A Diósgyőr adta a legjobb barátaimat

A Capo-val beszélgettünk

Mondhatjuk, hogy egy sorozat következő részéhez érkeztünk ezzel a riporttal, mert számukra mindig is fontos volt, hogy bemutassuk azokat, akik a tábor előtt állva a mikrofont vagy megafont tartva irányítják a szurkolást. Persze a sorozat részeit az élet írja, hiszen akkor lesz ennek apropója, amikor változás történik a Capo személyében. Tamás egy éve vette át ezt a feladatot, néhány napja vele beszélgettem.

Mikor és hogyan kezdődött nálad a Diósgyőr szeretete?
Tizennégy-tizenöt éves lehettem, amikor az edelényi középiskolai barátokkal Miskolcra kezdtünk járni szórakozni, és az ott megismert srácok hívtak el minket meccsre. Nekem nem volt meg az apáról fiúra szálló meccsrejárási hagyomány, de ennek ellenére szívesen mondtam igent. A focit természetesen nagyon szerettem, magam is játszottam. Mondhatom, hogy rögtön az első meccs magával ragadott.

Melyik évben lehetett ez pontosan?
Úgy 2005 környékén.

Az még bőven a vad világ volt szurkolói szemmel.
Az igen. Kánaán volt a mostani állapotokhoz képest.

Elkezdtél meccsekre járni…
Igen, jártam rendszeresen. Egyre több embert ismertem meg és egyre több akcióban voltam benne. Szép lassan haladtam azon a ranglétrán, amit a csoporttagok végigjárnak. A szektor tetejéről egyre közelebb a korláthoz. Egyre jobban otthon éreztem magam. Ezután lettem dobos úgy két-három évig, ekkor Zoli volt a Capo. Majd jött egy kis külföldi élet, akkor nyilván kevesebbet tudtam meccsekre jönni. Amikor viszont végleg hazatértem, újra a doboknál találtam magam. Volt egy időszak, amikor Patrikkal együtt doboltunk.

Melyik csoport tagja vagy?
A Commandos tagja vagyok 2008-tól. Most már egyik vezetője, de egy csoport vezetése sok egy embernek. Ketten csináljuk.

A Commandos is nagy múltú és sokat megélt csoport.
Így van. Most éppen az RCD-től átvettünk négy fiatalt, és még csatlakozott hozzánk két ember, kezd megint jó létszámunk lenni. Voltak hullámvölgyek, de most optimista vagyok. Ezek az új srácok komolyan gondolják és bennük van potenciál.

Ultrának vagy hoolnak tekinted magad inkább?
Egyiknek sem. Mindig az vagyok, amire éppen szükség van, de nem tagadom, hogy a csibészség bennem van. Amikor még lazább volt a rendszer, jobban húzott a csoport is a hooligan életmód felé, de 2010 után az új szabályok miatt sok minden megváltozott. Ha arról van szó, akkor azért ott vagyunk.

Ma már szinte csak a mező maradt.
Igen, és néhány lepattanó, amikor a rendőrök alszanak. Ilyen volt például az Újpest-Fradi legutóbb. Vagy nekünk Békéscsaba. Viszont azt gondolom, hogy az egész táborra jellemző, hogy ott vannak, ahol szükség van rájuk. Ha kell, akkor a mezőn, de ha az kell, akkor festik a drapikat, cipelik a zászlókat. Ezt egyébként minden hónapban másik csoport csinálja, és ebből minden csoport ki is veszi a részét. Nem keres kibúvót senki. Ezt a második évet az NB2-ben csak így lehet megcsinálni.

A lelátón te osztod ki a feladatokat?
Nem, mindenki tudja, mi a dolga. Ezt a szezon elején megbeszélték a csoportok vezetői.

Úgy tűnik, a tábor irányvonala erre a szezonra a pozitivitás.
Igen, ezt próbáljuk, de nem mindig könnyű. Néha egy nagy levegőt kell venni és csinálni tovább. Az rendkívül rosszul esett, hogy az első évben nem kerültünk fel. A szezon elején összeültünk és megbeszéltük, hogy azért is kell a pozitív hozzáállás, hogy az NB2-ből is ott maradjunk Magyarország top három brigádja között. Nagyon bízunk a sikerben, mert ha idén sem sikerül, akkor nehéz lesz pozitívnak maradni.

