Úgy tűnik, reklámblokkolót használsz :(
A weboldal üzemeltetését hirdetésekből tudjuk finanszírozni. Kérünk támogass minket azzal, hogy engedélyezed a reklámokat.
DVTK 
A DVTK kilencedik kerületi történelme
Szerző: Vámos Henrik | 2025-09-18 12:00:00Vámos Henrik összeállítása.
Péntek este a Fizz Liga 7. fordulójában a DVTK együttese a Ferencváros otthonába látogat. A párharc 1940 óta írodó történelme során számos felejthetetlen mérkőzést vívott a DVTK a kilencedik kerületben, győztesen azonban eddig csupán öt alkalommal hagyta el a ferencvárosiak pályáját a Diósgyőr. A pénteki rangadó előtt tekerjük vissza az időt az 1940-es évekig, és vegyük sorba, hogyan alakultak eddig a Diósgyőr Üllői úti látogatásai.
Bajnoki mérkőzésen először 1941 márciusában lépett pályára a DVTK a zöld-fehérek otthonában, ahol 12.000 néző előtt Füzér János hajrában szerzett góljával óriási meglepetésre 1-0-s győzelmet aratott a csapat. Az eredmény azt jelentette, hogy véget ért az FTC közel másfél éve tartó hazai veretlensége az NB1-ben, továbbá az 1940/41-es szezonban a DVTK volt az egyetlen csapat, amely Dimény Lajos együttesétől elvitte a három pontot az Üllőin. A nap hősének, Füzérnek, nem ez volt az egyetlen szép emléke az Üllői úti pályán, hiszen egy évvel később ugyanezen a gyepen vívta élete egyetlen válogatott mérkőzését. Ezzel szemben a Diósgyőr a diadalt követő három évtizedben köszönő viszonyban sem volt a három ponttal a kilencedik kerületben, és tizennyolc egymást követő Fradi elleni idegenbeli bajnokin maradtak alul a miskolciak. A nyeretlenségi-széria alatt akadt néhány igen nagy aranyú veresége a piros-fehéreknek:
● 1942-ben 5-2-re nyert a Ferencváros, a meccs egyetlen pozitívuma diósgyőri részről, hogy Penderi György az első DVTK-játékos lett, aki duplázott a Fradi otthonában.
●1952-ben és 1964-ben egyaránt 4-0-ra kapott ki a Diósgyőr a kilencedik kerületben, 1966-ban pedig 5-1-re ütötték ki Albert Flóriánék a borsodiakat.
1958 márciusában Iván József révén 16 év után szerzett újra gólt a DVTK az Üllői Úton, azonban sajnos ezt egy 3-1-re elveszített találkozón tette. 1960 áprilisában közel húsz év után először vezetett a DVTK a Ferencváros otthonában – ami a ’60-as évektől a ’80-as évekig a kiemelt mérkőzéseken gyakran, például ezen a találkozón is a Népstadiont jelentette – miután Pál László betalált Landi kapujába (0-1), ám csupán két percig tartott a Diósgyőr előnye, mivel az 5. percben Vilezsál Oszkár értékesítette a Soós bíró által megítélt tizenegyest a zöldek javára (1-1). Sokáig úgy tűnt, 1942 után először tud pontot elcsenni a diósgyőri alakulat a Ferencváros vendégeként, azonban három perccel a rendes játékidő vége előtt Albert Flórián megszerezte huszonkettedik szezonbéli gólját (2-1), a Ferencváros pedig begyűjtötte zsinórban tizedik hazai győzelmét a DVTK ellen. Ezt követően ismét sokáig képtelen volt betalálni a Diósgyőr az Üllőin, ezúttal több, mint 300 percig tartott a gólcsend – ezen találkozók eredményei 5-0, 3-0, 4-0, illetve 5-1 – amit Szurgent Lajos tört meg 1966 áprilisában, a már említett 5-1-re végződő bajnoki 32. percében, 2-0-s állásnál. Az 1967-es szezont a Ferencváros otthonában kezdte meg a DVTK, ami a szezon házigólkirálya, Szurgent Lajos újabb találatát jelentette a zöld-fehérek ellen. Szurgent góljával 20 percen át volt 1-0-s előnyben a DVTK, az évad végén huszonharmadik bajnoki címüket ünneplő zöldek azonban három góllal válaszoltak (3-1), így tovább váratott magára a Diósgyőr kilencedik kerületi diadala. A ’67-es szezonnyitót három újabb, a DVTK szempontjából lőtt gól nélküli találkozó követte (1-0, 2-0, 2-0), 1972 tavaszán azonban több, mint harminc év után nyert ismét bajnoki mérkőzést a vasgyári csapat a kilencedik kerületben.
