90 éves a világbajnokságokon szerzett első magyar válogatott gól

Az első vb-gólunk szerzője - Teleki Pál

1934. május 27-én, pontosan 90 évvel ezelőtt, az Egyiptom elleni nyolcaddöntőben született a magyar labdarúgó válogatott első világbajnoki gólja. Nápolyban, a Stadio Giorgo Ascarelli stadionban a DVTK egykori edzője, Teleki Pál a 12. percben talált be az egyiptomi csapat hálójába, amellyel beírta magát a magát a magyar labdarúgás történelmébe. A mérkőzést 4-2-re nyerte meg a magyar csapat, további góljainkat Toldi Géza (2) és Vincze Jenő szerezték.

A magyar csapat a következő összeállításban lépett pályára:

Szabó Antal - Futó Gyula, Sternberg László - Palotás István, Szűcs György, Lázár Gyula - Markos Imre, Vincze Jenő, Teleki Pál, Toldi Géza, P. Szabó Gábor

Teleki Pál Aradon született 1906-ban, a trianoni döntés után országhatáron kívül rekedt, de az Arad és a Temesvári Kinizsi korábbi labdarúgója 1927-ben átszökött a határon, mert ajánlatot kapott a debreceni Bocskaitól, amelynek 1939-ig, visszavonulásáig a játékosa volt, onnan lett válogatott is. Bocskainál rögtön átverték, sokkal kevesebb pénzt kapott, mint amit ígértek neki, és a jelenlétében felhívtak egy újpesti játékost, aki azt mondta a vonal túloldalán, hogy ő kevesebb pénzért is átszerződik, ha Teleki nem akar. Tudták, vissza, Romániába katonaszökevényként már úgysem mehet. Évekkel később tudta meg attól az „újpesti játékostól”, hogy őt sohasem hívták fel a Bocskaitól, vagyis a bolondját járatták vele.

Teleki Pál a Bocskaiban (1928 és 1939 között) 213 első osztályú találkozón 83 gólt jegyzett, utóbbi rekord a klubtörténetben. A harmincas évek közepén magánszorgalomból a DEAC futballistáinak edzését vezette, miután műszerészként a Debreceni Klinika gépházának alkalmazásában állott. Lehetősége lett volna külföldre szerződni, volt is ajánlata a Brooklyn Wanderers angol tulajdonosától, de mégsem távozott…

A történelmi vb-gólját 1934-ben az olaszországi torna nyolcaddöntőjében szerezte, amikor Nápolyban 4:2-re győztünk Egyiptom ellen, a 12. percben talált a kapuba. Ez volt válogatott mezben a hetedik mérkőzése, ezek után már csak egyszer, a Jugoszlávia elleni, 1937-ben 1:1-re végződő mérkőzésen lépett pályára. Ezzel együtt Teleki Pál abban a tudatban halt meg, hogy csak hétszeres válogatott volt, mert az első, és egyben bemutatkozó mérkőzését csak halála után ismerték el (Portugália-Magyarország: 1:0, Lisszabon, 1933. január 29.).

A meccs után értékelte játékát a Nemzeti Sport:

Teleki roppant passzív játékot folytatott, s ezzel a modorával nem érvényesülhetett a testtel dolgozó egyiptomi védelemmel szemben.

Az aktív évek vége felé Teleki mégis távozott Debrecenből: 1937. szeptember 17-én Teleki Pál Diósgyőrbe távozott, másnap lakatosként munkába lépett a DiGÉP-ben, párhuzamosan a DVTK-nál tréneri feladatot látott el. A magánéletben ez a váltás hozta el számára azt az időszakot, ami aztán az állandóságot jelentette – egészen élete végéig. A „hivatalos” emlékezet szerint feleségével a miskolci Evangélikus Egyletben ismerkedett meg, aki az üzemben titkárnői állást töltött be, de a családi emlékezet úgy tartja, hogy a villamoson látta meg a hozzá élete végéig hű feleségét, és Teleki Pál ott, abban a pillanatban kijelentette, hogy a hölgy a felesége lesz! És így is történt.

A temetés pontos időpontja, helyszíne, a későbbi köszönetnyilvánítások, nem kaptak helyet az Észak-Magyarországban. A volt klubjai, a sportriporterek vagy a munkahely részéről semminemű sajtóbeli megnyilvánulás nem volt tapasztalható. Felesége szerint egyszerűen elfeledkeztek róla.

Forrás: nso.hu, itthonrolhaza.hu