A diósgyőri polihisztorok

Ha tisztában vagy a lesszabállyal, a hadiipar sem okozhat gondot.

Magyarországon végre ledőlt az a régi, nyugati elképzelés, miszerint egy gépipari nagyvállalat élére olyan ember kell, aki valóban ért a gépekhez, vagy hogy a haditechnológiai fejlesztésekhez mérnöki tudás szükséges. A miskolci sportélet két meghatározó alakja, Sántha Gergely és hű társa, Szabó Tamás megmutatták: a sikeres cégvezető a VIP-páholyokban születik. Főleg a felcsútiban.

Sántha Gergely karrierje olyan gyorsan ível felfelé, hogy attól egy átlagos adófizetőnek is belefájdulhat a nyaka. A DVTK elnökeként már elsajátította a legfontosabbat: hogyan lehet az állami és baráti forrásokat úgy koordinálni, hogy a végeredmény minden érintett számára elégedettséget hozzon - kivéve a csalódott szurkolókat. Az elismeréseket és posztokat halmozó ügyvezető tudatosan készül a választások utáni életre - ha esetleg nem úgy sikerülne, mint reméli - és megpróbál olyan pozícióba kerülni, ahol kevés munkáért adják a sok pénzt és nem kell túl nagy felelősséget vállalni, ha már a diósgyőri hajó elsüllyesztésének mesterterve lassan beérik, akkor azért legyen neki hová továbblépni.

Ez a különleges „stratégiai érzék” segítette őt a 4iG Space and Defence Technologies vezérigazgató-helyettesi pozíciójába. Hiszen mi más is kellene egy űrkutatással és modern hadviseléssel foglalkozó céghez, mint egy közgazdász, aki otthon van a miskolci sportban? Úgy tűnik, Sántha úr felismerte, hogy a védelmi ipar és a hazai labdarúgás között sok a hasonlóság: mindkettő hatalmas összegeket igényel, a stratégia gyakran rögtönzésre épül, és végső soron mindig az kerül ki győztesen, akinek megvan a megfelelő hátszele. Viszont azt azért be kell vallnunk töredelmesen, hogy a focihoz sajnos nem ért, és ennek isszuk mi most a keserű levét a diósgyőri szurkolótársaimmal.

Egy igazi kapitány nem hagyja hátra első tisztjét sem. Amint Sántha Gergely otthon érezte magát a 4iG – és ezen keresztül a Rába – világában, azonnal tudta, kit szeretne a történelmi győri üzem élére. Ki lehetne alkalmasabb a Rába Nyrt. vezérigazgatói feladataira, mint Szabó Tamás, aki addig a DVTK kosárlabda-szakosztályát irányította? Persze tudom én, hogy előtte vitézkedett a Boschban és a Miskolc Holdingnál, de ezekről az időkről nagyon kevés pozitív visszajelzést lehet hallani a volt kollégáktól.

A szakértelem gyakran túlértékelt fogalom; ezzel szemben a lojalitás a valódi érték. A Rába lesz az új „játszótér”. Miközben a győri mérnökök talán azon töprengenek, hogyan került ide ez a két ember, addig a Sántha–Szabó duó már a jövő tervezésén dolgozik. A 4iG égisze alatt a Rába többé nem csupán egy ipari létesítmény, hanem a miskolci menedzsment-iskola gyakorlóterepe is lesz. Csak ne nézze meg senki, hogy hol tart a diósgyőri foci, mert az nagyon nem jó ajánlólevél. Hacsak nem az a cél a Rábánál, hogy a cég működjön, de eredményt soha ne tudjon elkönyvelni.

A recept egyszerű: válassz egy politikai kapcsolatokkal jól ellátott „stratégát” (Sántha), mellé egy megbízható végrehajtót (Szabó), és figyeld, ahogy a szakmai szempontok szépen lassan eltűnnek a „nemzetstratégiai érdekek” nevében.

Gratulálunk a magyar iparnak! Eljutottunk oda, hogy elég az, ha jó kapcsolatot ápolsz valakivel, aki politikailag jó hátsók közelébe férkőzőtt, és egyből egy gépipari vállalat élére állhatsz. Ez az igazi társadalmi mobilitás: a skyboxból egészen az űriparig (vagy legalábbis a 4iG megfelelő részlegéig).

Persze ha őszinte szeretnék lenni, akkor nem is bánom, csak tűnjenek már innen. A romokat majd mi eltakarítjuk. Az mindig a szurkolókra marad.