Mit gondolsz, ha nem sikerülne a feljutás, akkor mi is a szétesés útjára lépnénk, ahogyan a Nyíregyháza?
Így van. De ott a Haladás, a Győr. Még egy év nagyon meglátszódna a lelátói aktivitáson, hiszen már most is látszik, milyen hatása van. Sokszor észre lehet venni, hogy csinálja az ember, de igazából mindenki nagyon várja már a feljutást, hogy érjen véget a rémálom. Én nem engedem magamnak a negatív gondolatokat, és csak a feljutásban gondolkodom.

Látod, elég egy kicsit negatívnak lenni, ahogyan Barcikán történt, és egyből felkapta az egész ország. Arról írtak, hogy összevesztünk a csapattal, pedig nem erről volt szó. Mi csak azt jeleztük, hogy nem akarjuk újra bejárni azt az utat, amit egy évvel ezelőtt.

Aztán nagyobb lett a füstje, mint a lángja. Nincs örök harag, csak szerintem kellett egy ilyen jelzés. Az MTK vendégszektora megtelt, szóval a csapat mögött vagyunk. Sőt, vannak, akinek csak a hazaiba jutott jegy. Biztosan jó lesz a hangulat. Legalább az MTK játékosai is látnak ilyet.

Óhatatlan az, hogy az elődökhöz hasonlítanak. Miben vagy te más, mint ők? Milyen irányvonalat képviselsz?
Patrikhoz képest én nem látok nagy különbséget, hiszen régi barátok vagyunk, hasonló módon gondolkodunk. Szeretném én is a pörgős, dallamos szurkolást behozni a lelátóra. Ez nem könnyű, mert nehezen csatlakozik bele a többi szurkoló, pedig sokkal jobban szólna. Nem titok, hogy az új nóták nagy részét Patrik találta ki.

Visszatérő probléma a trágárság. Patrik a vele készült interjúban elmondta, hogy ezeket általában nem a Capo kezdi el, hanem spontán alakul, lehetetlen megállítani. Neked talán ezt most sikerült kicsit csökkenteni.
Mégis ki ellen trágárkodjunk, mikor többnyire üres a vendégszektor? Csak kiabáljuk a semmibe? Ha volt valami előzmény, akkor megemlítünk néhány tábort, de csak akkor. Tiszakécske, Budafok, Budaörs. Mit szidjunk rajtuk? Hátranézek, és a nagy semmit látom ott, ahol az ellenfél táborának kellene lennie. Akkor inkább gyakoroljuk az új dalokat, menjen a szurkolás, legyen jó hangulat. Persze majd az NB1-ben ez változni fog. De akkor lesz majd válasz a másik oldalról is, és ez felpörgeti a lelátót.

A Nyíregyháza volt talán az egyedüli tábor, akik eljöttek.
Nem igazán utazik rajtuk kívül más. Eljöhet ide 10-20 srác bárhonnan, de számunkra ez nem mérvadó. Tőlük nem fog jönni telefon, hogy esetleg fussunk össze.

Az nb1-ben remélhetőleg lesz majd pár jó meccs. Remélem, a Fehérvár még nem esik ki, hanem majd csak egy év közös szereplés után. Idén is elutaztunk a Loki-szurkolókkal a meccsükre, és nonszensz volt, hogy végig minket szidtak. De olyan ez, hogy mindenki minket akar. Azt mondod, jön az MTK, az kit mozgat meg? De ha mi megyünk! A csapatot mindenki meg akarja verni, tőlünk pedig mindenki jobban szeretne szurkolni. Tőlünk jobban szurkolni persze azért elég nehéz.

Az egyik meccsen azt mondtad, ne foglalkozzunk azzal, ami a pályán van, csak szurkoljunk. Mit gondolsz, akkor se reagáljunk, ha fetrengés van, vagy ha valaki nekimegy a játékosunknak?
Én háttal állok, és nem látok sok mindent a pályán történtekből. Viszont az a feladatom, hogy nyomjam a nótát, mert ha kiesünk a ritmusból, a szurkolás rosszabb lesz. Ezért mondtam, hogy ne azzal foglalkozzunk, ami a pályán van. Mostanában azért próbálok többet hátranézegetni, hogy ne kezdjek bele egy nótába akkor, amikor valami esemény van. De eleinte ez nehezebb volt, ezt is tanulni kell. Őszintén megmondom, hogy a legelső hazai meccsemen felálltam, és az összes nótát elfelejtettem. De ahogy telik az idő, sokkal könnyebb. A táborból érkező visszajelzések szerint pedig egyre jobb is.

