Isten éltessen, Tatár Gyuri!

Szerző: Jáborcsik András | 2020-09-10 20:02:00

Ma ünnepli 68. születésnapját Tatár György, a DVTK legendás labdarúgója.


1952. szeptember 10-én született, 247 alkalommal öltötte magára a piros-fehér szerelést az NB1-ben. Tagja volt a DVTK történtének legeredményesebben szereplő, bajnoki bronzérmet szerzett és a Magyar Népköztársasági Kupát kétszer is elhódító csapatának. Szerepelt a korosztályos, az olimpiai és a felnőtt válogatottban is, négy egymást követő felnőtt válogatott meccsén is gólt szerzett. Pályafutása végén idegenlégiósnak állt, a spanyol Castellon együttesét erősítette.


Atlétaként kezdte, innen nyergelt át a labdarúgásra. A futók között eltöltött éveknek köszönhetően is volt olyan gyors és erős testalkatú.

Élvonalbeli bemutatkozása igazán emlékezetesre sikeredetett, az 1973. március 4-én hazai pályán lejátszott Fradi elleni meccsen lépett pályára első alkalommal csereként. Nem kisebb feladatot osztott rá edzője, mint hogy a magyar labdarúgás akkori legnagyobb alakját, Albert Flóriánt őrizze.

Az amigeleken.hu, a Herman Ottó Múzeum és az Észak-Keleti Átjáró Egyesület által 2018 végén szervezett ."Nyitva van a pálya - Történetek a DVTK legendás évtizedeiből" című beszélgetéssorozat első részén Gyuri elmesélte, hogy debütáló meccsén egy ütközés után ráesett a Császárra, aki eléggé keresetlen szavakkal illette őt ezért.


Háromszor volt a csapat házi gólkirálya, az 1978/79-es szezonban 11 gólt szerzett, a következő bajnokságban 9-et, míg a 79/80-as szezonban 13 alkalommal szerzett gólt. 10 éven keresztül szolgálta a DVTK-t, utolsó meccsét 1983. június 11-én játszotta.



Hogy minek volt köszönhető az átlagot messze felülmúló fejelő képessége, amivel az őrületbe kergette az ellenfelek védelmét egy-egy szöglet vagy az ellenfél kapujának közelében megítélt szabadrúgás során? E mögött rengeteg munka és gyakorlás volt, hiszen játékostársaival az edzések után rendszeresen kint maradtak még gyakorolni, és előfordult, hogy több százszor is kapura fejelt egy-egy ilyen gyakorlás során.



Tatár György hivatalosan 11 alkalommal öltötte magára az A-válogatott mezt. Valójában válogatottságainak száma 16, mert egy dél-amerikai válogatott túrára végül anyagi okok miatt Budapest válogatottként utaztak ki. Ezen a túrán többek között Maradona ellen is pályára lépett.


11 válogatott meccsén 5 alkalommal volt eredményes, debütálására 1978. szeptember 20-án került sor Helsinkiben. Érdekesség, hogy négy egymást követő válogatott meccsen is az ellenfelek hálójába talált.


Az 1979. október 17-én Debrecenben lejátszott Európa bajnoki selejtezőn a 49. percben talált be a finnek kapujába:


1979. szeptember 12-én Nyíregyházán búcsúztatták a válogatottságtól Bene Ferencet. Ezen a találkozón egyébként nem kevesebb, mint öt diósgyőri szerepelt a válogatott kezdőcsapatában! A képen balról harmadik Salamon, mellette Kutasi, majd Tatár, illetve jobbról az ötödik Szántó, jobbra mellette pedig Borostyán. Hihetetlen!


Ezen a találkozón Gyuri tizenegyesből gólt szerzett. Adja magát a kérdés, hogy miért nem a válogatottól búcsúzó Bene Feri rúgta a büntetőt. Gyuri elmesélte, hogy a meccs előtt megbeszélték egymás között a csapattal, hogy ha büntető lesz, akkor annak Bene lesz a végrehajtója. Amikor azonban a játékvezető megítélte a tizenegyest, látta Bene Ferin, hogy kicsit elfehéredett, elbizonytalanodott, hogy mi lesz, ha kihagyja, ezért inkább átengedte a lehetőséget Tatárnak, aki magabiztosan értékesítette is a büntetőt.


