elég volt ahhoz, hogy a következő idényben is a legjobbak között szerepeljen a vasgyári együttes. Kevesebb, mint egy évvel később a DVTK-Stadion gólra éhező nézői repetázhattak Görgei ETO elleni góljaiból, sőt, ezúttal egy találkozó mellé kettő is járt: A kaotikus, 4-4-re végződő thriller során a miskolciak kétszer is felálltak kétgólos hátrányból, a piros-fehérek első, és negyedik találata pedig Görgei János nevéhez fűződött. A klasszis 1986-ban 16 év, és 386 mérkőzés után érzelmes búcsút vett Miskolctól, sajnos veseproblémáiból adódóan élete rémesen korán, 47 évesen a végéhez ért. Nyugodj békében, Legenda!
3.: Dobó Zoltán – 4 gól, 6 pont
A Diósgyőr örökös góllövőlistájának vezetője, a Rozoga néven becézett Dobó Zoltán 1952-ben igazolt Miskolcra, a korábbi Vasas-játékos pedig rögtön az első mérkőzésén piros-fehérben betalált korábbi csapata ellen. A budapesti csatár gólvágó tehetsége már az első szezonjában megcsillant, 26 mérkőzésen 11 gólt szerzett (hármat a Győr ellen), amivel a szezon „házi-aranycipőjét” is elhódította – a következő négy évben háromszor is ő végzett a DVTK góllövőlistájának élén, így az első diósgyőri lett, aki három egymást követő évben is minden csapattársánál több gólt rúgott. a Győri-ETO kapuját négy különböző alkalommal is bevette: Először 1952 szeptemberében, amikor Pesti György asszisztjainak köszönhetően duplázni tudott a nyugati zöld-fehérek ellen egy emlékezetes, 4-3-ra megnyert bajnokin.
Így írt az Észak-Magyarország a mérkőzésről:
„A diósgyőri támadósor végre magára talált ezen a mérkőzésen. Szebbnél szebb támadásokat vezettek a győriek kapujára, és ha a védelem nem hagy ki néhány percre, nagyobb arányú győzelmet is arathatott volna a diósgyőri csapat.
Az első félidő 10. percében Pesti előreadásából Dobó szerezte meg a vezetést (1:0). A 29. percben Pesti újabb kitűnő labdájával Kárpáti ugrott ki a győri védők közül, és újabb gólt lőtt (2:0). A befejezés előtt a Győri Vasas szépített Kertesi révén (2:1).
Fordulás után a győriek kezdtek jobban, majd erősített a diósgyőri csapat. Több veszélyes támadás után a 15. percben Bujtor volt az újabb gólszerző, majd öt perc múlva ismét Dobó volt eredményes, így már 4:1-re vezetett a hazai csapat.
Ezután egy védelmi hiba után Dombos lőtt gólt a 30. percben (4:2). A befejezés előtt két perccel Dombos közeli lövésével beállította a végeredményt: 4:3.
A diósgyőri csapatból Pesti kitűnően játszott, nagy része volt a győzelemben, de jó teljesítményt nyújtott Palicskó, Török, Dobó és Nagy is. Kárpáti középcsatárként jobb játékot nyújtott, mint korábbi posztján.”
Két hónappal később újra lecsapott a győri védelemre, amikor egy 3-2-re elveszített találkozón lőtte meg 1-0-s győri előnynél a DVTK egyenlítőgólját. A következő szezonban a másodosztályba kényszerült a Diósgyőr, Dobó pedig ebben az évben szárnyalt igazán. 29 mérkőzés alatt nem kevesebb, mint 56 gólt szerzett, így az 1953-as kiírás végén nem csak a bajnoki arany miatt, de az NB2-es gólkirályi-címtől is csilloghatott Rozoga szeme. A „visszatérés” első hazai mérkőzését éppen a Rába-partiakkal vívta a DVTK, Dobó Zoltán pedig hét perc után előnybe kerítette csapatát a végül 3-0-ra megnyert mérkőzésen. Ebben az idényben lőtte a legtöbb élvonalbeli gólját, szám szerint tizehnatot, amivel a góllövőlista hetedik helyén végzett korábbi csapattársa, Csordás Lajos mögött. 1955-ben egy évre visszatért az angyalföldi nevelőklubjához, 1956-ban azonban visszatért a DVTK csapatához, az NB2-ben pedig további 17 gólt szerzett, így az élvonalban már 100 gólosként szerepelhetett a gólzsák. Levezetésként eltöltött egy évet az MVSC kötelékében, 1959-ben pedig szögre akasztotta a cípőt. Visszavonulása után is aktív résztvevője volt a miskolci sportéletnek, Már túl járt a nyolcvanadik születésnapján is, amikor még mindig focicipőt húzott a DVTK centenáriumi teremtornáján 2010-ben. 2016. január 5.-én, hunyt el, a Diósgyőrért tett erőfeszítéseinek emléke viszont minden bizonnyal örökre élni fog az Acélváros történelemkönyveiben.