A ’70-es években megváltozott a DVTK-FTC Derbi hegemóniája. Az addig kis, vidéki csapatként kezelt Diósgyőr kivívta a főváros, majd az egész ország tiszteletét. Nem egy fővárosi együttest kardélre hányva két Magyar Kupát is elhódított az évtizedben a DVTK – 1977-ben, illetve 1980-ban – ráadásul Miskolcon 1969 és 1982 között mindössze egy bajnokit tudott megnyerni a Ferencváros.
1972. április 1.-jén az NB1 19. fordulójában ismét a főváros felé vette az irányt Mathesz Imre együttese. A Népstadionban az általában megszokott tömött lelátók, és frenetikus hangulat helyett csupán 5.000 ember fogadta a csapatokat, ami szép, de valószínű véletlen egybeesés volt Rákosi Gyula 500. FTC-mezben vívott mérkőzésével. A 16. percben Gass István révén megszerezte a vezetést a vendég gárda (0-1), miután a putnoki csatár átcselezte magát a teljes ferencvárosi védelmen, és 20 méterről tüzelt a kapuba. Aznap ez elég is volt a három pont begyűjtésére, így 1942 után tudott újra diadalittasan távozni a DVTK az Üllői útról. A mérkőzés utolsó húsz percére annyira feldühödtek a ferencvárosi ultrák, hogy elkezdték rombolni saját szektorukat, mire a játékvezető előbb ideiglenesen véget vetett a találkozónak, majd az öltözőbe vonult, amíg a hangosbemondókon keresztül próbálták nyugalomra bírni az Üllői úti szurkolókat - Nem hiába hivatkoznak magukra Fradi-csürheként. A mérkőzés végül rendkívül parázs hangulatban folytatódott, a 85. percben pedig Branikovits öt méterről tüzelt a DVTK kapuja felé, Veréb azonban hárította lövését, egy perccel később pedig egy érthetetlenül megítélt tizenegyest is hárított a Legenda, ezzel egyértelműen kiérdemelve a Meccs Embere címet.
Az Észak-Magyarország így írt a bajnokiról:
„a DVTK ezúttal nem csak sportszerűbben , és lelkesebben, hanem időnként szebben is játszott, mint nagy nevű ellenfele. Ez a csapat nem az volt, amelyik az Egyetértéstől vereséget szenvedett hazai pályán. Egy lelkesedésben, játék felfogásban, fegyelmezettségben lényegesen többet nyújtó tizenegy volt a pályán, élvezetes, jó játékot nyújtva. Pedig volt időszak, amikor a zöld-fehérek kíméletlen eszközökkel igyekeztek egyenlíteni. Két héttel ezelőtt azt írtuk , hogy ezzel a játékkal nem lehet bent maradni. Most viszont azt kell mondani, hogy ilyen játékkal nem lehet kiesni (utóbbi jóslat bizonyult profétikusnak – a szerk.). A diósgyőri fiúk ezen a mérkőzésen szinte önmagukat múlták felül, és azt a bizonyos pluszt adták , amiről elutazásuk előtt beszélt Mahesz imre edző. Fegyelmezetten, sportszerűen és jól játszottak. Ezzel talán a forduló egyik legnagyobb meglepetését okozták.”