Hogyan lettél te a következő?
Patrik nem tudta folytatni, és megoldás kellett. Én nem gondoltam arra, hogy én leszek az, ez a csoportok tagjainak a döntése volt. Kell azért az, hogy elfogadjanak, és ha mondok valamit, akkor annak legyen súlya. Első meccsem Nyíregyháza volt idegenben. A buszon mondta Patrik, hogy ezt a meccset már én viszem. Gyönyörű kezdés volt egy vereséggel. Akkoriban a csapat játéka sem volt jó.

Talán te szerencsésebb leszel, mint az elődöd. Neki kiesés jutott és rossz szereplés az NB2-ben. Neked legalább jutnak győzelmek és van némi fény az alagút végén.
Az előttem lévőknek Laci után már nem igazán jöttek szép időszakok. De nagyon bízom benne, hogy a regnálásom alatt fel tudunk mutatni sikereket is. Először gondolkodjunk a feljutásban.

A rivális táborokhoz eljut az, hogy új Capo van? Érdekli egyáltalán őket?
Őszintén megmondom, hogy engem a riválisok nem érdekelnek. De a hozzánk közelállóak, a Pécs, Debrecen gratulált nekem, jól fogadtak. Van azért olyan, hogy összeszólalkozom a tábor tagjaival, mint a barcikai meccs után is, amikor szerintem gyenge volt a szurkolás. Elfogadják tőlem.

Nagyon kellene, hogy az oldallelátósok is csatlakozzanak hozzánk. Főleg idegenben, amikor ott állnak mellettünk. Nincs megtiltva, sőt, sokkal erősebb lenne, ha velünk szurkolnának. Szerintem a szövegeket is ismerik. Természetesen azért nem kezdek el velük veszekedni, ha nem szurkolnak. Tudom, hogy ez az NB2, de ebből kell most főzni. Én próbálok erőt adni azzal, hogy nyomom a végégig. Egy meccset a 93. percben is meg lehet nyerni, nem lehet feladni a lefújás előtt. Csak így működik együtt csapat és tábor.

Mondtad, hogy erélyesebben is rászólsz a táborra. A Barcika elleni meccsen páran elkezdték rángatni a kerítést, te pedig elzavartad őket onnan. Miért?
Azért volt, mert a srácok kicsit elvitték magukat. A szurkolás nem ment nekik akkora erőbedobással, mint a kerítés rángatása. Mit csináltak volna, ha bedől a kerítés, mi volt a cél? Nem láttam semmi értelmét. Akkor legyen erős, amikor erőre van szükség. Barcikán vagyunk, ne ez legyen már a menő. Megvan annak is a helye, amikor keménykedni kell.

Nekem sem esett jól az a meccs. De össze kellett szednem magam, hogy rajtam ne lássanak csalódást, mert ha én is elengedném, akkor mit csináljanak a szurkolók? Nekem is van olyan, hogy fáradt vagyok, nincs jó kedvem, de amikor odamegyek és szívvel-lélekkel megcsinálom, ahogy azt kell, akkor elmondhatom, hogy én megtettem, amit elvárok magamtól. Amiért én vagyok, amiért elkezdtem az egészet, amiért ütöttem a dobokat, amiért csoporttag lettem, aztán capo. Nyugodtan fekszem le. Én nem szeretem az alibizést.

Ezerszer elmondtuk, hogy ha az ultrába mész, akkor szurkolj velük, vagy legalább tapsolj és csapj némi zajt. Amire az elején rettentő mérges voltam: sör, cigaretta, telefon. Ma már megengedőbb vagyok, de vannak dolgok, amiket jó lenne kerülni. Belefér a cigi, a sörözés, de a telefont és a makukát a mai napig nehezen tolerálom.

Mi a legjobb élményed a lelátóról?
Nehéz kiemelni egyet, nagyon sok ilyen van. A kupadöntő nekem kimaradt a külföldi munka miatt. A túrák nagy része élmény, mert nagyon jó találkozni a barátokkal, váltani pár szót. Imádom ezt a közösséget, a Diósgyőr nekem nagyon sokat adott. A legjobb barátaimat adta. Ez a miliő adja a jó élményt. Természetesen a győzelem az, ami még jobban megfűszerezi az egészet, de a srácokért bármikor tűzbe mennék. Nagyon sok jó pillanat volt, és ezeket együtt éltük meg, ezekről tudunk a mai napig beszélni. A régi jó dolgok, Szöglet, Dallas. De persze vannak újabb emlékek is. Imádom.