2.: Horváth András – 5 gól, 4 pont
A ’60-as, illetve ’70-es évek DVTK-jának egyik legikonikusabb játékosa, a gólvágó kifejezést ő rá is a szó szoros értelmében használhatjuk. a Borsod-megyei Varbó falujában született 1945. december 19.-én, a Diósgyőrben 21 évesen mutatkozott be, és természetesen első pályára lépésekor sem maradhatott el a góllövés: A Szegedi EAC elleni 4-0-s győzelem alkalmán ő nyitotta meg a gólcsapot a 18. percben. A szegediek földbe döngölését követő két mérkőzésen egyaránt betalált, a szezonban pedig összesen tíz gólt szerzett. a Diósgyőri közönség kapott egy kis ízelítőt abból, hogy évekkel későbbre mekkora játékossá nőtte ki magát az ifjú csatár, aki a következő szezonban 12 találattal elhódította a házi-aranycipőt is, amit karrierje során nem kevesebb, mint hét, a csapat történelmében legtöbb alkalommal nyert meg a DVTK-ban, továbbá Dobó Zoltán után a második játékos lett a vasgyári gárda illusztris történelmében, aki zsinórban háromszor volt a szezon legeredményesebb DVTK játékosa. Annak a bizonyos 1968-as idény során a Győri-ETO kapuját sem kímélte a gólvágó, a zöldeknek háromszor is betalált. A szezon első találatát a Szusza Ferenc által irányított Győrnek lőtte (1-1), a „visszavágón” pedig már az első percben eredményes volt, azonban hiába vezetett 10 perc elteltével 2-0-ra a DVTK, a hazaiak végül 4-2-re nyerték a találkozót a Vagongyári pályán. Az 1971/72-es szezonban negyedjére végzett a piros-fehérek góllövőlistájának élén, ráadásul instrumentális szerepet játszott abban, hogy utolsó hat mérkőzéséből négyet is megnyerjen a Diósgyőr, hiszen a Nyugat-magyarországi csapatok mind elszenvedték a varbói bosszúját: A Komló (3-1), a Győr (1-0), a Haladás (2-0), illetve a Videoton (1-3) ellen mind betalált. Utolsó házi-gólkirályi címét az 1974/75-ös szezonban ünnepelhette, amikor 29 mérkőzésen 8 alkalommal volt eredményes, kétszer a Győr ellen az 1974 szeptemberében lejátszott, 4-2-re elveszített bajnokin. A DVTK történelmének legtöbb NB1-es gólját szerezte az élvonalban 64 alkalommal betaláló csatár, továbbá tagja volt az 1967-ben klubtörténelemben először kontinentális kupában szereplő Diósgyőrnek.
A két elválaszthatatlan jóbarát, Kovács Pál és Horváth András a búcsúmeccsükön 1979-ben
1.: Vass László – 5 gól, 7 pont
A nyírbogdányi csatár a Miskolci EAFC-ből igazolt Diósgyőrbe, ahol rövid pályafutása jelentős részét töltötte. Első góljára nem sokat kellett várni, az 1966-os szezon 7. fordulóban 15.000 néző előtt szerezte meg a borsodi derbi – ami végül 2-2-re végződött az Ózdi Kohász ellen - első gólját. A következő hazai mérkőzésen, az UTE elleni 3-1-es diadalon (ami 33 éven át az utolsó hazai Újpest elleni győzelem volt) is betalált, augusztusban pedig a 88. percben lőtte meg a DVTK-Győr mérkőzés egyetlen találatát. Debütáló szezonja során holtversenyben Szurgent Lajossal a legtöbb diósgyőri gól fűződött a nevéhez 6 találattal. Majdnem napra pontosan három évvel később is betalált a zöld-fehérek kapujába - ami a 24. bajnoki gólja volt a DVTK-ban – ám ezúttal csak az iksz-re (1-1) volt elég. A már korábban említett ’68-as 4-2-es vereség második diósgyőri gólját is ő szerezte. Az 1971/72-es idényben ismét elhódította a társ házi-gólkirály címet, ezúttal hét góllal, Horváth Andrással karöltve. Ebben a kiírásban a Győr otthonában négy perc alatt tudott duplázni, és kovácsolt 2-0-s vendég előnyt a 12. percre a végül 3-2-re megnyert bajnokin. Utolsó idénye az 1972/73-as szezon volt, összesen 187 bajnokin 34 alkalommal talált be, ezzel a DVTK élvonalbeli örök-góllövőlistájának nyolcadik helyét foglalja el.
A DVTK összes NB1-es gólszerzője a Győri ETO ellen rangsorolva aszerint, hogy góljaik hány pontot értek a csapatnak:
És ezt olvastad már?
Még nem érkezett hozzászólás!