Hiába a történelmi siker, soron következő négy bajnokiját egyaránt elbukta Mathesz Imre csapata, a rossz sorozat pedig a szakember állásába került. Ami a Fradi otthonát illeti, hosszú, nyeretlen évek vártak a DVTK-ra: közvetlenül a ’72-es győzelem utáni első FTC – DVTK bajnokit 4-0 arányban nyerték a hazaiak Albert Flórián mesterhármasának köszönhetően, az ezutáni 13 Üllői Úton vívott bajnokijából pedig 10-et elveszített a Diósgyőr. Az 1977 márciusi találkozón egy órányi játék után még nem született gól, Borostyán Mihály 69. percben szerzett találata (0-1) pedig úgy tűnt, eldöntheti a mérkőzést. Sajnos 120 másodperc elteltével egyenlítettek a hazaiak (1-1), az utolsó hat percben pedig további két gólt is begyötört Dalnoki Jenő együttese (3-1), így elmaradt a meglepetés. Decemberben visszatért a Magyar Kupát többek között a zöld-fehérek előtt elhódító DVTK a kilencedik kerületi arénába, és ezúttal a végén a vendégek örülhettek: Nyilasi góljával korán vezetést szereztek a hazaiak (1-0), és egészen a 86. percig előnyben voltak, Váradi Ottó találatának (1-1) köszönhetően azonban egy pontot elvitt Szabó Géza együttese a fővárosból. A piros-fehérek legközelebbi látogatásának is hasonló volt a forgatókönyve, Nyilasi góljának köszönhetően közel hetven percnyi előnyt élvezhettek a hazaiak, a hajrában azonban Fekete László góljával ismét pontot mentett az Acélváros csapata.
A DVTK 1979-es csapata öregfiúkként a ferencvárosi öregfiúk ellen 2004-ben:
Ezt követően két hazai találkozót is megnyert az FTC a piros-fehérek ellen: 1979 decemberében 3-1 arányban, majd fél évvel később 2-1-re. 1982 májusában Borostyán Mihály góljának köszönhetően 20.000 néző előtt vitt el egy pontot Budapestről a csapat, ezt azonban 1983-ban előbb egy 4-0-s, majd egy 3-0-s kiütés követte, összesen pedig zsinórban öt Ferencvárosban elszenvedett vereség.
1984-ben elvesztette története addigi leghosszabb élvonalbeli tagságát a DVTK, és tíz év után búcsúzott az NB1-ből, legközelebb pedig 1991-ben lépett pályára bajnokin az Üllői Úton, azon a mérkőzésen, amelyen Vitelki Zoltán élete első élvonalbeli gólját jegyezhette fel.
Az 1991/92-es idény 15. fordulójában hét és fél év után találkozott újra egymással a DVTK és a Ferencváros, és egy izgalmas, 5-gólos thrillert vívtak. Lipcsei és Deszatnik révén negyedóra alatt kettővel mentek a zöld-fehérek (2-0), a diósgyőri válasz az 52. percben érkezett, amikor Svistun átadásából a ’90-es , illetve 2000-es évek DVTK egyik ikonikus figurája, Vitelki Zoltán tudott eredményes lenni (2-1). Nem sokkal később ifj. Albert Flórián kettőre növelte a Ferencváros előnyét (3-1). A 76. percben az első diósgyőri gólt előkészítő Sergey Svistun küldte Ion Petcu passzát a bal alsó sarokba (3-2). Sajnos Svistun gólja nem változtatott a végkimenetelen, így Vlád László együttese pont nélkül távozott a kilencedik kerületből, ahogyan ezt a soron következő két alkalommal is tették. 1992 októberében Wukovits László duplája egy 3-1-es győzelemhez segítette a Ferencvárost – a DVTK gólját Leskó Zoltán szerezte – 1997 novemberében pedig egy nívós meccsen 1-0-ra nyert a Fradi 13.000 néző előtt, egy hónappal azután, hogy a Diósgyőr 2-1-re kiejtette a fővárosiakat a kupából.