Szerinted miért nehéz a fiatalokat behozni?
Más ez a korosztály, más a gondolkodásuk és más lett a világ is. Nekem nem annyira tetszik a jelenlegi irányvonal - pedig nem vagyok öreg - de úgy nézek a fiatalokra, hogy azt érzem, az én időmben több volt bennünk az önállóság, a kreativitás, a csibészség. Tudtam, hogy ha el akarok érni valamit, akkor merre induljak, és nem vártam arra, hogy mások mutassák meg nekem az utat. Természetesen vannak kivételek, de a táboron belül is vannak olyanok, akik nagyobb figyelmet igényelnek ahhoz, hogy megmaradjanak köztünk. Talán mondhatjuk, hogy kihalófélben vagyunk.

Viszont, ha bárhol kiderül az országban, hogy a diósgyőri tábor tagja vagy, akkor többnyire megkapod a tiszteletet.
Az biztos. Az országban bárhová mehet a Diósgyőr, az Diósgyőr lesz. Elismeréssel néznek ránk.

És mi volt a legrosszabb élményed?
A fogda annak számít? Viccet félretéve, ha kikapunk, akkor nagyon csalódott tudok lenni. Két nap kell egy ilyen meccs után, hogy kiheverjem. De az visel meg a legjobban, amikor mindenki számára fontos meccsen nem sikerül győzni. Olyanon, mint a stadionavató, születésnap. Amikor nem érzik át egy mérkőzés fontosságát.

Kuznyecov azt mondta a Barcika meccs után, hogy átérezték a meccs súlyát.
Szerintem az edzői értékelések háromnegyede sablon. Nem hiszem, hogy merne egy edző olyat mondani, hogy most nagyon rosszul játszottunk, mert a tulajdonos biztosan nem hagyná szó nélkül.

Az ajkai edző viszont bátran nyilatkozott.
Igen. Nagy csapatokhoz hasonlított minket, de nem ugyanazt a meccset nézte, amit mi.

Nem volt meglepő, hogy nem kapott ezért a nyilatkozatért semmilyen büntetést?
Vannak itt furcsa dolgok, ismerjük az MLSZ-t, nem kell senkinek bemutatni. Nem ugyanolyan mércével mérik a csapatokat. Csak nézd meg a Fradit. Nulla következmény nélkül pirózhatnak. Ha mi csinálnánk ilyeneket a stadionban, szerintem mindenki a rendőrségen ébredne, kitiltásokat, büntetést kapnánk.

Jelenleg is van valami szurkolóellenes kampány a piróról, az ustawkáról. Persze a videókon, amiket bevágnak, külföldi táborok szerepelnek. Természetesen a jótékonysági akciókról nem számolnak be soha. Próbálják szétverni ezt a közösséget, mert köztünk nagy az összetartás.

Mi lehet az oka az ustawka üldözésének? Odamegy tíz ember, és másik tíz emberrel összecsap előre lebeszélt szabályok alapján. Ez egy extrém sport.
Én is sportnak tekintem, hiszen kemény felkészülés előzi meg ezeket a találkozókat. Ez nem annyi, hogy két sör után felállunk az asztaltól és egymásnak megyünk.

Szerintem inkább az erőtől félnek, ami mögötte van. A hatalom nem akar olyan embereket, akik nem riadnak meg pár pofontól, akik nem kerülik el a konfliktusokat.

Talán nem is külön-külön a táborok jelentik az erőt, hanem az, hogy ezek a táborok képesek az összefogásra.
Ha kell, akkor félre tudjuk tenni az ellentéteket. Csak meg kell nézni a válogatott meccseket. Mi nem románok vagyunk, hogy egymást üssük. A válogatott meccseken azért jelentős tömeg van, és az már nem annyira szimpatikus.

Melyik találkozót várod a leginkább, ha feljutunk?
Három ilyen van: Újpest, Fradi, Fehérvár idegenben. Szeretem a hazai pályát, de idegenben mindig ott van a talán. Itt Miskolcon nem igazán próbálkozott még senki. Egyszer a fehérváriak próbálkoztak, de csúnyán elcsúsztak. És talán egyszer a nyíregyháziak rossz helyen kanyarodtak be, de ennyi. De cáfoljon rám a sors…

Idegenben jobban együtt van a tábor, ott nincs alibi. Ott könnyebben elkap a hangulat is.

