Interjú Vachter Fannival - dvtk.eu

Sokan felkapták a fejüket, hogy egy 18 éves hölgy lett a DVTK csapatkapitánya. 2019 nyarától Vachter Fanni viseli a karszalagot a DVTK női labdarúgó-mérkőzésein. Vele beszélgettünk. (Az interjú a Gólörömben jelent meg először.) - a dvtk.eu interjúja.

- Kezdjük az elején! Hogyan kezdtél el focizni?
- Valahol adta magát. Édesapám is focizott NB II.-es és NB III.-as szinten, a nővérem pedig (Vachter Zsófia - a szerk.) játszott többek között az FTC-ben és a Honvédban is. Elég nagy köztünk a korkülönbség, még nagyon kicsi voltam, amikor már kijártam az edzéseikre, a meccseikre, labdát szedtem, aztán belenőttem.

- Annyi szép sportág is van még. Mindig egyértelmű volt, hogy te is a labdarúgást választod?
- Szinte az összes sportágat kipróbáltam. Korábban kézilabdáztam, úsztam, atletizáltam, sőt birkóztam is, de számomra mindig a labdarúgás volt az, amire kihívásként tudtam tekinteni.

- Sok csapattársad futsalt játszott korábban, te egyből füves pályán kezdtél?
- Utánpótlás szinten a fiúkkal kezdtem el focizni. Először kispályán, majd keresztpályán, végül nagypályán játszottunk. Egy idő után a szabályok már nem tették lehetővé, hogy fiúkkal játsszak, így örültem a lehetőségnek, hogy a DVTK-Vénusz futsal csapatában pályára léphetek. Egész héten fiúkkal edzettem heti három-négy alkalommal nagypályán, és csak a futsal meccsekre jártam el a lányokhoz.

- Milyen volt fiúkkal focizni? Hogy viszonyultak hozzád?
- Ugyanolyan csapattársként tekintettek rám. Ebben az is segített, hogy édesapám volt az edzőnk, aki mindig kihangsúlyozta: attól, hogy lány vagyok, vagy attól, hogy az ő lánya vagyok, nem kell velem finomkodni. Edzéseken többször összeakadtam a srácokkal, mert nekik vagy nekem nem tetszett egy belépő. Utólag nagyon hálás vagyok ezért, úgy érzem, hogy előnyömre vált a fiúk között focizni.

Olvasd el a teljes cikket>>>

forrás, fotó: dvtk.eu