1998 októberében a Tornyi Barnabás-féle csapat menetelésének negyedik állomása az Üllői Út volt, ahol 26 év után nyert bajnoki mérkőzést a Diósgyőr. A találkozót megelőzően mindössze egy pont választotta el az 5. helyezett DVTK-t a 6. pozíciót elfoglaló hazaiaktól, a tabella szomszédok pedig egy sokáig emlékezetes találkozót vívtak.
A DVTK legeredményesebb hazai gólszerzőiről a Ferencváros ellen itt tudsz olvasni:
Kulcsár Sándor szépségdíjas szabadrúgásgóljával kevesebb, mint tíz perc elteltével vezetést szerzett a Diósgyőr (0-1), kilenc perccel később pedig Egressy beadása után ismét a tavalyi szezon házi gólkirálya, Kulcsár Sándor volt eredményes, ezzel megduplázva a diósgyőri előnyt (0-2). Kulcsár ezzel Penderi György mellett az egyetlen DVTK játékossá vált, aki elmondhatja magáról, hogy duplázott az Üllői úton, azonban ekkor még korai volt a túlzott öröm, hiszen Szabics Imre néhány perc elteltével szépített (1-2), a második játékrészben pedig egyenesen kiegyenlített csapatanak (2-2). Téger István középre tett labdáját követően Egressy Gábor révén a 73. percben újra a DVTK-nál volt az előny (2-3), most azonban egy perc sem kellett a Ferencvárosnak, hogy válaszoljon, éppen Egressy eladott labdájából (3-3). A rendes játékidő vége előtt hat perccel szabadrúgáshoz jutott a DVTK, amit Egressy Szabó Tibor elé tett, aki néhány cselt követően kapura tüzelt, és nem hibázott (3-4). Tornyi Barnabás együttese véget vetett a Diósgyőrt több, mint 9.000 napon át kísértő átoknak, és bajnoki mérkőzést nyert a kilencedik kerületben.
A mérkőzésen duplázó Kulcsár Sándor, aki 1999 tavaszán már a Ferencvárost erősítette, így emlékezett vissza a találkozóról:
„A legjobb sztori talán, amikor a Diósgyőrrel mentünk az Üllői útra játszani, és a mérkőzés előtt nagyon komolyan összementem Mátyus Jánossal, aki a mérkőzés előtt meg akart félemlíteni és megfenyegetett. A 18. percig lőttem két gólt, igaz egyet szabadrúgásból, de a másikat róla. Végül 4-3-ra nyertük a meccset, és igazi elégtétel volt számomra, mert a meccs előtt Kiss László, a Fradi edzője azt nyilatkozta, hogy “nem fordult még annyit a világ, hogy a Diósgyőr nyerni járjon az Üllői útra”. Tornyi akkor úgy feltüzelt minket az öltözőben ezzel a hírrel, hogy apait-anyait beleadtunk. A csapattársak a meccs végén nagy betűkkel felírták egy filctollal az öltöző falára, hogy “kapd be Jani, üzeni Kuli”. Másnap még az újságokban is megjelent. Nem sokkal azután, amikor a Fradihoz igazoltam, Mátyus Jani volt az első az öltözőben, aki odajött hozzám, kezet nyújtott és sok szerencsét kívánt. Azóta is jó barátok vagyunk.”
A győzelmet követően ismét két egymás utáni vereséget szenvedett a Diósgyőr a Ferencváros otthonában 2000-ben és 2004-ben, utóbbi találkozón Tisza Tibor élete első NB1-es találatát szerezte.