Gyurinak volt egy nagyon emlékezetes válogatott meccse, amelyet 1979.május 19-én Tbilisziben játszottak a Szovjetúnió ellen 80.000 néző előtt. Elmesélte, hogy amikor kimentek a pályára, olyan hangos moraj hallatszott a lelátóról, ami félelmetes volt, amilyet még sohasem hallott előtte, jóllehet játszott már 30-35.000 néző előtt. Kovács Ferenc szövetségi kapitány észrevette rajta a megilletődöttséget, félrehívta és azt mondta neki, hogy ne nézzen fel a lelátóra és csak gondolja azt, hogy Diósgyőrben játszanak telt ház előtt és nem lesz semmi baj. Olyannyira nem lett baj, hogy Tatár a 34. percben fejessel be is vette a szovjetek hálóját.


Tatár a Tbilisziben pályára lépő válogatottról készült fotó jobb szélén látható


Az 1979.március 28-án lejátszott NDK elleni, 3-0-ra megnyert találkozón Gyuri a 60. percben állt be csereként és 7 perccel később egy remekbe szabott fejesgóllal állította be a végeredményt.



A DVTK történetének első Magyar Kupa győzelmét 1977. június 18-án Tatár György góljának köszönhetően szerezte meg. A Hatvanban lejátszott döntőn Gyuri a meccs hajrájában a 84. percben talált be Mészáros Bubu hálójába, ezzel hódítottuk el a kupát a jóval esélyesebbnek kikiáltott angyalföldiek elől.


Az Aranycsapat számos emlékezetes nemzetközi kupameccset is játszott, mind a Kupagyőztesek Európa Kupájában, mind az UEFA kupában. Tatár Gyuri elmesélte, hogy a Besiktas a kinti 2-0 arányú győzelem után szinte csak egy kirándulásra érkezett Diósgyőrbe, aztán nagyon hamar szembesülniük kellett vele, hogy a DVTK nem adja olcsón a bőrét és 5-0-val küldte haza a törököket. Amikor pályafutása befejezését követően üzleti úton Isztambulban járt, az egyik üzletben egy DVTK csapatképet fedezett fel a falon, alatta török felirattal. Megkérdezte a kísérőjét, mi van a kép alá írva. A felirat így szólt: "Ez a csapat szégyenítette meg a Besiktast".


Egy másik igazán emlékezetes diadal a Dundee United elleni kettős győzelem volt. Gyuri szerint a skótok ki sem tudták, vagy ki sem akarták tudni kiejteni a Diósgyőr nevét és teljesen biztosak voltak a továbbjutásban. A meccs előtti éjszakát egy olyan szállodában töltötték, ahol este esküvőt rendeztek. Talán ezzel is próbálták őket megzavarni a skótok a pihenésben. A csapat gyúrója, Lujó lement a násznéphez, mert szeretett volna meggyőződni arról, hogy a skót férfiak hordanak-e alsónadrágot a szoknyájuk alatt.


Pályafutása végén Spanyolországba a Castellon csapatához szerződött. Nem volt egyszerű dolga azonban a beilleszkedést illetően. Nyelvismeret hiányában az edzéseken árgus szemekkel figyelte a csapattársait, ki, mit csinál, ebből próbált következtetni arra, mi a feladat.



Nagy szorgalommal tanulta a spanyol szavakat és néhány hónap alatt már egész jól értette a nyelvet. A Castillionban töltött időszak azért sem lehetett annyira sikeres számára, mert folyamatosan sérülések hátráltatták. Talán ha fiatalabb korában - amikor ereje teljében volt és nem érték sérülések - tudott volna külfödre szerződni, biztos, hogy sokkal sikeresebb lehetett volna.


Isten éltessen Gyuri!




Támogatom az amigeleken.hu oldal munkáját 500 forinttal:
És ezt olvastad már?
BannerBanner
Hozzászólások
3. Rézi13
2020-09-14 14:40:17
Isten éltessen! Bárcsak ma is lenne egy TATÁR GYURINK!
2. betyarok
2020-09-12 12:25:27
Isten éltessen! 68... el sem hiszem...
1978 körül Apámmal tankoltuk a Zsigulit valamelyik benzinkútnál, megszólalt Apám, "na ott van az a strici Tatár". Na erre én toporzékoltam, csapkodtam, hogy "nem is strici", bár azt sem tudtam mit jelent. Bocsánat Gyuri, ha olvasnád, nem gondolta Ő ezt komolyan, csak úgy általánosságban kiszaladt belőle.
Az NDK elleni gólodat együtt ünnepeltük a fekete-fehér tévé előtt.
1. grosser
2020-09-10 21:47:24
iSTEN ÉLTESSEN GYURI!
Volt szerencsém a "Papucs"-ban összefutni veled, mikor a Platánban dolgoztam...:))))
BannerBanner
Mégsem


Üzenet küldése...