Mit szólsz ahhoz, hogy most ennyire jó a viszony a szurkolók és a klub között?
Én semleges viszonyt mondanék. Szerintem mindenki a feljutásban bízik legfőképpen. Nehéz elfelejteni a közelmúltat. Én csak nagyon ritkán megyek a megbeszélésekre a klubhoz. Nem lehetnek velünk teljesen őszinték, az úgysem működne.

Azért most segítenek a buszokkal az idegenbe utazóknak.
Ez igaz. Ez is egy lépés és remélem, több ilyen lesz akár az NB1-ben is, de ezt a szurkolói iroda harcolta ki. Annak én nem vagyok a tagja.

Egy jó buszos túra.
Azok nagyon jók, azok segítenek a legjobban összekovácsolni a társaságot. Össze vagytok zárva, beszélgethetsz mindenkivel.

Van olyan játékos, aki kapocs a tábor és a csapat között?
Nincs. Nem kezdünk játékosokat ebbe bevonni. Jönnek-mennek ezek a srácok, nem vagyok híve a túlzott barátkozásnak. Természetesen van olyan játékosunk, akivel szimpatizálok, de neveket nem fogok mondani. Nem keresem a kapcsolatot, nem jelölgetem őket, nem tartom fontosnak, hogy ismerősök legyünk. Ha látom őket a városban, akkor köszönünk, de ennyi.

Persze, ha lenne egy olyan játékosunk, aki éveken át itt játszik, hű a klubunkhoz, az más lenne. De ilyenről a mai időkben nem lehet beszélni. Azért jó lenne, ha lenne legalább egy ilyen játékosunk.

Nézd meg Dzsudzsák Balázst. Találkoztunk vele egy debreceni teremtornán, és annyira közvetlen volt, hogy szinte meglepődtünk. Persze a pályán is mindent megtesz a Loki sikeréért. Amikor pályára lép, szinte át van szellemülve.

Milyen változásokra számítasz feljutás esetén?
Nagyon bízom benne, hogy dolgozik a stáb a keret megerősítésén, mert arra szükségünk lesz. Talán az első osztályra könnyebb igazolni is, mert szívesebben jönnek majd ide a játékosok. Emellett a jelenlegi keretet is motiválnia kell a feljutás lehetőségének.

Kosármeccsekre jársz? Milyen a szurkolók között állni?
Egy válogatott meccsen vezettem a tábort, mert Ádám beteg lett. De a focit én sokkal jobban magaménak érzem, így nem is tudnék olyan elánnal beleállni. Szurkolok, csinálom, amit Ádám mond, sörözök. Jól érzem magam, mert nézhetem a meccset is. Szépet mentek a lányok és nagyon együtt van a csapat. Európában letettük a névjegyünket közösen a csapattal.

A többi sportágat követed?
A Diósgyőr csapatainak eredményeit követem, de meccsekre nem járok, csak ritkán.

Van kedvenc focicsapatod külföldön?
Nincs. Ritkán nézek külföldi focit. Társaságban, sörözés mellett néha előfordul. Inkább a külföldi bajnokságok szurkolói élete érdekel.

Van kedvenc táborod? Melyik stílus áll hozzád a legközelebb?
Több is van. A német és az olasz nagyon tetszik, de az utóbbi időben a svéd mentalitás is eléggé szimpatikus, ezek mellett pedig még a marokkói. Ott tízezer ember ugrál egyszerre. Sajnos, nálunk régen volt olyan, hogy az egész stadion ugráljon. Kicsit fásultak lettek az emberek, de talán nem veszett el örökre. Viszont az első helyen az olaszok vannak. Nagyon komolyan csinálják. Sok videót nézek róluk, nem tudom megunni.

Sok nótánk Olaszországból ered.
Nézegetjük ezeket a nótákat, küldözgetjük egymásnak a videókat, és ha van olyan, amelyik megtetszik, amivel szerintünk érdemes foglalkozni, amihez van jó ötlet, akkor azzal dolgozunk. Utána bekerül a lelátóra.

Végezetül mit üzensz a szurkolóknak?
Fel fogunk jutni mindenképpen. A hátralévő meccseket nyomjuk meg, gyertek ki a stadionba, mert szükség van rá, hogy az a Hajrá Diósgyőr úgy szóljon, hogy erőt tudjon adni a pályára. Talán elcsépelt, de ezt csak együtt tudjuk megcsinálni, aztán pedig felejtsük el a másodosztályt. Kerüljön a DVTK a helyére!