Reimann Zoltán író, illetve a Szemelvények Miskolc város történelméből című blog szerkesztője megkeresésemre az alábbiakat mondta a DVTK-Ferencváros rivalizálásról:
„Vidékiként, miskolciként a fővárosi mérkőzések előtt mindig az járt a fejemben, hogy jó eséllyel vereséggel fogunk hazatérni. A Ferencváros elleni találkozók előtt ez hatványozottan igaz volt és ma is így van. 85 éve mutatkoztunk be az NB I.-ben, azonban a nyolc évtized alatt mindössze öt alkalommal tudtunk nyerni a zöld-fehérek otthonában.
Az 1998-as győzelmet (4-3) óriási élmény volt a helyszínen megtekinteni az Üllői úton, ahol több mint ezer diósgyőri tombolt. A mérkőzés eredménye nem tükrözi hűen a két csapat közötti különbséget, akár egy tucat gól is kerülhetett volna Udvarácz hálójába. A végén mégis majdnem a zöldek egyenlítettek...
Kiss László, a rekordbajnok pályaedzője azt mondta a mérkőzés előtt, a zöldekre mindig is jellemző lenéző, pöffeszkedő stílusában: ,,- Akkorát még nem fordult a világ, hogy a Diósgyőr nyerni tudjon az Üllői úton!”
Érdemes megemlíteni a pályára lépett játékosok nevét: Nota – Téger, Szmiljanics, Kuttor, Kovács T. – Túróczi (Babos), Kiser, Szabó T. (Kákóczki), Buzás – Kulcsár (Szabados), Egressy. Edző: Tornyi Barnabás.
Pár évvel ezelőtt jutott eszembe, hogy mi lenne, ha ezt a legendás mérkőzést teljes egészében levetítené a város a Szinva-terasz kivetítőjén. Óriási élmény lenne mindenkinek. El is kezdtem nyomozni, 1998-ban nem voltak élő közvetítések, csak összefoglalók, különböző jogi viták miatt. A TV2-nél voltak a jogok, azonban tőlük azt a választ kaptam, hogy minden 2000 előtti anyag törlésre került a rendszerükben, nincs meg az erről a mérkőzésről szóló felvétel sem… Nagy kár érte.”
2005 októberében az Üllői Út helyszíne volt egy újabb Ferencváros-Diósgyőr összecsapásnak. Az első játékrész nem túl sok izgalmat tartogatott, a szünetben azt is megtudhattuk, hogy a Mahatma Gandhi Emberi Jogi Egyesület a Ferencvárost választotta a futball pályákon uralkodó rasszizmus elleni figyelem felhívásához. Ők azzal érveltek, hogy azért a híresen anti-rasszista zöld-fehérekre esett a választás, mert úgy tudják, Európában ők a legnépszerűbb klub... (?)
A második játékrészben felpörögtek az események: a 66. percben Jovánczai révén megszerezte a vezetést a Ferencváros (1-0), amit egészen a hajráig megtartottak a hazaiak, amikor a korábbi ferencvárosi csatár, Horváth Ferenc indítását Tisza Tibor indítását egészen a kapuig vitte, sőt, a hálóig (1-1), így Pajkos János együttese elhozott egy pontot a 9. kerületből.
A Ferencváros 2006-os kizárása miatt a DVTK következő kilencedik kerületi túrájára egészen 2009 októberéig kellett várni. Egyik csapat sem kezdte túl rózsásan a 2009/10-es idényt, a rangadót megelőzően a Bobby Davison által irányított hazaiak a 11., a DVTK a 15. helyet foglalta el a tabellán. Aczél Zoltán csapata bő negyedóra elteltével előnybe került Huszák bombagóljával (0-1), nem sokkal a 2. félidő kezdete után pedig Vlado Jeknic fejjel duplázta meg a DVTK előnyét (0-2). Néhány perccel később Lippai Ákos révén történelme során először vezetett 3-0-ra az Üllői Úton az Acélváros csapata. A zöld-fehérek hiába tudtak szépíteni, a feldühödött Green Monsters tagjai letört székdarabokat, illetve görögtüzeket dobtak a pályára, ennek következtében Sulyok Gergely lefújta a találkozót a 69. percben – az MLSZ végül 3-0 arányban a DVTK-nak ítélte a találkozót. A hazai fanatikusokat annyira bántotta, hogy a DVTK az Üllőin nem csak, hogy három gólt lőtt, - így a Kecskemét 2007 áprilisi győzelme után az első magyar csapat lett, amely három gólt szerzett Ferencvárosban – de véget is vetett a zöld-fehérek másfél éves hazai bajnoki veretlenségének, hogy a stadionban és az utcán egyaránt összecsaptak a rendőrökkel, akik közül ketten is megsérültek. Csak remélni tudjuk, hogy a Mahatma Gandhi Emberi Jogi Egyesület nem követte a találkozót.
Összefoglaló:
Szurkolás 27:13-tól:
A 2011/12-es szezon első idegenbeli mérkőzését az Albert Flórián Stadionban vívta Benczés Miklós csapata, és egy újabb emlékezetes párharcot láthatott a 6.700 kilátogató néző. Hiába vezetett a 4. perctől kezdve a meccs nagy részében 1-0-ra az FTC, José Luque egy hatalmas szabadrúgásgóllal kiegyenlített a 68. percben, a miskolciak így történelmük során először három bajnokin át veretlenek voltak Budapest kilencedik kerületében.
Összefoglaló:
Szurkolás:
Az ’El Capitano’ szabadrúgásgóljáról emlékezetes bajnokit követő 13 mérkőzésből 11-et elveszített a DVTK a Fradi otthonában, és ahogy az 1942 és 1972 közötti időszakban, itt is belefutott néhány nagy pofonba: 2016-ban 6-2 arányban, 2018-ban pedig két egymást követő mérkőzésen 4-0, 4-1, végül egy 7-0-s győzelemmel ütötte ki csapatunkat a Ferencváros 2019-ben.
2021 januárjában 12 év után tudott újra bajnoki mérkőzést nyerni az ekkor már Groupama Aréna néven futó stadionban, sajnos ezúttal a Covid-19 miatt üres lelátók előtt. Az emiatt nem csak a lelátón, de a pályán is igen csendes találkozót Asmir Suljic első labdaérintéséből, a 85. percben szerzett góljával 1-0-ra nyerte az elmúlt hat mérkőzését rendre elveszítő Diósgyőr, így Zekic Zorán első győzelmét zsebelte be a piros-fehér kispadon, ami történetesen a Ferencváros első hazai veresége volt nem kevesebb, mint 61 veretlen bajnoki mérkőzés után. Suljicot öt percnyi játék után lehozta a horvát edző, így minden bizonnyal a 21. század egyik legjobb diósgyőri cseréjének bizonyult.
Az összes alkalom, amikor a DVTK véget vetett a Ferencváros hazai bajnoki veretlenségének:
Ezt követte két ferencvárosi diadal – 2021-ben 1-0, majd 2024-ben 2-1, utóbbin nekem jutott a megtiszteltetés, hogy az egyik Bajtársak zászlót lengessem – majd 2024 novemberében egy felejthetetlen 3-3-at játszottak a csapatok 8.723 néző előtt, amin az Ultras Diósgyőr 90 percen át leszurkolta a fradistákat saját szentélyükben, és még egy kisebb mennyiségű pyrotechnika is bejutott a Groupama Aréna E szektorába.
Összefoglaló:
Szurkolás:
Szerinted mi lesz a pénteki találkozó végeredménye?
Melyik a számodra legemlékezetesebb ferencvárosi túra?
Ott leszel most pénteken a Groupama Arénában? Írd meg kommentben
És ezt olvastad már?
Még nem érkezett hozzászólás!